Csináld magad 2.0: többen mégis jobb

Újabb reneszánszát éli a "csináld magad"-kultúra. A konyhai és fürdőszobai javítások, bútorfaragások és házi dekorációk mellett sokan önmaguk készítik és értékesítik termékeiket: könyveket, lemezeket, ruhákat, számítógépes játékokat, filmeket. Elérkeztünk arra a pontra, ahol bárki bármit csinálhat, a kérdés pedig csak az: hogyan változtatja meg életünket az, ha rájövünk: nincsenek határaink?

Steampunk laptop: ha nem tetszik, ahogyan a boltban kinézett

A "csináld magad" rövid története
A háztartási vagy házkörnyéki apróbb (vagy éppen jelentősebb) munkálatok, renovációk kezdetéhez, ruháink megvarrásához, a szög beveréséhez felesleges évszámot illesztenünk, a jelenség mégis külön nevet kapott a hetvenes években. Az Észak-Amerikából elindult DIY, azaz do-it-yourself  (csináld magad) ellenkulturális jelenség a hetvenes években terjedt el az akkori főiskolás-egyetemista réteg között, az akkori projektek pedig nemcsak a lelakott házak renoválásában merültek ki, hanem a hatvanas-hetvenes évek társadalmi-környezeti vízióit is kellően tükrözték, beleértve ebbe az emberi kreativitás lázadással határos fejlesztési vágyát és a korporációk iránti ellenszenvet is - nem is csoda, hogy a DIY jelentős teret nyert a punk szubkultúrában, majd egyes művészeti körökben is.

Amerikában évtizedekig magazinokban, például a Popular Mechanics vagy a Mechanix Illustrated lapjain terítették a hasznos szerelési és összeállítási tanácsokat - ezeket a sorban a magazincikkeket egy kötetben összegyűjtő könyvek követték, majd a videó megjelenését követően egyre többen kaptak rá a mozgóképes oktatóanyagokra. A nyolcvanas években egyre többen fogtak neki önálló szereléseknek, barkácsolásoknak, az így kialakult tömeges rendszeres hétvégi elfoglaltság hatására a kilencvenes évek második felében észak-amerikai és kanadai vételkörzettel például két külön tévécsatorna is alakult (1994-ben a HGTV, 1999-ben pedig a DIY Network).

Mit és hol érdemes keresnünk a DIY világában?

MAKE: Az O'Reilly Media negyedéves kiadványa 2005-től jelenik meg, saját magát nem magazinnak, hanem mook-nak, könyv-újság keveréknek nevezi, a rovatvezetők között két híres cyberpunk regényíró (Bruce Sterling és Cory Doctorow) is megtalálható. A Make technológiával és DIY-témákkal foglalkozik, míg testvérkiadványa, a Craft művészeti és kézművesi témákat fed le.

Újabb jelentős ugrás a kilencvenes évek közepén, a World Wide Web elterjedésével következett be a mozgalom életében. Kezdetben a HouseNet volt az első olyan BBS (a tapasztalatlanabbak kedvéért fórum-előfutár oldal), amelyen a felhasználók témával kapcsolatos információkat tudtak megosztani egymással, az 1995-ben alapított HomeTips pedig az első oldalak között van, amelyeken ingyenesen terjesztett, részletes lakásfejlesztési anyagok voltak megtalálhatóak.

Mit jelent napjainkban a DIY?
Az elmúlt évek robbanásszerű technológiai fejlesztéseinek köszönhetően egyre több alkotó kedvű amatőr és új utakra tévedő profi művész képes kikerülni a korábban hagyományosnak tekintett értékesítési és terjesztési útvonalakat, mára pedig teljesen igaz lett az, hogy kreativitás és netkapcsolat birtokában gyakorlatilag bárki képes saját filmet, lemezt, újságot, könyvet készíteni (és még egy szóval sem említettük a tényleges barkácsolást, a varrást vagy a kézművességet), ezeket pedig a neten keresztül a megfelelő oldalakra eljuttatni.

Jótanácsok ezrei

Fényképekkel illusztrált tanácsok ezreit lehet olvasni az Instructables.com-on, aki azonban nem ingyen hőgeneráláson, plazmagömbös trükkökön vagy töltényből kialakított USB-meghajtón töri a fejét, kaphat konyhai tanácsokat is. Akitől nem idegen a forrasztópáka, trükkös technikai átalakításokat találhat a Hack-A-Day-en is.

A "csináld magad" mostanra jócskán túlmutat már a mindennapos barkácsoláson. Míg korábban a punk és egyéb underground zenei szubkultúrák prominens képviselői gyártottak rajongói kiadványokat, fanzinokat (a DIY pedig velük kapcsolatban hangzott el újra meg újra), a hagyományos csatornák kikerüléséből, a saját készítésű termékekből és az önkifejezésből összegyúrt szentháromság teljesen új vonalakat húzott.

A zenekarok már nem próbálnak major kiadókhoz befurakodni, helyette inkább összefognak, hogy pár zenésztársukkal összefogva két-három banda anyagaira koncentráló kiadót alapítsanak, befolynak egy netlabelhez, hogy ott terjesszék anyagaikat ingyen, netán PayPal-es fizetésért cserébe vagy egyszerűen csak a MySpace-n vagy más közösségi oldalakon szereznek magukat ismeretségeket - szakmait és rajongóit egyaránt. Az egyéb művészi tevékenységek végzői is jól járnak - a kézművesek például az Etsy-n terítik dolgaikat, ha szeretnék az eBay-t kikerülni, ezen oldalt az ott erősödő steampunk szubkultúra (amelyről a hvg.hu korábban is beszámolt már) miatt is érdemes megemlíteni.

Számos kreatív programozó és művész fordít hátat például a több tucat emberrel többmillió dolláros büdzséből készített mega-játékoknak és inkább független fejlesztésű játékokat készítenek, amelyekben a játékélmény és az öröm fontosabb, mint a moziélményt megszégyenítő grafika: a lelkesedésnek és a játékok online terjesztéséért felelős közösségi szolgáltatásnak, a Steamnek köszönhetően az indie játékok egy jó ideje készülnek már következő generációs játékkonzolokra is, az emberek pedig olyan örömmel használják ezeket, mint böngészőkben játszható, egyszerű változataikat is. (Ezekről több információt lehet találni a TIGsource, Gametunnel vagy Indiegames portálokon.) Megint mások már létező hardvereket, gépeket szednek szét, alakítanak át tetszésük szerint: a modding gyakorlata számos bütykölni is kedvelő számítógéprajongót fertőzött meg: viktoriánus laptopoktól a játékmedvékbe épített asztali gépekig a lehetőségek határát csak a fantázia húzhatja meg, számos zenész például maga készít hangszereket, sok esetben például használt játékokat alakítva át teljesen. Flash-ben készült játékok és programok a Newgrounds oldalon találhatóak meg, képzőművészek pedig többek között a klasszikus, jól ismert DeviantArt-on helyezhetik el anyagaikat.