Regisztráció
 • 
Bejelentkezés
 •   •  twitterlogo •  rsslogo Hírcsatornák

BEJELENTKEZÉS



Kedves regisztrált látogatónk!

Felhívjuk figyelmét, hogy hosszú átmeneti időszak után mától csak e-mailcímével tud bejelentkezni oldalunkra. Amennyiben nem emlékszik, azonosítóját milyen címmel regisztrálta, írjon levelet munkatársainknak a hvg.hu@hvg.hu címre!

Ha még nem regisztrált a HVG Online rendszerében, akkor ide kattintva megteheti.

Ha elfelejtette jelszavát, akkor adja meg e-mail címét, majd kattintson ide és a kért e-mail címre kiküldjük a jelszóemlékeztetőt.

Ha szeretné újra megkapni a regisztrációja véglegesítéséhez szükséges aktivációs kódot, akkor adja meg e-mail címét, majd kattintson ide és a kért e-mail címre kiküldjük az aktivációs levelet.

HVG.HU \ IT | TUDOMÁNY

Hol marad a jövő, amit ígértetek?

2009. május 15., péntek, 09:14 • Utolsó frissítés: 2009. május 15., péntek, 10:32
Szerző: Bari Máriusz


Címkék: sci-fi; tudomány;

A múlt rakétatudósai ihletik meg a jelen sci-fi íróit, ők pedig a jövő mérnökein végeznek agymosást: mindenki agyba kötött internetet, szexrobotokat és olyan repülő űrkocsit akar, amit nem érzékel a radar, és büntetőcédulát se lehet ráhelyezni. Miket jövendöltek meg eddig pontosan, meddig van egyáltalán értelme tudományos-fantasztikus irodalomról beszélni?

Ha a sci-fi térnyerését nézzük, az európai kontinens Verne innovációs katalógusként is felfogható könyvei miatt kapott erős szerepet, a második világháború után viszont Amerika vette át a stafétabotot, sorra festve a felnövekvő generációk előtt a jövőképeket a rakétatudománnyal és bádogrobotokkal operáló retrofuturista utópiáktól kezdve a virtuális valósággal, neonfénnyel és mesterséges intelligenciával telepakolt cyberpunkig - ez utóbbihoz, az elnyomott jövőt festő disztópiákhoz a hitelesség kedvéért Anglia is alaposan hozzájárult George Orwell és Aldous Huxley munkáival.

Amikor a totalitariátus rendszerek elbuktak a nyolcvanas évek végén, a globalizáció pedig keresztülment a vasfüggönyökön, legalább egy bőrt levetett magáról a városi dzsungelek sci-fije, a cyberpunk is. Eltűntek az 1984 és a Szép új világ elnyomó (gondolat)rendőrállamai, az állam helyett pedig hirtelen a társadalmi lendülethiány, az öregkor vagy az ötlettelen vásárlói kultúra lett az ellenségkép forrása. Amióta a Pirate Bay-per első, gyakorlatilag érvénytelen ítéletét meghozták, a szórakoztatóipari lobbi kézzel-lábbal próbálja az elkövetkező nemzedékek trendjeit eltiporni, Párizs pedig az EU-ítélkezés ellenére azzal fenyegetőzik, hogy fiókba süllyeszti a letöltők internetkapcsolatát és csak félév végén adja vissza, sokan megkönnyebbültek: nincs utópia, van ki ellen harcolni.

A globális kommunikációs hálózat már több évtizede izgatja
a sci-fi írók fantáziáját
© Végel Dániel

Ami az internetet illeti, a globális kommunikációs hálózat már régóta megjelenik pontosabb vagy közelítőbb formában a múltban is: a sci-fi források Algis Budry 1977-es művére, a Michaelmas-ra mutatnak, a hard sci-fi rajongói a szingularitást is kitaláló Vernon Vinge-ra esküsznek, nála hangosabban pedig csak Wililam Gibsont, a cybertér pápáját éltetik, aki az általa kitalált mátrix fogalommal megpecsételte Tim Berners-Lee munkásságát, a Neurománc című könyv által ihletett szubkultúra nélkül pedig a mai web sem az lenne, ami. Amit kevesen tudnak, hogy Jorge Luis Borges 1949-ben már hasonló koncepciót ír le az El Aleph című elbeszélésében, az pedig még meglepőbb, hogy Verne az internetet - és vele együtt jelenünk egy jó részét - már 1863-ban megírta.

Verne Paris au XXe siècle című műve sok évszámot vet fel - a cselekmény 1960-ban játszódik, az általa leírt világ azonban olyannyira depresszív, hogy Pierre Jules-Hetzel, Verne kiadója azt kérte a szerzőtől, legalább húsz évet várjon kiönyvének kiadásával. A könyvben felhőkarcolók, gyorsvasutak, televíziók, faxok, benzinmeghajtású autók és egy világméretű telegráfos kommunikációs hálózat - gyakorlatilag az internet - szerepel, minderre pedig 1989-ben akadt rá a szerző egy leszármazottja; az első kiadásra 1994-ben került sor.

A cikkünk elején említett pontatlan jövendölések és kiégett jövőkutatók amúgy mind Amerika felé mutatnak, aki pedig manapság ebben a témában ír, legalább két mondat erejéig megemlíti az amerikai popkulturális elit legfájóbb kérdését: "és mi van a jövővel, amit ígértetek, mi van a repülő autóval és a jetpackkel?" A jetpack, a hátra szíjazható sugárhajtású repülő a modern korban szimbóluma lett mindennek, amit a hatvanas évek utópistái igazi egészséges alternatívaként vetíttek elénk az amfetaminfüggő háziasszonyok helyett, ugyanakkor másnak is a szimbóluma. Erről David H. Wilson, a Popular Mechanics ügyeletes robotmérnöke és kolumnistája rántja le a leplet: a tudomány nagyon is jól halad, csak éppenséggel a fejlesztések egymásból következnek, ha körbenézünk: a technológiák léteznek, csak éppenséggel piaci alkalmazásuk csúszik évtizedeket. Ebben pedig a sci-fi írók legalább annyit segítenek, mint a fantáziadús feltalálók: a jelentősebb amerikai jövőkutató és gondolatébresztő blogok mögött sci-fi írók és holdudvaruk állnak - Cory Doctorow, Bruce Sterling, Warren Ellis, R. U. Sirius és társai tesznek arról, hogy a világ ötös fokozatban süvítsen tovább.

« vissza az első oldalra

KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:


Hol marad a jövő, amit ígértetek?




  Másolat Önnek


ÁLLÁSOK
tovább a jobline.hu-ra »
HIRDETÉS

Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

X