Sem nagy beruházásokra, sem alternatív gázos infrastruktúrára nincs szükség ahhoz, hogy az EU valóban le tudjon válni az orosz gáz zöméről, akár már 2025-ben – állapította meg friss elemzésében a francia Artelys nevű adatbányászattal és döntéstámogató modellezéssel foglalkozó cég.

Az Artelys modellszámításai az általuk fejlesztett Crystal Super Grid fantázianevű rendszerrel készültek, amely minden tagállam, gáz- és elektromos rendszerét figyelembe véve képes szimulálni a közös energiafelhasználást egy éves időtartamra, és optimalizálni a szükséges befektetéseket, figyelembe véve egy sor technológiát.

Azt vizsgálták meg, hogy 2025-ig az Európai Bizottság REPowerEU nevű javaslata alapján – amely a gázellátás diverzifikálásával, a megújuló energiahordozók elterjesztésével, és a fűtésben és energiatermelésben a gáz más forrásokra cserélésével kívánja 2030-ig kivezetni –, de két évvel korábban vajon megvalósítható-e az orosz gáz zömének kivezetése 2025-ig.

Az évtized végére tudna csak függetlenedni Európa az orosz energiától

És ez csak egy a közül a tíz intézkedés közül, amelyekkel a Nemzetközi Energiaügynökség szerint egy éven belül harmadával lehetne csökkenteni az orosz gázimport mennyiségét Európában. A fokozott függőség felszámolása kompromisszumokkal jár.

Elemzésük szerint a már meglévő, 2030-ig a klímavédelem jegyében a klímaváltozásért felelős gázok 55 százalékos csökkentését célul kitűző uniós programban (Fit for 55) meghatározott cselekvési terv – az energiahatékonysági intézkedések, a villamosítás, a megújuló energiaforrások és a rugalmassági megoldások fokozása – is hozzájárulnak ahhoz, hogy "az EU 2025-re jelentős új infrastrukturális beruházás beruházások nélkül is nagyrészt le tudjon szokni az orosz gázról".

Elemzésünk rámutat, hogy egyetlen 2020 óta felvetett új projekt – még azok sem, amelyek az Ukrajna elleni orosz támadás kezdete óta merültek fel – nem biztosít hozzáadott értéket az orosz gáz 2025-ig történő fokozatos kivezetéséhez.

Csupán Finnország és a balti államok esetében azonosítottak a leválás során esetleg jelentkező energiaellátási kockázatokat, ám szerintük ehhez mindössze egyetlen ideiglenes LNG-tároló és -újragázosító állomás felállítása is elég lenne a térségben. A kontinens többi részén nem azonosítottak ilyen problémát, még Közép-Európában sem.

A modellszámítások során megvizsgálták, mennyire lenne költséghatékony, ha az orosz gáz zömét tengerentúli LNG-vel helyettesítenék, vagy ha inkább tiszta energiába fektetne több pénzt az EU. Arra jutottak, hogy a jelentősebb LNG-s fejlesztésekkel a kontinens túlzottan kiszolgáltatottá válna a cseppfolyósított gázpiacon tapasztalható áringadozásoknak, és a kibocsátás-csökkentés révén visszaeső kereslet miatt a befektetések könnyen beragadnának.

Ezzel szemben sokkal inkább költséghatékonynak ígérkeznek a tiszta energiás fejlesztések.