Mennyei béke

„A háború akkor fejeződik be, ha a 100 milliméteresnél kisebb kaliberű tüzérségi fegyvereket is visszavonják a frontvonalról. Ha ez megtörténik, akkor már csak kézifegyverek maradnak, s ezzel a problémával könnyű lesz megbirkózni” – mondta újságíróknak Gyenyisz Pusilin, a Kelet-Ukrajnában létrehozott Donyecki Népköztársaság (DNR) egyik vezetője egy évvel az után, hogy tavaly szeptemberben a szakadárok és a kijevi kormány képviselői Minszkben aláírták a nemzetközi közvetítéssel kidolgozott első fegyverszüneti egyezményt. Az évfordulót – ahogy az utóbbi másfél év szinte minden napját – fegyverdörgés kísérte: a kijevi kormány tagjai az oroszpárti szakadárokat, a felkelők pedig a kormányhadsereg katonáit vádolták azzal, hogy 24 óra alatt legalább hatszor sértették meg a tűzszüneti egyezményt. Az áldozatok száma folyamatosan emelkedik, hivatalos adatok szerint a konfliktus már hétezer emberéletet követelt.

Miközben annak ellenére sincs béke, hogy a 2015 januárjára teljesen összeomlott első fegyvernyugvást február 11-én a második minszki egyezménnyel váltották fel, az okozza a legnagyobb gondot, hogy minél tovább tart Ukrajna területi megosztottsága, annál kisebb az esély arra, hogy sikerülhet újra integrálni az Ukrajnától elszakadni kívánó, túlnyomórészt orosz nemzetiségűek lakta országrészt. A két régió közötti kapcsolatok ugyanis szinte teljesen megszakadtak: a személy- és áruforgalmat egyre inkább korlátozzák, a pénzátutalások leálltak, és nem fizetnek be semmit a központi költségvetésbe Luhanszk és Donyec megye szakadár kézen lévő területei, ahol lassan az orosz rubel veszi át a fő fizetőeszköz szerepét az ukrán hrivnyától. Ahogy múlnak a hónapok, a szakadár területeken maradt utolsó Kijev-párti családok is elköltöznek a kormány kezén lévő országrészbe, így a függetlenségpártiak a teljes ott maradt lakosság támogatását maguk mögött tudhatják.

Már azt a „luxust” is megengedhetik maguknak, hogy belpolitikai csatározásokba bonyolódjanak: Pusilin, a DNR parlamentjének alelnöke a múlt héten leváltatta a ház elnökét, Andrej Purgint, s maga vette át a tisztséget. A hivatalos indoklás szerint Purgin – és azóta több, ugyancsak menesztett szövetségese – destabilizálni akarta a DNR-t, ám nem hivatalos forrásokból azt tudni, a váltás mögött az rejlik, hogy Pusilin közelebb áll Moszkvához, mint a lecserélt és állítólag már őrizetbe is vett házelnök. Így a hatalomváltás révén lehetővé válik, hogy a DNR-t még inkább integrálják Oroszországba. Közben azt sem tudni, hol tartózkodik Alekszandr Zaharcsenko, a DNR miniszterelnöke: a politikust hetek óta nem látták Donyeckben, meg nem erősített források szerint valószínűleg Moszkvában van. Mindenesetre Zaharcsenko és Pusilin is jóval kevésbé keményvonalas, mint egy évvel ezelőtt: mindketten – Moszkvának tetsző módon – a minszki egyezmény fontosságáról beszélnek. A megállapodás pedig azért fontos Moszkva számára, mert Oroszország csak akkor számíthat az ellene bevezetett nyugati szankciók enyhítésére, illetve feloldására, ha a Kreml által is szavatolt tűzszüneti egyezmény végre megvalósul.

A másik oldalon, Kijevben még nagyobb a zűr. Augusztus végén kiderült, azoknak volt igazuk, akik attól tartottak, hogy csak idő kérdése, mikor vetik be a tüntetéseken is azokat a fegyvereket, amelyek a harcok idején kerültek a lakossághoz. Ezúttal a keleti frontokon megfordult egyik önkéntes hajított kézigránátot a rendőrök közé, s ölt meg három egyenruhást. Félő, hogy nem ez volt az utolsó ilyen eset. Ukrajnát mélyen megosztja ugyanis az a parlament által első olvasatban elfogadott törvény, amely – a minszki egyezményben vállalt kötelezettségeknek megfelelően – széles körű autonómiát ad a megyéknek, így a szakadárok ellenőrzése alatt lévő térségeknek is. A nacionalista ellenzék – egyebek mellett a Szvoboda vagy a kormánykoalícióból most kivált Radikális Párt – hazaárulásnak tartja a jogszabályt, illetve a vele kapcsolatos tervezett alkotmánymódosítást, s újabb tüntetéseket helyezett kilátásba. A kérdés annyira elmérgesítheti a közhangulatot, hogy Petro Porosenko államfő bejelentette: az ügyet egy időre leveszik a napirendről, s csak az őszi helyhatósági választás után melegítik fel az alkotmánymódosítás ügyét.

Közben a koalíció maradék tagjai között is egyre mélyebbek az ellentétek, és úgy tűnik, Porosenko megkezdte az eddig is csak a nyugati nyomás miatt eltűrt Arszenij Jacenjuk kormányfő kiszorítását. Erre utal, hogy a Vitalij Klicsko egykori profi ökölvívó világbajnok vezette UDAR beolvadt a Porosenko mögött álló pártba, Mihail Szaakasvili egykori grúz elnök pedig – akit az államfő nevezett ki a dél-ukrajnai Odessza megye kormányzójává – éles kirohanást intézett Jacenjuk ellen, az ukrán oligarchák kiszolgálásával és a reformok szándékos elszabotálásával vádolva őt. „Mindennap látom a szabotázs jeleit. Nem csak Oroszország, illetve a helyi klánok részéről, a központi kormány is megteszi a magáét” – mondta Szaakasvili, majd hozzátette: „az oligarchák ellenőrzése alatt lévő kormány jelenleg nem működik, minden szinten át kell alakítani a kabinetet”. Kijevi elemzők szerint nem kizárt, hogy Szaakasvili – aki a kormányzói kinevezésért felvette az ukrán állampolgárságot – nyilatkozatával közvetve jelezte, elvállalná a miniszterelnöki tisztséget is.

Míg a politikában újra válság alakult ki, a gazdaságban valamit javult a helyzet: Kijev egyezségre jutott hitelezőivel a 19 milliárd dolláros államadósság átütemezéséről, és hárommilliárdnyi tartozás leírásáról. Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója is megdicsérte Ukrajnát. „A fiskális pozíciók javulnak, stabilizálódott a hrivnya árfolyama, a bankok is erősödnek, és képesek lesznek a hitelezés felújítására. Az is fontos, hogy megalakult egy független, széles jogkörrel felruházott korrupcióellenes ügynökség, és elindult az igazságszolgáltatás reformja is” – mondta Lagarde, aki külön kiemelte: biztatónak tartja, hogy a Kijev által kezdett átalakítás annak ellenére jól halad, hogy az ország súlyos gazdasági és politikai helyzetben van.

NÉMETH ANDRÁS