Első ránézésre idillikus a kép: a lázadóból Kreml-pártivá vált Ramzan Kadirov csecsen elnök szinte hetente tesz újabb hűségesküt Vlagyimir Putyin orosz államfő mellett. A fővárosban, Groznijban ezerszámra lobognak az orosz zászlók, az egyik belvárosi sugárutat pedig Putyinról nevezték el. A két csecsen függetlenségi háború idején okozott rombolásnak már alig maradt jele, a központban pedig égbe törő – ám jórészt kiadatlanul álló – toronyházak hivatottak mutatni a látványos fejlődést. Kadirov a külpolitikában is hűségesnek látszik, kijevi források szerint csecsen harcosok százai harcolnak a Moszkvai-párti kelet-ukrajnai szakadárok oldalán.
A mélyben azonban több jele van annak, hogy az összhang korántsem teljes. Kadirov a napokban bejelentette, hogy a csecsen rendőrök figyelmeztetés nélkül tüzet nyitnak azokra az Oroszország más körzeteiből érkezett rendfenntartókra, akik Groznij engedélye nélkül kezdenek akciót az észak-kaukázusi köztársaságban. A figyelmeztetés azután hangzott el, hogy a szomszédos sztavropoli területről jött rendőrök csecsen területen üldöztek, majd lőttek agyon egy körözött személyt. Az eset meglepetést keltett, hiszen moszkvai sajtójelentések szerint régóta köztudott, hogy az orosz rendőrök nem nagyon mernek bemenni Csecsenföldre, s az ott tevékenykedő kábítószer-csempész bandák ellen is csak akkor lépnek fel, ha arra engedélyt kaptak Kadirovéktól. Valamennyi rendőrségi és a legtöbb titkosszolgálati vezetői posztot Kadirov emberei töltik be, állítólag csak néhány Moszkvából küldött államvédelmis szolgál Groznijban, akiknek az a feladatuk, hogy megtudják: kik azok a csecsenek, akik csatlakoznak az Iszlám Állam nevű szélsőséges szervezethez.
Kadirovék a belső ellenzékkel és a civil szervezetekkel is szeretnek saját hatáskörben, erőszakot alkalmazva elbánni. Az egykori függetlenségpárti vezetők nagy része már halott – az ellenük elkövetett merényletek mögött az emberi jogi szervezetek Kadirovékat sejtik –, és Csecsenföldről szinte valamennyi civil szervezetet sikerült elűzni. Az egyik utolsó, a Bizottság a Kínzás Ellen nevű csoport grozniji székházát június első napjaiban verte szét egy „spontán összeverődött” tömeg – a rendőrök csak akkor jelentek meg, amikor már nem volt kit és mit megvédeni. A Bizottság tagjai csak lassan tanulnak: annak ellenére sem távoztak már korábban, hogy decemberben „ismeretlen tettesek” felgyújtották központi irodájukat.
Nem kizárt, hogy a csecseneknek közük van az ismert orosz ellenzéki, Borisz Nyemcov februári moszkvai meggyilkolásához is. Az őrizetbe vett, illetve megvádolt személyek közül többen is tagjai voltak Kadirov magánhadseregének. Az egyik valószínű elkövetőt, Ruszlan Geremejevet pedig állítólag pár napig Csecsenföldön rejtegették, majd segítettek neki a külföldre menekülésben. A Nyemcov-merénylet által kellemetlen helyzetbe hozott Moszkvában az is meglepetést kelthetett, hogy tavasszal, amikor Kadirov beszédet mondott többezres magánhadseregének tagjai előtt, közölte: bármikor kész meghalni a hazájáért. „Éljen hazánk, éljen vezetőnk, Vlagyimir Putyin. Allah a leghatalmasabb” – kiáltotta Kadirov. Így nem egyértelmű, hogy Putyint vagy Allahon tekinti-e Kadirov a legfőbb tekintélynek.
Ez már csak azért sem világos, mert ő és az emberei mindent elkövetnek az iszlamista törvénykezés és jogrend fokozatos bevezetéséért. A 39 éves elnök például a többnejűség híve, s többször is közölte, hogy semmi rosszat nem lát abban, hogy egy férfi több asszonnyal éljen együtt, ha el tudja tartani őket. „Én sem vettem volna el a feleségemet, ha ellenezné a többnejűséget” – árulta el Kadirov, aki egyelőre nem vett feleségül újabb asszonyt. Eltűrte viszont, hogy az egyik rendőrségi parancsnok, Mazsud Gucsigov erőszakkal elvegyen egy olyan lányt, aki harmadannyi idős, mint a hivatalos felesége. Az sem zavarta, hogy a szertartáson jelen volt az elnöki hivatal vezetője, a többnejűséget szintén támogató Magomed Daudov is. Bár Oroszországban sem teljes a nők egyenjogúsága, Kadirov nézetei még az ottani mércét is jóval alulmúlják. Amikor például Kadirov feldühödött, mert különféle internetes közösségi oldalakon terjedő pletykák kaptak szárnyra a köztársaságban, felszólította a férfiakat: „zárjátok be az asszonyokat, és ne engedjétek őket sehová, akkor nem fognak mindenfélét posztolgatni”.
Míg Moszkva, amely az ezredforduló óta közel harmincmilliárd dollárnak megfelelő összeget küldött Csecsenföldre – jóval többet, mint a szomszédos Ingusföldre vagy Dagesztánba –, hivatalosan nem hajlandó tudomást venni a 2007 óta elnöklő Kadirov túlhatalmának veszélyeiről, a független szakértők és az ellenzéki politikusok attól tartanak, hogy a köztársasági vezető pacifikálását célzó politika hosszabb távon robbanáshoz vezethet. „Gondolhatjuk persze, hogy Csecsenföld ugyanúgy része Oroszországnak, mint Jaroszlavl vagy Szentpétervár. Ezt tettük az 1980-as években is, amikor már régen nem érvényesültek a szovjet törvények ebben a térségben. Tudjuk, mi történt később, s most azt kockáztatjuk, hogy az egész megismétlődik. A béke ára az, hogy Moszkva elfogadja a köztársaság de facto függetlenségét, mert Kadirov és magánhadserege nélkül képtelen lenne fenntartani az alkotmányos rendet” – mondta újságíróknak az ellenzékhez tartozó Gennagyij Gudkov, aki korábban maga is az orosz biztonsági szolgálatnál, az FSZB-nél dolgozott.
Hasonlóan vélekedik Oroszország egykori leggazdagabb embere, a gazdasági bűncselekmények miatt elítélt, s 2013 decemberéig börtönben tartott, ma külföldi emigrációban élő Mihail Hodorkovszkij is. Szerinte a jelenlegi hivatalos politika két ellenséget is szerez Moszkvának. „Az első ellenség a központi pénzekhez hozzászokott Kadirov és magánhadserege lesz, a csecsen politikai elitnek ugyanis annak ellenére állandóan nő az étvágya, hogy a nyugati szankciók és a gazdasági válság miatt egyre kevesebb elosztható pénz marad. A másik ellenség a félelemben, jogfosztottságban és szegénységben élő csecsen lakosság lesz, amely Moszkvát tartja felelősnek azért, hogy ezt az elitet ültette az ország nyakába. Ennek következtében pedig semmi esély arra, hogy Kadirov rezsimjének összeomlása után Csecsenföld önként Oroszország része maradjon” – írta Hodorkovszkij a The Moscow Times című, angol nyelvű moszkvai napilapban megjelent cikkében.
Ha bekövetkezik, amitől az ellenzék tart, az egész Észak-Kaukázus lángba borulhat, hiszen Ingusföldön, Kabard- és Balkárföldön, valamint Dagesztánban is feszült a helyzet, s Moszkva csak nagy erőfeszítések árán képes megőrizni a békét a gazdasági válságban lévő térségben. A krízis súlyosbodásának másik következménye a szélsőséges muszlim mozgalmak térnyerése lehet: a Kadirovék által most többé-kevésbé hatékonyan elnyomott csoportok kalifátust akarnak létrehozni az Észak-Kaukázusban, és állítólag egyre szorosabb kapcsolatot ápolnak az Irakot és Szíriát háborúba taszító Iszlám Állammal.
