szerző:
Szlavkovits Rita

Az olaszok, törökök viszik tömegével a magyar bárányokat, itthon meg csak mutatóba van belőlük az üzletekben. Húsvétkor megszalad, de aztán karácsonyig megint alig fogy a méregdrágán árult hús.

Nincs nagy tolongás érte, pedig nagyon ízletes. Mi húsvétkor magunknak is vágunk, ha olyan az idő, akkor nyárson sütjük, előtte bepácoljuk, de jó a kemencében sütve is

– árulja el Dani János makói gazda, aki azt is hozzáteszi, hogy a bárány elkészítése a család férfitagjainak a dolga. Az Erdélyből elvándorolt juhászdinasztia leszármazottjai ma is a juhokból élnek, Dani Jánosnak százötven birkája van. „Visszük nemsokára a felvásárlóhoz, ott áll az olasz, személyesen válogatja, hogy melyik kerülhet fel a kamionra” – magyarázza Dani János, hogy már a napokban megindul a húsvéti bárányok felvásárlása. A Makó-Rákoson gazdálkodó juhász százötvenes nyájából olyan hatvan bárány lett az ellésből, ötvenet most el fog adni belőle. Dani nem szerződött le a bárányokra, de nagyjából annyit fizetnek kilónként, mint azoknak, akik előre lekötötték az állatokat. A juhászoktól az idén kilónként 950 forintért viszik a bárányt, miközben a boltban nagyjából 3300 forint lesz az ára.

©

Több mint egymilliós a juhállomány Magyarországon, a legnagyobb Észak-Magyarországon, ahol négyszázezer fölött van, főként Hajdú-Biharban tartanak juhokat, de háromszázezer körüli az állatlétszám a Dél-Alföldön is. A legtöbb anyajuhot a Hajdúságban és Bács-Kiskun megyében tartják, innen jön a legtöbb bárány. Évente átlagosan hatszázezer bárány megy külföldre, majdnem a harmada húsvétkor. Az elmúlt időszakban disznóból és baromfiból évente 27-28 kilogramm fogyott fejenként Magyarországon, a birkahúsból, beleértve a bárányokat is, mindösszesen húsz dekagrammot eszünk. Az Európai Unióban alig van versenytársa a magyar báránynak, a hazai polcokon is háromszor annyiba kerül, mint a sertéshús, a termelők nagy része mégis vegetál.

Ha nem lenne támogatás, éhen halnának

„Éppen húsvétkor jönnek nyírni a birkákat, akkor érnek rá, így az idén sem nagyon húsvétolunk” – mondja mosolyogva Keczán László a Hajdúhadház melletti Pallag-tanyán. Róla és társairól írtuk meg, hogy legelő nélkül maradhatnak, mert a Honvédelmi Minisztérium kezelésében levő földekről elzavarják őket a vadászok. Keczánéknak száz év óta itt áll a tanyájuk, mutatják is a romos épületet, ahol a fiatal Keczán Lászlónak a dédszülei éltek, akik szintén a juhokból tartották el a családot.

„A héten visszük a felvásárlóhoz a bárányokat” – kísér a telelésre a hodályban tartott birkákhoz Keczán. A bárányok el vannak különítve, színes csíkokat festettek a hátukra, hogy megkülönböztessék, melyiket viszik, melyik marad. A család a Berettyóvölgyi Termelői Csoportba lépett be szövetkezeti tagként, így a csoporttal szerződött le a bárányokra. „Az idén hatvanat adunk le, a legkelendőbb a 20-24 kilós” – magyarázza a fiatalember, hét kategóriába sorolják a bárányokat a súlyuk szerint, az a drágább, amelyiknek kisebb a súlya, mert azon több a hús, erre pluszt is fizetnek. „Három-négy hónapos korig hízik a bárány, utána tokjósodik” – teszi hozzá László magyarázatképpen, miért fizetnek többet a kisebb súlyú bárányért. (A tokjósodik azt jelenti, hogy már nem gyarapszik súlyában, hanem nyúlik a fiatal birka) A juhászok azt is tudják, hogy a 30 kilóig főleg az olaszok viszik a bárányokat, az annál nagyobbakat a törököknek adják el, azok talán továbbtartásra viszik, egyre kelendőbb náluk, mert onnan már az arab országokba értékesítik.

©

Keczánék a tagságuk révén a szövetkezetnek szállítanak, ők fizetnek a tenyésztőknek, majd a szövetkezet adja el a bárányokat az olasz piacra.

Húsvétkor és karácsonykor adunk le bárányokat, ha nem kapnánk a juhtenyésztőknek járó támogatásokat, egy fillérünk sem maradna

 – mutatja a kockás füzetben vezetett számítást Keczán.

A hodály új tetejére sem futja

„A gyapjú és a bárányok leadásából, a húsvét és karácsony közötti leadásokból annyi jön be, amennyit egész évben elköltünk” – számol tovább Keczán. 150 birka van Keczánék hodályában, 3 kos, 141 anyajuh és 11 jerke, azaz növendék. A szezonok közötti időszakban a birka húsáért kevesebbet fizetnek, ezért nem is nagyon éri meg a vágóhídra vinni ilyenkor az állatokat. A juhászok többsége az ünnepekhez igazítja, hogy mikor űzetnek, a leadásokhoz igazítva engedik a kosokat az anyajuhok közé. Mivel Keczánéknak, ahogy megírtuk, nincsen legelőjük, így földalapú támogatást nem, csak a juhtenyészetek utáni támogatást kapják, évente nagyjából másfél-kétmillió forintot. A bárányok évente kétszeri leadásából, a gyapjú eladásából is megközelítőleg ekkora bevételük van. Az állatok fejenként egy bála takarmányt meg is esznek, ezért 6-7000 forintot fizetnek bálánként, de be kell fizetni az iparűzési adót, meg kell venni a vitaminokat is.

©

„Húsz-huszonkétezer forint az önköltségünk, így lényegében a támogatás összege, olyan másfél millió marad meg, ebből élünk, a család” – mondja a végeredményt a számolgatás után Keczán.

Luxusterméket adnak, mégis vegetálnak

„A gyapjúért az idén talán adnak négyszáz forintot is, de volt, hogy nyolcvan forint volt kilója” – folytatja a bevételi források felsorolását László. „Én értem, hogy koszos, zsíros a gyapjú, amit leadunk, azt tisztítani kell, majd eztán lehet felhasználni, de nézek csak, hogy a gyapjúból készült termékek mennyibe kerülnek” – teszi hozzá a férfi azzal, hogy nekik meg a házuk rezsijének kifizetése után alig marad valami. A gyapjú és a bárányhús luxuscikk, de ők alig jönnek ki a pénzből, amit érte kapnak.

Amit lehet, azt rólunk húznak le

– összegez Keczán, és hozzáteszi, hogy még a birkákra is füljegyet kell tenni, abból is a drágábbat, az 520 forintosat, ami a külföldi szállításra is jogosít, pedig valójában ők a szövetkezetnek adják le a bárányokat, majd az adja el külföldre. Az öcsém Pesten él, cukrász, ő már nem akart ezzel bíbelődni, mi tartjuk a frontot” – mondja. Persze ha volna Keczánéknak földjük, akkor arra is kapnának támogatást, akkor talán futná a hodály tetejére is. A makói Dani Jánosék negyven-ötven hektár után kapnak támogatást a juhok után járó pénz mellett. A dél-alföldi juhász családja nemrégiben tejházra is beruházott, a család juhtej feldolgozásába is belevágott.

Az elmúlt években stagnál a juhállomány Magyarországon, a juhászok többsége azért tart ki, mert családjaik generációkon át ezzel foglalkoztak.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!