hvg.hu: A Pénzügykutató Zrt. nemrég kiadott előrejelzése szerint a mezőgazdaság teljesíthet idén a legjobban, itt csak 2-3 százalékos visszaesésre számítanak. A válság hatásai mintha nem érintenék annyira az agrárszektort.

Raskó György: Azért minden relatív. A mezőgazdaságban a nyersanyagárak – elsősorban az olajos növények és a gabonaárak – 2008-ban 2007-hez viszonyítva csökkentek, de az ár nem ment vissza az eredeti szintre, reálértékben még mindig mintegy 20 százalékkal magasabb. Ez mindenképpen kedvező. Emellett 2008-ban kiváló termés volt szinte mindenből: zöldségből, gyümölcsből, gabonából, olajos növényekből. Ezt 2009-ben nem lehet megismételni, de csak azért, mert az időjárás nem valószínű, hogy az idén is mindenben annyira optimális lesz, mint tavaly. Bár az is igaz, hogy az idei év is nagyon jó év lesz a növénytermelésben – legalábbis a jelenlegi helyzet alapján úgy tűnik. Az őszi és a téli csapadék messze átlagon felüli volt, a mostani időjárás kifejezetten kedvez a tavaszi vetéseknek, vagyis azt lehet mondani, hogy optimális időben lehet vetni Magyarországon.

hvg.hu: És mi a helyzet az állattenyésztésben?

R.Gy.: Az más kérdés természetesen. Miközben a magyar növénytermelés még versenyképes Európában, addig az állattenyésztés katasztrofális helyzetben van. Ez azonban sajnos nem piaci problémákra vezethető vissza. Kereslet van. Ha a válsággal kapcsolatban elemezzük a helyzetet, a növényi és állati termékek iránti kereslet visszaesése egészen minimális, 2-3-százalék lehet, de ez globális visszaesés. Vagyis ha exportképes egy vállalkozás, akkor ezt azért könnyen lehet kezelni.

hvg.hu: Ezek szerint az agrárszektorra nem igaz, hogy újabb exportpiacokat kellene felderíteniük a vállalkozásoknak?

R.Gy.: A mezőgazdaságban nem kell új piacok után nézni, mert minden Magyarországon termelt minőségi terméket el lehet adni. Ez bármi lehet, eladási probléma a mezőgazdaságban nincs, sőt, 2006 óta nem is volt. Egyértelműen keresleti piac van. Tavaly például, amikor rekordtermés volt kukoricából és megszűnt az uniós intervenció, sokan megijedtek, hogy nem lehet majd eladni a termést. Kiderült, hogy jelentős kereslet van – főleg a Balkánról, Olaszországból – a jó minőségű kukoricára, búzára, napraforgóra és repcére. Ehhez jön hozzá a jelenlegi, ebből a szempontból nagyon előnyösnek számító euróárfolyam: az élelmiszergazdaság külkereskedelmi szaldója az idén is közel lesz a másfél milliárd euróhoz. Az euróval szemben tavaly nyár óta bekövetkezett forintgyengülés az ágazatnak egy év alatt mintegy 75 milliárd forintnyi plusz árfolyamnyereséget hoz. Ez több mint a mezőgazdaság éves bruttó (adózás előtti) eredménye, mely jó években 50-60 milliárd forint körül szokott lenni. Ez azonban sajnos csak kisebb részben csapódik le a termelőnél, a nagyobbik rész a kereskedőknél realizálódik. Az állattenyésztés viszont kicsit más ügy: ez az ágazat is profitált az árfolyamnyereségből, pontosabban inkább abból, hogy az olcsó húsimport lehetősége megszűnt. Vagyis a hazai termelésű hús bel- és külpiaci pozíciója egyaránt javult.

Raskó György. Eladási probléma nincs, minden Magyarországon termelt minőségi terméket el lehet adni © Stiller Ákos

hvg.hu: Az eddig bejelentett szigorításokban benne volt a mezőgazdaság is, vagyis a tervek szerint az agráriumnak juttatott, uniós forrásokat kiegészítő hazai társtámogatásokat (az úgynevezett top-up támogatásokat) is csökkentenék. Korábbi bejelentések szerint idén 33 milliárd forinttal kapna kevesebbet a szektor. Ezt az elvonást az árfolyamnyereségből származó pluszbevétel ellensúlyozhatná?

R.Gy.: Igen, egyértelműen ellensúlyozni tudja. Ezzel a megszorítással kiesik ugyan a nemzeti kiegészítés, de ennek körülbelül a harmadát kompenzálja, hogy Magyarország még mindig abban a szakaszban van, amikor évről évre növekvő uniós támogatást kap. Az uniós rész ugyanis az idén és jövőre is 10 százalékponttal növekszik. Most pedig, amikor a makrogazdaság és a költségvetés ilyen helyzetben van, akkor véleményem szerint mindenkinek szolidárisnak kell lennie. Úgy is mondhatjuk, hogy a mezőgazdaság most 30 milliárd forinttal járul hozzá a költségvetési deficit enyhítéséhez. Ez pedig nem okozhat komoly megrázkódtatást az ágazatnak: a jövedelmeket ugyan mérsékelni fogja, de a termelésre nem lesz negatív hatással. Ezt az áldozatot a mezőgazdaságból élők most képesek lesznek elviselni.

hvg.hu: A válság miatt kialakult hitelszűke és a hitelezés befagyása miként hatott az agrárszektorra?

R.Gy.: A bankok finanszírozási hajlandósága minimális, ami szerencsére most nem jelent akkora problémát. Ez ugyanis pont olyan időszakban történt, amikor igen magas árbevételt lehetett elérni. A tavalyi kiugróan jó termésnek és a még relatíve magas áraknak köszönhetően a bevételi oldalon cash flow-ban jelentkezett körülbelül 150 milliárd forintos plusz, ami mindenképpen javította a likviditást s az agrárcégek finanszírozhatóságát. Az újabb banki hitelek felvétele – amit saját tapasztalatból is mondhatok – azonban rendkívül megnehezült. De a jelenlegi helyzetben ez is menedzselhető probléma, nem érzem akkora nagy gondnak, mint más nemzetgazdasági ágazatoknál.

hvg.hu: A HVG egyik nemrégiben megjelent cikke (2009/11. szám) szerint komoly bajokat jelez a magyar agrár-külkereskedelmi mérleg. Mi a gond?

R.Gy: Az a baj vele, hogy a mérleg alapján úgy nézünk ki, mint egy igazi fejlődő vagy gyarmatosított ország, amelyik nyersanyagot ad el és készterméket importál. A mezőgazdasági nyersanyagexportunk ugyanis fantasztikusan nő, ott tényleg van felfutás volumenben, értékben egyaránt. Feldolgozott élelmiszerekből viszont nettó importőrök lettünk, ami azért igencsak elgondolkoztató.

hvg.hu: Ezzel mit lehet tenni?

R.Gy.: Ide komoly élelmiszeripari befektető nem jön, akik korábban jöttek, azok kivonulnak az országból. Ennek okai nagyon összetettek. Általában drágállják az itteni nyersanyagot (élőállat, zöldség, gyümölcs), másrészt általános tapasztalat, hogy a magyar állat- és növényegészségügyi, illetve a környezetvédelemi hatóságok ellenségesek, bürokratikusak, esetenként olyan előírásokat alkalmaznak, amelyeket még a régi uniós tagországokban sem terhelnek a feldolgozó szektorra. Magyarországon emiatt például egy kilogramm húsra vetítve két-háromszor annyit kell fizetni a hatóságoknak különböző címeken, mint Franciaországban vagy Dániában. Ilyen kedvezőtlen igazgatási, adózási feltételek mellett láthatóan nem lehet versenyezni, ezért is zsugorodott az élelmiszeripar termelése oly drasztikusan a csatlakozás óta.

Az agrár-külkereskedelmi mérleg alapján úgy nézünk ki, mint egy igazi fejlődő vagy gyarmatosított ország © Stiller Ákos

hvg.hu: Ez nem azt jelenti, hogy ezekben az országokban a mérsékeltebb hatósági szigor miatt rosszabb lenne az élelmiszerbiztonság, mint nálunk?

R.Gy.: Nem rosszabb, mi licitáljuk túl ezt a dolgot. Magyarországon lehet, hogy nincsenek olyan nagy élelmiszerbotrányok, mint a belga dioxin-ügy volt, de nem is életszerűek az itt alkalmazott előírások. A magyar élelmiszeripar egyébként katasztrofális helyzetben van. Az ágazat, úgy, ahogy van, abszolút vesztese az uniós csatlakozásnak. A kialakult helyzet nem a mostani válság számlájára írható, hanem ahogy egy nemrégiben elkészült, az ágazatot átvilágító tanulmány rámutat: a magyar élelmiszeripar már uniós szinten sem versenyképes, nemhogy a világpiacon.

hvg.hu: Ennek mi az oka?

R.Gy.: A magyar élelmiszeriparral az a baj, hogy alacsony hatékonysággal dolgozik, tömegtermékeket állít elő relatíve drága alapanyagból. A bukás így kódolva van. Az élelmiszeripar termelése az uniós csatlakozás óta körülbelül 13-14 százalékkal csökkent – ami azért elég ijesztő. Sajnos semmi jele annak, hogy a negatív trend a közeljövőben fordulna. A gyenge forint ugyan segíthet abban, hogy időlegesen kiszoruljon a külföldi élelmiszer a magyar áruházi láncokból, de amint elkezd erősödni a hazai fizetőeszköz, visszaáll a korábbi helyzet. A csatlakozás előtti években a külföldi élelmiszerek aránya a hazai eladásokban 7-8 százalék volt, 2008-ban 26-27 százalék, és 2010-re ez az arány akár 30 százalék felett is lehet, ha a forint visszaerősödik a 2008 nyarán jellemző 230-240-es szintre.

hvg.hu: Az etikai kódex elfogadása nem segíthet ezen?

R.Gy.: Ez nevetséges, úgy, ahogy van. Ha azt akarjuk, hogy a magyar élelmiszeripar termelése tovább csökkenjen, akkor lehet ilyen előírásokat hozni, de kérdezem: kinek lenne jó és meddig? Szerintem nem lenne szabad versenykörnyezetben tevékenykedő vállalkozásoknak előírni, hogy egy termék akkor lehet magyar, ha legalább 80 százalékban magyar alapanyagokból készül. Egy feldolgozónak onnan kell vásárolnia az alapanyagot, ahonnan a szükséges minőséget legolcsóbban tudja beszerezni. Ha nem ezt teszi, előbb-utóbb gazdálkodási nehézségei támadnak, életben maradása megnehezül. Különösen igaz ez a tömegterméket termelőkre. Akik képesek voltak márkatermékeket kifejleszteni és forgalmazni, mint például a szegedi Pick szalámi esetében, ott kódex nélkül is vigyáznak arra, hogy ne használjanak külföldi – mondjuk dán vagy német – sertéshúst, mert akkor veszélybe kerülhet a minőség. Ez egy márkatermék, meg lehet kérni az árát és biztos, hogy hazai alapanyagot fognak felhasználni hozzá. Az etikai kódex kereskedelmi visszatérítésekre (polcpénz, logisztikai hozzájárulás stb.) vonatkozó része meg annyit ér, mint halottnak a csók. Inkább törvényi szintű szabályozást igényelne, ha tényleg komolyan gondoljuk az élelmiszerláncok megregulázását. Itthon elszabadult a pokol ezen a téren. Ilyen mértékű kereskedelmi visszatérítések, amelyeket Magyarországon alkalmaznak, nincsenek sehol Európában, de még Kelet-Európa más országaiban sem. Nálunk egyes kereskedelmi láncok folyamatosan a beszerzési ár, illetve a költségszint alatt értékesítenek (például fehér kenyeret, péksüteményeket). Az akciós élelmiszer a legjobb vevőcsalogató, hogy a szerencsétlen vásárlóra még kínai papucsot, nadrágot, műanyag játékot és más felesleges cuccot rá lehessen sózni. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) ezzel a trükkel láthatóan nem tud mit kezdeni már évek óta, a kettős árprésbe szorított, a hatóságok által megnyomorított magyar élelmiszeripar pedig egyenesen halad a lejtőn lefelé.

A magyar élelmiszeripart közép-, de inkább hosszú távon talán talpra lehetne állítani © Stiller Ákos

hvg.hu: Az agrártárca nem tehet ez ellen valamit?

R.Gy.: A tárca folyamatosan próbál ez ellen fellépni; például évek óta próbálja erőltetni ezt az etikai kódexet, és nem jut vele semmire. Az eszköz igazából a GVH kezében lenne, de a hivatal szerintem bántóan félreértelmezi a termelők és feldolgozók erőpozíció-javítást célzó kezdeményezéseit (lásd a pékek elleni kartellvizsgálat, ami több mint megmosolyogtató). Ugyanakkor az áruházláncok erőfölénnyel való sorozatos visszaélése ellen képtelen hatékony retorziót alkalmazni. Ezt súlyos hibának tartom.

hvg.hu: Lenne arra esély, hogy a magyar élelmiszeripart talpra állítsuk?

R.Gy.: Közép-, de inkább hosszú távon talán igen. A magyar állam most már nincs olyan helyzetben, hogy pénzeket osztogasson ezen a területen. Viszont nem kerülne sokba, ha az ágazatra ráterhelt roppant méretű bürokráciát jelentősen csökkentené.

hvg.hu: Erre nem volt mostanában hajlandóság?

R.Gy.: Gráf József miniszter részéről gyakran mutatkozott hajlandóság, de inkább csak szavakban. Ahogy csökken a magyar élelmiszeripar és a mezőgazdaság teljesítménye, úgy nő az ellenőrök, a hatósági emberek száma. Lassan ott tartunk, hogy az ágazatban alkalmazott munkaerő létszámát meghaladja az illetékes minisztériumokban, a kapcsolódó főhatóságoknál, felügyeleti szerveknél foglalkoztatottak száma. Nagy-Britanniában például termelési volumenre vetítve harmadannyi hatósági ember van, mint nálunk. Amíg ez a szemlélet és gyakorlat az uralkodó, addig nehéz lesz feltámasztani a magyar élelmiszeripart.

Szabó Zsuzsanna