Játék a tűzzel

„Allah parancsát követve kinyilvánítjuk hűségünket és önkéntes alávetettségünket Abu Bakr al-Bagdadi kalifának. Megerősítjük, hogy a Kaukázus valamennyi mudzsahedinje mindenféle ellenvetés nélkül támogatja ezt a döntést” – ezekkel a szavakkal csatlakoztak még a nyár végén az Iszlám Állam (IS) terrorista szervezethez Dagesztán, Csecsenföld, Ingusföld és Kabard- és Balkárföld szélsőséges iszlamistái. Az IS természetesen üdvözölte a döntést, és a 34 éves Rusztam Aszildarovot, harci nevén Abu Muhhamad emírt nevezte ki a Kaukázus kormányzójának.

Az egyik észak-kaukázusi köztársaságban, Dagesztánban felnőtt újsütetű iszlamista vezér szemmel láthatóan nem ül ölbe tett kézzel. Két héttel az után, hogy Moszkva megkezdte a Basar Asszad szíriai elnök ellen harcoló erők bombázását, s a szíriai ellenzék több képviselője sürgette, hogy az iszlamisták az orosz polgári lakosságon álljanak bosszút a Kreml politikája miatt, Moszkvában a múlt hét végén letartóztatták egy robbantásra készülő csoport tagjait. A főváros egyik belvárosi tömbházában végrehajtott akció látványosra sikeredett: az ellenállástól tartó rohamrendőrök előbb kiparancsolták lakásaikból az otthon lévő mintegy száz embert, majd betörtek a terroristák búvóhelyére, ahol megtalálták azt a kész pokolgépet, amelyet az iszlamisták a metróban vagy az egyik repülőtéren akartak bevetni. A robbantásos merényletek komoly félelmet váltanak ki Oroszországban, hiszen százak vesztették életüket a földalattiban, a trolikon vagy a légikikötőkben csúcsforgalom idején végrehajtott öngyilkos robbantásokban.

Miközben Moszkvában most állítanak bíróság elé több néhány héttel ezelőtt őrizetbe vett észak-kaukázusi állítólagos terroristát, a német rendőrség is lépett: a múlt héten Berlinben vittek el a hatóságok egy Dagesztánból érkezett, csecsen nemzetiségű imámot, aki az IS számára verbuvált harcosokat. Helyi források szerint Murat Atajev csak egyike azoknak, akik a Berlinben élő észak-kaukázusi közösség tagjai közül szoros kapcsolatot tartanak az Iszlám Állammal.

Moszkvai források szerint Szíriában és Irakban mintegy 2500 orosz állampolgár – többségében csecsen nemzetiségű fiatal férfi – harcol az IS oldalán, s további hétezerre tehető azon fegyveresek száma, akik a többi volt szovjet tagköztársaságból csatlakoztak. Az utánpótlás pedig bőségesnek tűnik: a 140 milliós oroszországi lakosság 15 százaléka muszlim, s jó részük az észak-kaukázusi térségben él. Az ott lévő köztársaságok többségét pedig a szegénység és a kilátástalanság jellemzi. A munkanélküliség 30 százalék körül mozog, a köztársaságok élén a Moszkva által kiemelt, korrupt helyi elit áll, s így nem csoda, hogy a reménytelen helyzetben lévő fiatalok egy része hajlandó beállni a csillagászatinak tűnő fizetésért az iszlamista harcosok közé.

A leginkább robbanásveszélyes helyzet a 2,5 millió lakosú Dagesztánban alakult ki, ahol a külső és belső támogatást élvező, főként Szaúd-Arábiából érkezett mullahok tanításain felnőtt terroristák már évek óta azon dolgoznak, hogy megbontsák a köztársaság kényes etnikai egyensúlyát, és ellenségeskedést robbantsanak ki az évszázadok óta egymás mellett élő lezginek, avarok, darginok, azeriek, kumikok és egyéb nemzetiségek között. Elemzők szerint ha a rendőröket, politikusokat és üzletembereket célzó merényletekkel sikerül káoszba taszítani Dagesztánt, akkor az egész Kaukázus lángba borulhat. Dagesztán ugyanis önmagában az Észak-Kaukázus mini etnikai térképe, ha mindenki felvonultatja a maga határon kívüli rokonát vagy szövetségesét, akkor napok alatt egymásnak eshetnek a köztársaságok.

Az Oroszországgal az utóbbi negyedszázadban két függetlenségi háborúba keveredett Csecsenföldön is csak látszatnyugalom van: a helyi hadúr, Ramzan Kadirov elnök – leginkább a központi pénzért cserébe – szavakban elismeri ugyan Moszkva fennhatóságát, ám közben már a többnejűség és az iszlám törvénykezésének bevezetését fontolgatja. Közben annak ellenére is akadnak még összecsapások a szakadárok és a Kadirov vezette kormányerők között, hogy a csecsen vezető minden eszközzel igyekszik kifüstölni az ellenzéket az országból: tavaly decemberben például több mint húszan haltak meg a fővárosban, Groznijban kitört lövöldözésben.

A helyzetet súlyosbítja, hogy egyre rosszabb a viszony az Észak-Kaukázus és az Oroszországi Föderáció többi területe között. A kaukázusi térségben zuhan az oroszok részaránya – a mutató Dagesztánban már csak három százalék az 1960-as hússzal szemben –, az orosz többségű országrészekben viszont a láthatóan más etnikumhoz tartozó kaukázusiak nem érezhetik magukat igazán otthon. Miközben gyakoriak a kisebbségek elleni támadások – este tíz után öngyilkossági kísérlettel ér fel, ha egy kaukázusi felmerészkedik a moszkvai vagy a szentpétervári metróra –, a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy az átlagemberek sem kérnek az „idegenekből”.

Az Orosz Tudományos Akadémia által közzétett felmérés szerint a megkérdezettek harmada támogatta azt a javaslatot, hogy az orosz nemzetiségűek kapjanak az országban jogi és politikai előjogokat. A válaszolók kétharmada pedig azt mondta, hogy még komolyabb akadályokat kellene gördíteni az elé, hogy az észak-kaukázusiak az orosz többségű országrészekbe vándoroljanak. Egy másik tanulmány szerint az oroszok 71 százalékának abból is elege van, hogy „Moszkva tartja el” az Észak-Kaukázust, kétharmaduk pedig félelmet érez, ha egyedül találkozik egy észak-kaukázusival.

Miközben a szélsőségesen nacionalista pártvezér, az orosz parlament alsóházának egykori alelnöke, Vlagyimir Zsirinovszkij azt javasolta, hogy pénzbüntetéssel sújtsák azokat az észak-kaukázusi családokat, ahol kettőnél több gyermek születik, Jurij Poljakov ismert orosz szociológus azt hangsúlyozta, ha Moszkva nem találja meg az Észak-Kaukázus helyét, akkor hamarosan újra veszélybe kerül az ország területi integritása. Különösen úgy, ha az IS felhívására újabb terrorcselekményeket hajtanak végre az iszlamisták Oroszországban, a harcokat túlélő és hazájukba visszatérő IS-veteránok pedig bekapcsolódnak a rendfenntartókkal vívott összecsapásokba.

NÉMETH ANDRÁS