A világ szén-dioxid-kibocsátásának több mint a feléért az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és az Európai Unió felel, míg Kína részesedése 12,7% és növekvőben van. A kínaiak csak 2030-ra ígérik, hogy csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást, a nyugatiak ezt már megkezdték. A kínaiak arra hivatkoznak, hogy ők még felzárkózóban vannak. Jelenleg Kína az első számú környezetszennyező ország a világon, szén-dioxid-kibocsátása több mint kétszerese az amerikainak.

Eddig az amerikai álláspont az volt, hogy nem járulnak hozzá a szegény országok környezetvédelmi költségeihez, noha nyilvánvaló, hogy a környezeti katasztrófák őket is sújtják, miközben a klímaváltozás előidézésében csekély szerepük volt. John Kerry amerikai környezetvédelmi miniszter jelezte, hogy Washington megváltoztatta az álláspontját: immár hajlandó fizetni, ha a kínaiak ugyanígy tesznek.

A szegény országok nem nagyon hisznek az amerikai változás őszinteségében: “azt hiszem, ez ködösítés“ – mondta a Politicónak Antigua és Barbuda küldötte, aki 39 kicsi és szegény szigetországot képvisel az ENSZ-tanácskozáson.

John Kerry Pekingben is tárgyalt erről, de később megszakadt a párbeszéd a kínaiakkal azt követően, hogy Nancy Pelosi, a képviselőház elnöke Tajvanra látogatott. Ezt a kínaiak provokációnak tekintik.

A Greenpeace East Asia tanácsadója pesszimista: “nem hiszem, hogy ezt a problémát meg lehetne oldani anélkül, hogy a két legnagyobb környezetszennyező állam ne folytatna párbeszédet egymással”.

ENSZ-főtitkár: A klímapokol felé száguldunk és nyomjuk a gázt

Az egyiptomi Sarm-es-Sejkben megkezdődött vasárnap az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének 27. éves ülése (COP27), hogy megpróbáljon új életet lehelni a globális felmelegedés és annak hatásai elleni küzdelembe. Első sikerként már a tanácskozás kezdetén hivatalosan is napirendre vették a szegényebb déli országoknak nyújtandó pénzügyi támogatás kényes kérdését.

Hszi Csin-ping kínai elnök szerint a fejlett és a fejlődő országoknak eltérő mértékben kell kivenniük a részüket a globális környezetvédelmi költségekből. Csakhogy az USA azt állítja, hogy Kína immár nem fejlődő ország.

Az Európai Unió az USA oldalán

Mit akar az amerikai diplomácia elérni? Michael Oppenheimer, a Princeton Egyetem professzora úgy látja, “az Egyesült Államok fel akarja bontani a fejlődő országok blokkját, szembeállítani Kínát a többiekkel. Ha ez sikerülne, akkor azt az amerikai diplomácia mestervágásnak könyvelné el.” Az Európai Unió ebben a kérdésben támogatja az USA-t.

“A célunk az, hogy egyesítsük a gondolatokat a politikai akarattal. Ahhoz, hogy pénzügyi megoldást találjunk a legsebezhetőbb országok nagyon is különböző igényeire, az egész nemzetközi közösségnek részt kell vállalnia ebben” – jelentette ki egy uniós diplomata.

Mi a kínai álláspont? Kína hajlandó lenne fizetni, de ezt a fejlődő országok blokkján belül akarja rendezni. A pekingi diplomácia nagy erőfeszítéseket tesz ennek a blokknak az összetartására, és semmiképp sem akar átkerülni a fejlett csapatba, ahogy azt az USA javasolja. Kína tavaly Skóciában, az ezt megelőző ENSZ-világkonferencián belement egy globális alap létrehozásába, de csakis azért, mert tudta: az USA és az Európai Unió megvétózza azt.

Mindeközben a klímaváltozás mind több katasztrófát okoz szerte a világon. 676 ezer ember halt meg a fejlődő világban az ehhez köthető katasztrófák miatt 1991 óta.

Az Európai Unió egyáltalán nincs meggyőződve arról, hogy új alapot kell létrehozni erre az ENSZ-ben, de néhány tagállam külön úton jár. Németországban létrehozták a Global Shield (globális pajzs) alapot erre a célra: biztosítást kötnek környezeti katasztrófák ellen. Németországon kívül Dánia, Skócia és Belgium francia része, Vallónia járul még hozzá a globális pajzs alaphoz, de ez eltörpül a fejlődő világ igényeihez képest.