Forró észak

A kormány diktatórikus megszorító intézkedései elsősorban az alacsony és közepes fizetésből élő nőket, illetve a táppénzen lévőket sújtják, de azzal, hogy általában csökkennek a bérek, visszaesik a fogyasztás és elhúzódik a recesszió – vallják a Juha Sipila vezette helsinki kormány által a napokban meghirdetett megszorító intézkedéseket elítélő politikusok és szakszervezeti vezetők. „Ez az utolsó lehetőség, hogy talpra állítsuk Finnországot, nagyon súlyos helyzetben vagyunk, legfeljebb az euróövezeti tagság nyújtotta stabilitás miatt lehet egyfajta hamis biztonságérzetünk” – válaszolja a május óta hivatalban lévő hárompárti jobbközép koalíciót vezető miniszterelnök.

Az egymástól fényévnyire lévő álláspontok a tárgyalások ellenére sem közelednek, ezért az 5,5 millió finn polgárból 2,2 milliót tömörítő szakszervezetek a múlt héten országos tiltakozást és részleges sztrájkot hirdettek: megbénult a kikötők munkája, Helsinkiben gyakorlatilag leállt a tömegközlekedés, a repülőtereken pedig járatok tucatjait törölték. Bár ez volt az utóbbi negyedszázad legkomolyabb szakszervezeti megmozdulása, Sipila továbbra is hajthatatlan. Azt hangsúlyozza, hogy akkor vonja vissza a munkaerőköltségeket öt százalékkal visszafogó megszorító intézkedéseket – két állami ünnepnap munkanappá nyilvánítását, az éves alapszabadság csökkentését 38 napról 30-ra, a táppénzek összegének megkurtítását, illetve az oktatásra fordított kiadások megnyirbálását –, ha a szakszervezetek hajlandók a kompromisszumra. Nevezetesen a napi munkaidő húszperces meghosszabbítására és a szabadság idejére kifizetett munkabérek megfelezésére.

Az érdekvédelmi szervezetek egyelőre nemet mondanak, pedig Sipiláék – hogy a gazdagabbak terheit is növeljék – egy százalékponttal megemelték az árfolyamnyereség-adót, s lejjebb vitték azt az éves jövedelemhatárt is, amely fölött a finneknek szolidaritási adót kell fizetniük. A szakszervezetek annak ellenére mondanak nemet, hogy a gazdaság valóban viszonylag rossz állapotban van. A tavaly 7, jelenleg 8,7 százalékos munkanélküliség 2017-re várhatóan meghaladja a 10 százalékot, a recesszióból éppen csak kilábaló gazdaság az idén legfeljebb 0,3 százalékkal növekszik, s jövőre is csupán 1 százalékos bővülés várható. Az államadósság a GDP 70 százaléka felé tart, a munkaerőköltség ötödével nagyobb, mint Németországban vagy Svédországban, és visszaesnek a beruházások is. 2002–2007-ben évente 5,5 milliárd eurónyi közvetlen befektetés érkezett az országba, a 2008–2013-as időszakban ez az összeg 1,6 milliárdra zuhant.

Miközben az ország a magas munkaerőköltségek okán veszít versenyképességéből, romlanak a külső feltételek is: a finn élelmiszer- és építőipar számára kulcsfontosságúnak számító orosz piac – a Moszkva elleni EU-s szankciók, illetve az olajár zuhanása miatt – gyakorlatilag összeomlott, s emiatt munkahelyek ezrei szűntek meg. Az sem tett jót a gazdaságnak, hogy a Nokia – amely a boldog békeidőkben a finn GDP 20 százalékának megfelelő bevételt ért el – az amerikai Microsoft kezébe került, amely jelentősen csökkentette a finnországi Nokia-állások számát.

A bajok és szigorítások dacára Sipila még a legújabb közvélemény-kutatások szerint is csak lassan veszít népszerűségéből. A Sipila vezette Centrumpárt 22,3 százalékon áll, míg a második helyezett radikális jobboldali Finnek Pártjára (a korábbi Igaz Finnekre) a megkérdezettek 15,6 százaléka voksolna. A külügyminiszteri posztot betöltő Timo Soini vezette tömörülés több mint két százalékpontot vesztett népszerűségéből, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy – megtagadva korábbi élesen bevándorlóellenes nyilatkozatait – végül megszavazta a migránsok támogatásáról szóló új szabályokat. A kormány erejét mutatja, hogy Sipila a múlt héten játszi könnyedséggel verte vissza az első bizalmatlansági indítványt: a jelen lévő képviselők közül 104-en támogatták a koalíciót, s csak 60-an szavaztak ellene. Az ellenzéki szociáldemokraták továbbra sem rúgnak labdába, s támogatottságuk a történelmi mélypontnak számító 15 százalék körül mozog.

NÉMETH ANDRÁS