Lopjunk nagyban

Leállt banki hitelezés, elszabadult infláció, növekvő munkanélküliség, visszaeső gazdaság és a hatalmi elitbe vetett maradék hit elpárolgása – ezek a leglátványosabb jelei annak a tavaly kezdődött sikkasztási akciónak, amelynek végeredményeként több mint egymilliárd dollár tűnt el három moldovai pénzintézetből, az Unibankból, a Banca Socialából, valamint a Banca de Economiiból. A Kroll amerikai magánnyomozó és tanácsadó cég vizsgálata szerint a párját ritkító bűncselekmény mögött egy 28 éves üzletember, Ilan Shor áll, aki 2013 óta különféle, ám hozzá közvetlenül nem köthető vállalatokon keresztül fokozatosan többségi tulajdont szerzett a pénzintézetekben. Majd tavaly novemberben a bankok három nap alatt megmagyarázhatatlan hitelezésbe kezdtek. A pénzzel kistafírozott cégek azonnal eltűntek, a kintlevőséget a hitelező bankok pedig olyan offshore háttérrel rendelkező, Nagy-Britanniában bejegyzett cégeknek adták el feltűnően olcsón, amelyek különféle lepukkant londoni raktárakban béreltek néhány napra egy-két négyzetméteres irodákat.

Az eredetileg titkosnak szánt, ám a gyorsan növekvő népharag miatt végül közzétett Kroll-jelentés eredményeként az Izraelben született, hároméves kora óta Moldovában élő Short néhány hétre házi őrizetbe helyezték, ám miután június közepén nagy többséggel, már az első fordulóban megnyerte az Orhei városában tartott polgármester-választást, visszanyerte szabadságát. Shor szabadon bocsátása nem váltott ki különösebb tiltakozást az Európa legszegényebb országának tartott, 3,5 millió lakosú Moldovában. Főként azért nem, mert alig gondolta valaki komolyan, hogy egyedül hajtotta végre a sikkasztást: a helyi elemzők szerint az igencsak korrupt moldovai elit nagyobbik része benne volt a busás hasznot hozó ügyletben.

Az irdatlan összeg eltűnése után hetekig úgy nézett ki, bedől az egész moldovai bankrendszer, de a pénzintézeteket végül 870 millió dolláros állami segélycsomaggal sikerült a víz fölött tartani. A tőkeinjekció hatására viszont leértékelődött a helyi lej, beindult az infláció, a sikkasztási ügy pedig olyan bizalomvesztést hozott, amitől az amúgy sem túl lelkes külföldi befektetők még óvatosabban visznek be tőkét az országba. Moldovában – ahol egy átlagos család jövedelme havonta 300 dollárnak megfelelő lej körül mozog – már csak azért sem Shor szabadlábra helyezése a legfontosabb téma, mert a helyieket leginkább az foglalkoztatja, túlélik-e a bankok a következő hónapokat, s hogy a kis- és középvállalkozók fel tudják-e venni az EU-s felzárkóztatási támogatások megszerzéséhez szükséges önrészt előteremtő hiteleket.

A gazdasági bizonytalanságokat súlyosbítja, hogy a politikai helyzet sem stabil. A Románia és Ukrajna közé ékelt országot 2009 óta az európai integrációt szorgalmazó hárompárti jobbközép koalíció kormányozza, ám tagjai a hatalomból kiszorított kommunisták mellett egymással is állandó harcban állnak. A liberális–demokrata pártot vezető, 2009–2013 közötti miniszterelnök Vlad Filatot korrupcióval vádolják – egyik rokonának állítólag köze van a Shor-ügylethez is. A másik koalíciós társ, a demokrata párt fő anyagi támogatója az ellenfelei szerint ugyancsak foltos múltú Vladimir Plahotniuc, az ország leggazdagabb oligarchája. Miközben Filat és Plahotniuc szinte állandó szópárbajt vív egymással, a harmadik tömörülés, a liberális párt élén álló Mihail Ghimpu többször is csempészfőparancsnoknak nevezte a volt kormányfőt, mivel Filat állítólag részt vett különféle cigarettacsempészési akciókban is.

A Shor-ügy a hatalomból kiszorult kommunistákat erősítheti; Igor Dodon pártfőnök folyamatosan azt ismételgeti, hogy a jobbközép kormány ott fogja végezni, ahol megérdemli, azaz a bíróság előtt. A kommunisták viszont Oroszország-pártiak, s növekvő népszerűségüket az EU-integráció mellett kampányoló kormány azzal igyekezett csökkenteni, hogy új szabályokkal ellehetetlenítette az oroszországi tévéállomások műsorának moldovai sugárzását. A Kreml-propaganda beszüntetése ugyanakkor felháborította a sajtószabadságot védő civil szervezeteket, amelyek azt hangsúlyozzák, hogy a lépés törvénytelen, és szerintük nem kizárt, hogy pár hónap múlva az ellenzéki médiumok is hasonló sorsra jutnak. A kormánynak jelenleg 52 képviselője van a 101 fős parlamentben, s a koalíció stabilitásának hiányát mutatja, hogy 2013 óta – most éppen a július végétől hivatalban lévő Valeriu Strelet személyében – már az ötödik kormányfőt fogyasztja.

Közben ismét napirendre került a Moldovából a Szovjetunió 1991-es felbomlása után kitört harcokban kiszakadt Dnyeszter menti Köztársaság ügye is. A leginkább állami szintre emelt csempészetből, illetve Moszkva támogatásából élő szakadár állam ugyanis kényes helyzetbe került: Kijev megtiltotta, hogy Oroszország Ukrajna területét használva tartson kapcsolatot a Tiraszpol központú miniköztársasággal, így az ott állomásozó orosz „békefenntartók” ellátása igencsak megnehezült.

NÉMETH ANDRÁS