Látszólag majdnem minden rendben volt a 46 éves Vlagyimir Jegorovval: tagja volt az országot kormányzó és Vlagyimir Putyin mögött álló Egységes Oroszország (JeR) pártnak, számos értékes földterületet, két házat és két lakást birtokolt, s éves jövedelme is meghaladta a kilencmillió rubelt, azaz a negyven millió forintot. Azért sötét foltok is voltak az életében: 2016-ban például korrupciós ügybe keveredett, s bár végül felmentették, ki kellett lépnie az olajban gazdag Tobolszk város önkormányzati vezetéséből.

Hamarosan visszatért a politikába, s úgy tűnt ismét felragyog szerencsecsillaga. Aztán mégis ott volt az a fránya második emeleti ablak, amelyből a múlt héten mindenféle logikus magyarázat nélkül kizuhant az ismerősei szerint kiegyensúlyozott és öngyilkosságot nem fontolgató üzletember-politikus. A helyi médiumok szerint a halál oka valószínűleg szívbetegség volt, de azzal a mai napig adósak a lapok, hogy megmagyarázzák, mi a kapcsolat a betegség és az ablakból való kizuhanás között.

Zuhanás zuhanás után

Igaz, korábban sem születtek egyértelmű magyarázatok a hasonló „balesetekre” és öngyilkosságokra. Például a vezető olajipari társaság, a Lukoil élén álló Ravil Maganov halálára: az üzletember a moszkvai Központi Klinikai Kórház ötödik emeletéről zuhant le tavaly szeptemberben, a magyarázatok szerint ott is szívbetegség állt a háttérben. Fél évvel korábban az 58 éves Marija Jankina, a védelmi minisztérium pénzügyi osztályának egyik vezetője zuhant 50 métert egy szentpétervári erkélyről, aminek oka állítólag az volt, hogy komoly egészségi problémákkal küszködött. Gyanús azonban, hogy a halála előtt és után több – vele kapcsolatban lévő – tábornokot is leváltottak, mert kiderült, hogy a saját zsebükbe tették az Ukrajnában harcoló orosz katonák téli ruházatára kiutalt pénzek egy részét. Egy 28 éves bankár is csatlakozott a zuhanók társaságához: Krisztina Bajkova a Loko Bank igazgatója barátjával tartózkodott egy tizedik emeleti lakásban, majd hajnali háromkor odament az ablakhoz és kizuhant, legalábbis a hivatalos vizsgálat megállapítása szerint.

Mentőautó a Központi Klinikai Kórház közelében, ahol Ravil Maganov kizuhant az ötödik emeletről

AFP / Anadolu Agency / Evgenii Bugubaev

Míg 2022 végén egy orosz milliárdos, Pavel Antov egészen Indiáig utazott, hogy állítólag öngyilkos legyen – a szállodája ablakából kizuhant üzletember korábban bírálta az Ukrajna elleni inváziót –, a moszkvai Repülési Intézet korábbi vezetője, Anatolij Gerascsenko a hivatalos magyarázat szerint egy lépcsőházban esett el olyan szerencsétlenül, hogy nem tudták megmenteni az életét. Ugyancsak lépcsőházi balesetben halt meg egy másik üzletember, az egyik legnagyobb építőipari vállalat, a Don-sztroj egykori tulajdonosa Dmitrij Zelenov. Őt Franciaországban érte a vég: vacsorázni volt barátaival, ám étkezés után hirtelen rosszul lett és leesett egy lépcsőn. Ivan Pecsorin a Távol-Kelet és a sarkkörön túli területek fejlesztésével foglalkozó állami vállalat ügyvezető igazgatója pedig ugyancsak 2022 végén halt meg, ő állítólag a hajójáról esett be a vízbe.

Túl véres gyilkosságok

Az utóbbi hónapokban divattá vált zuhanások előtt több véres családi dráma vitte el az orosz energiaipar fontos szereplőjét. Vaszilij Melnyikov 2022 márciusában Nyizsnij Novgorodban ölte meg feleségét és két fiát, mielőtt öngyilkos lett. Egy hónappal később pedig két állítólagos családi tragédia is történt: Vlagyiszlav Avajev a Gazprombank egykori alelnöke Moszkvában, Szergej Protoszenya, az ugyancsak gáziparban utazó Novatek volt alelnöke pedig az állítólagos öngyilkosság előtt Spanyolországban gyilkolta meg feleségét és gyerekeit.

Közben sorra történnek az állítólagos magányos öngyilkosságok is, s hogy senki ne fogjon gyanút, az életüket kioltó üzletemberek és katonák gondosan hagynak maguk mellett búcsúlevelet is. Így tett például Leonyid Sulman a Gazprom gázipari óriás szállítási igazgatója, illetve Alekszandr Tyuljakov a Gazprom egy másik magas rangú vezetője vagy Vlagyimir Makarov egykori rendőrtábornok. Bár az öngyilkosságok egyértelműnek tűnhetnek, Michael Weiss, aki már több könyvet is írt az orosz titkosszolgálatokról, úgy véli, a saját életüket kioltó üzletemberek valószínűleg nem mind önszántukból haltak meg. „Nem lehetetlen, hogy odamentek a kiszemelt személyhez és közölték vele: Megölhetünk mi is, de választhatod a férfiasabb megoldást, és magad távozol a sakktábláról. Legalább annyit elmondhatsz, hogy a saját kezedbe vetted az ügy intézését. Hogy például Antov tényleg önként ugrott ki az ablakon? Vagy a Kreml ügynöke lökte ki? Vagy kapott egy családját fenyegető telefonhívást, és nem maradt más választása, mint ugrani? Ezek mind elképzelhető forgatókönyvek” – vélekedett Weiss.

Sámánok között

Akadnak egzotikusabb halálok is: Dmitrij Pavocska, az orosz űripari vállalat, a Roszkoszmosz egykori vezetője ágyban dohányzott, elaludt és tűzhalált halt, Alekszandr Szubbotin, a másik vezető olajipari cég igazgatótanácsi tagja pedig egy sámáni rituálé közben lett rosszul, s kapott szívrohamot. Volt olyan üzletember, akivel a saját garázsában végzett szén-monoxid-mérgezés, s akadt olyan is, akit hegymászás közben ért halálos baleset: Andrej Krukovszkij, a Gazprom tulajdonában lévő egyik síközpont vezetője például Szocsi környékén zuhant szakadékba.

AFP / POOL / SERGEI KARPUKHIN

A zuhanások és öngyilkosságok az után váltak gyakoribbá, hogy a mérgekkel elkövetett merényletek egyrészt nem mindig voltak sikeresek, másrészt a legtöbbször komoly botrányba torkolottak. 2006-ban az orosz titkosszolgálat kiugrott emberét, Alekszandr Litvinyenkót Londonban mérgezték meg radioaktív polóniummal, ám a bérgyilkosok elővigyázatlanok voltak és fél Európában ott hagyták a polónium sugárzó nyomait. Később a novicsok nevű katonai idegméreggel sültek fel az orosz titkosszolgálat emberei: előbb Angliában próbálták meg megölni 2018-ban az ugyancsak külföldre szökött egykori orosz ügynököt, Szergej Szkripalt, majd 2020-ban a Putyin-rendszer legismertebb bírálója, Alekszej Navalnij kapott a gyilkos anyagból. Mindketten – sőt Szkripal lánya, Julija is – túlélték a merényletet, viszont az orosz titkosszolgálatok mindkét alkalommal lebuktak. Slamposságul miatt a nyugati államok név szerint tudják kik követték el a merényleteket, s bár Moszkvában tagadják az érintettséget, valószínűleg a Kremlben is tudják, senkit sem tudtak meggyőzni a hivatalos orosz verzió igazságáról.