Hullámelméletek

Sok minden igaz a hét évvel ezelőtt Szerbiából kiszakadt albán többségű Koszovóra, csak az nem, hogy az egykori dél-szerbiai tartomány kiüresedett volna az év elejei, Magyarországot is érintő migrációs hullám következtében. A koszovói városokra a pangás és a csend helyett inkább a folyamatos építkezés és a sürgés-forgás jellemző: az 1998–1999-es szerb–albán harcokban megsérült épületeket már szinte maradéktalanul helyreállították, és szünet nélkül húzzák fel az újabb lakóházakat, nyitják meg a földszinteket elfoglaló üzleteket, műhelyeket, illetve autómosókat. Sorra nyílnak az éttermek is, a dél-koszovói Prizrenben, a 2,5 milliós ország legszebb városában szinte az egész belváros éttermekből áll. A másik népszerű vállalkozás az esküvőiruha-szalon: Prizren főutcáján több tucat ilyen bolt várja a lakodalomra készülőket.

Az utcákon végeláthatatlan sorokban hömpölyögnek a jókedvű tizenévesek, akik közül nagyon sokan tanulnak németül vagy angolul. Szorgalmuk egyik fő indítéka, hogy a sokszor 8–10 gyermekes családokban felnőtt fiatalok egyre nagyobb arányban akarják követni az idősebb generációk példáját: a koszovói albánok már az 1991-ben szétesett Jugoszlávia időszakában is nagy arányban dolgoztak vendégmunkásként Nyugat-Európában, főként Németországban és Svájcban. A helyiek szerint ugyanakkor nem valószínű, hogy megismétlődne az év eleji óriási migrációs hullám, amikor több mint százezer koszovói kelt át a zöldhatárokon – például Magyarország és Szerbia között –, s indult el munkát keresni Nyugat-Európa felé. A súlyos migrációs válság megismétlődése nem várható, részben azért, mert a kivándorlás heteiben létrejöttek azok a csatornák, amelyek révén Brüsszel és a hullám által érintett tagállamok, illetve Pristina képviselői kezelhetik a krízist. A statisztikai adatok szerint egyébként mostanság éppen hullámvölgyben van a migráció: akik nagyon el akartak menni, azok több-kevesebb sikerrel már megpróbálkoztak. A szakértők ugyanakkor egyetértenek abban, hogy a „migrációs betegség” a viszonylag gyors, évente átlagosan 3,5 százalékos gazdasági növekedés ellenére sem múlt el véglegesen, s addig nem is fog, amíg kiugróan magas a munkanélküliség Koszovóban.

A mikrovállalkozások szaporodása és a kivándorlási szándék erősödése mögött elsősorban az áll, hogy Koszovó egyelőre csak részlegesen került fel a nemzetközi befektetési térképre. A külföldiek közül Szlovénia és Törökország számít a legnagyobb befektetőnek, ám az ő jelenlétük sem látványos: a jugoszláv korszakban épült nagyüzemek még mindig állnak, újak pedig csak elvétve épülnek. A lanyha érdeklődés fő oka, hogy már megindult ugyan a párbeszéd a Koszovó függetlenné válását változatlanul elfogadhatatlannak tartó Belgrád és Pristina között, ám a tárgyalások lassan haladnak, és Szerbia minden eszközzel igyekszik lassítani Koszovó nemzetközi integrációját, illetve gazdasági talpra állását.

Jó példa erre a szerb többségű Észak-Koszovó, illetve az albán kézen lévő területek határán álló trepcsai állami bánya és fémüzem. Szerbia – arra hivatkozva, hogy a jugoszláv időkben Belgrád hatalmas összeget fordított a fejlesztésre – nem fogadja el, hogy Pristina a volt tulajdonos kárpótlása nélkül akarja privatizálni a vállalatot. A magánosítás nélkül viszont nincs esély a komoly bevételt ígérő, s emberek ezreinek munkát adó holding működtetésére. Márpedig a munkahelyekre égetően szükség lenne, mert amíg a hivatalos munkanélküliség 30 százalékos, a valós pedig 40 százalék körül mozog, addig nehéz a koszovóiakat odahaza tartani. Még akkor is, ha a szürkegazdaság, illetve a külföldről hazautalások – ezek adják a GDP nyolcadát – javítják a helyiek életszínvonalát.

A Pristina és Belgrád közötti bizalmatlanság ellenére mindkét fél érdekelt az előrelépésben, hiszen amíg Brüsszel nem elégedett az együttműködéssel, egyik ország sem számíthat az EU-integráció felgyorsulására. Szerbia például már megkapta a hivatalos tagjelölti státust, ám a csatlakozási egyeztetéseken csak úgy nyitják meg az újabb tárgyalási fejezeteket, ahogy mélyül a szerb–albán párbeszéd. Pristinára hasonló nyomás nehezedik, Koszovó csupán akkor számíthat brüsszeli fogadókészségre, ha szavatolja a lakosság kevesebb mint tizedét számláló szerb közösség jogainak tiszteletben tartását.

Jelenleg a koszovói szerb önkormányzatok szövetségének létrehozásáról folyik a vita. A szerbek azt szeretnék, ha a szövetség széles jogköröket kapna, míg Pristina ezt elutasítja, arra hivatkozva, hogy az alkotmány szerint az önkormányzatok és a központi kormányzat mellett nincs harmadik döntéshozói szint. A körvonalazódó kompromisszum értelmében a szerbek lemondanának a jogkörök egy részéről, viszont több pénzt és beleszólást kapnának az egészségügy és az oktatás fejlesztésére.

NÉMETH ANDRÁS / PRIZREN, PRISTINA