Az óra körbejár

Új és igencsak robbanásveszélyes helyszínre, Macedóniára terjedt ki Oroszország és a Nyugat szembenállása. A Kreml vádjai szerint az albán szélsőségesek észak-macedóniai akciója, valamint a balkáni állam ellenzékének hónapok óta tartó tiltakozáshulláma mögött az áll, hogy az USA és az EU el akarja távolítani a hatalomból azt a Nikola Gruevszki kormányfőt, aki támogatja a délkelet-európai orosz gázvezeték-építési terveket, és nem hajlandó csatlakozni az ukrajnai orosz beavatkozás miatt Moszkva ellen elrendelt nyugati büntetőintézkedésekhez.

Az orosz média szállítja az állítólagos bizonyítékokat is. A Szputnyik nevű állami hírügynökség például arról írt, hogy a Nyugat pénzzel tömi az ukrajnaihoz hasonló forradalomra készülő macedón ellenzéket, 4,8 millió dollárt adott például a több mint ezer aktivistát kiképző Civil Társadalom Projekt nevű szervezetnek. A moszkvai lapok azt is a nyugati beavatkozás biztos jelének tekintik, hogy a májusi kumanovói összecsapások során őrizetbe vett albán fegyveresek között koszovói állampolgárságú személyek is voltak. „Moszkvában azt hiszik, valamennyi hasonló esemény mögött az áll, hogy az ellenfelek mindent megtesznek Oroszország sarokba szorításáért. A szkopjei kormány pedig segít abban, hogy Moszkvában tényleg sikerüljön ezt elhinni” – mondta újságíróknak Ivan Krasztev szófiai politikai elemző, aki hozzátette: az utóbbi hetekben jelentősen megnövelték az Oroszország szkopjei nagykövetségen dolgozó diplomaták létszámát.

Moszkvát a jelek szerint egyáltalán nem zavarja, hogy a Gruevszki-kormányról sok minden kiderült az utóbbi hónapokban (HVG, 2015. március 14.). Például az, hogy külföldről „importált” álmacedón szavazókat a 2014-es parlamenti választásokra, vagy az, hogy közel húszezer kormánypárti, illetve ellenzéki politikus, valamint aktivista telefonjait hallgatta le a macedón titkosszolgálat. Bár a civil szervezeteket külön gonddal figyeltető Gruevszki a Macedóniának rosszat akaró külföldi szolgálatokat – valószínűleg a görögöket – vádolta a lehallgatások kivitelezésével, közben elfogadta a macedón titkosrendőrség vezetőjének lemondását. Az is sokatmondó, hogy a médiaszabadság megnyirbálásával is vádolt Gruevszkiék érdemben nem cáfolták az ellenzék által megszellőztetett információkat, legfeljebb azt állították, a közzétett beszélgetések nem teljesek, így félreérthetőek voltak.

A hónapok óta tartó lehallgatási botrány eredményeként – az ellenzék minden héten nyilvánosságra hozott néhány leleplező erejű felvételt, amelyeket állítólag a Gruevszkiből kiábrándult titkosszolgálati tisztek szivárogtattak ki – valóban megrendült a kormány népszerűsége, s május második felében egymást érték a több tízezres ellenzéki tüntetések. Bár a kormány is mozgósította saját híveit, s az ellenzékiekhez közeli utcákra szervezett ellentüntetést, a demonstrációk ezúttal nem torkollottak erőszakba. A közhangulat érezhető változása végül a kilenc éve hatalomban lévő, eleinte minden kompromisszumot elutasító Gruevszkit is meghátrálásra kényszerítette. Az EU bővítési biztosával, Johannes Hahnnal folytatott egyeztetéseken a macedón pártok beleegyeztek, hogy 2016 áprilisa előtt előrehozott választásokat tartanak.

A részletek azonban egyelőre zavarosak: nem tudni, ki rendezi a választást – az ellenzék nem ismeri el törvényesnek a 2014-es választás eredményét sem –, és azt sem tudni, ki és milyen jogkörrel irányítja a kétmillió lakosú volt jugoszláv tagköztársaságot a több hónapos átmeneti időszakban. Gruevszki és Zoran Zaev, a szociáldemokrata ellenzék vezetője legutóbb hétfőn állt fel a tárgyalóasztal mellől megegyezés nélkül, s helyi források szerint, ha a két fél külföldi nyomásra megállapodik is valamiben, a kölcsönös bizalmatlanság olyan mély, hogy aligha múlnak el újabb válságok nélkül a következő hónapok. Már csak azért sem, mert az ellenzék folytatja a Gruevszkit és kormányát lejárató felvételek közzétételét, a kormánypárti tüntetők pedig nem tágítanak a parlament előtt felállított, „demokráciát védő” sátortáborból. Az sem valószínű, hogy a választások után egyből béke lesz: az utóbbi évek történelme ugyanis leginkább a macedón politikai pártok közötti állandó vitákról, parlamenti bojkottokról, illetve tüntetéssorozatokról szólt.

Ez pedig azt jelenti, hogy legalább egy teljes újabb évet veszteget el a tartós politikai és gazdasági krízisben vegetáló ország. Miközben magas a költségvetési hiány és a munkanélküliségi arány, ismét nő a koszovói határ közelében egy tömbben élő albán kisebbség és a macedón többségi népesség közötti feszültség és bizalmatlanság. Sokan tartanak attól, hogy hosszabb távon kiújulhatnak az országot a polgárháború szélére sodró 2001-es macedón–albán összecsapások. A bizonytalanságot fokozza, hogy a jellemzően nagy családokban élő albánok részaránya évről évre nő, s lassan albán többségűvé válik a főváros, Szkopje is. A hivatalos statisztikák alapján már albán az összlakosság negyede, ám helyi források szerint az arány már megközelíti az egyharmadot.

A balkáni állam talpraállási esélyeit az is rontja, hogy bár már 2005-ben elnyerte az EU-tagjelölti státust, a csatlakozási tárgyalások a mai napig nem kezdődtek meg. Leginkább azért, mert Görögország szerint már a Macedónia elnevezés is arra utal, hogy Szkopje igényt tart Görögország hasonló nevű északi tartományára, így Athén rendre megvétózza a macedón integrációt segítő kezdeményezéseket. Görögország 2012-ig egyedül gáncsolta Macedóniát, ám akkor Bulgária is csatlakozott: Szófia azért mondott nemet a szkopjei csatlakozási tárgyalások megindítására, mert Macedónia állítólag rendszeresen meghamisítja a térség történelmét.

NÉMETH ANDRÁS