„A díj legfőbb tulajdonsága, hogy az ember büszke legyen rá. A lovagkeresztre is büszke voltam Bayer Zsolt kitüntetetéséig” – mondja P. Szűcs Julianna, a Mozgó Világ főszerkesztője, művészettörténész, egyetemi tanár, aki jövő héten küldi vissza a kitüntetését. Azért akkor, mert most külföldön van, ott is értesült Bayer elismeréséről.

„Tisztában vagyok azzal, hogy egy díj káderállománya nagyon különböző embereket ölel fel, a legkülönbözőbb világnézetekkel. Sokakkal nem ért egyet az ember, de van egy tűrési határ: ha egy adományozott átlépi a világnézeti határt, a díj viselése vállalhatatlan lesz. Én nem szeretném azt mondani többet, hogy lovagkereszt birtokos vagyok, ha egy olyan ember is megkaphatta, mint Bayer Zsolt, aki az izgatás és uszítás olyan fokát lépte át, ami véleményem szerint káros az egész országnak.”

Nevetve reagált arra a felvetésre, hogy jogilag nem lehet egy kitüntetést visszaküldeni - ezt hétfő estére derítette ki az Index.

„Ez már az ő bajuk. Mindenesetre szeretnék csatlakozni azokhoz a kollégákhoz és legtágabb értelemben vett elvbarátokhoz, akik úgy gondolják, ezzel a díjjal a későbbiekben nem akarnak élni. Ez is egy közösség, nem csak a díjazottaké.”

Azt még nem tudja, hogy technikailag hogyan adja vissza a díjat és az oklevelet, a legkézenfekvőbb megoldást választja majd, ha hazajön külföldről.

Bayer-ügy: a műbalhétól a büdös szájig

Egyre többen adják vissza állami kitüntetésüket Bayer Zsolt lovagkeresztje után, de még többen vannak, akik nem. Amikor erről kérdezősködtünk a díjazottak között, helyenként egészen durva kifakadásokkal találkoztunk. Bayer barátai is kezdenek felsorakozni.

Stanecli és fanfárok

Kaltenbach Jenő volt ombudsman volt az első, aki így tiltakozott Bayer kitüntetése ellen. Nyílt levelet és e-mailt írt Áder János köztársasági elnöknek - illetve a Köztársasági Elnöki Hivtalnak -, amire választ nem kapott. Azt sem, hogy jogilag mitsem ér az akció. Mindenesetre azt mondta, végső esetben feladja postán az érdemérmet, de viccesen hozzátette, arra is gondolt, hogy fanfárok kíséretében átadja a hivatalnál valakinek, aki átveszi.

Vágvölgyi B. András újságíró is kedden jelentette be, visszaadja kitüntetését:

"Letettem a pontot egy könyv végén, öt éve írom, a magyarországi romagyilkosságokról szól, gyűlöletbeszéd és gyűlölettett összefüggéseiről bőven esik szó benne. Az nem lehet, hogy a szolidaritás ne írja felül a patetikus gesztusoktól való alkati ódzkodásomat: noha egy számomra sokkal elfogadhatóbb - bár melyik kormány elfogadható? -, kormánytól kaptam a kitüntetést, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét (2005) visszaadom."

Az Áder János köztársasági elnökkel a róla megosztott katonatörténet miatt perben álló újságíró személyes üzenetet is fűzött a fentiekhez:

"A hónap végén tudom postázni, vagy ha úgy is jó Janó, akkor a kis Balsainak, az ügyvédednek odaadom a Kúrián, 7-én felségsértési ügyünk felülvizsgálatának tárgyalásán, stanicliben."

A gyűlölet legitimalizálása

"Eddig is kaptak olyan emberek lovagkeresztet, aki másképp gondolkodnak a világról, más értékrend szerint élnek, mint én, más területen, másfajta sikereket értek el. Volt, akinek a nevét olvasva még büszkébb lettem a birtokomban lévő kis zöld dobozkára, volt, akinek a nevét látva kevésbé" - írja Pásztory Dóri, kétszeres paralimpikon bajnok a Facebookon, aki nem sokkal olimpiai győzelme után, 2000-ben vehette át a lovagkeresztet. Most viszont úgy látja, neki kell gesztust gyakorolni, a szavak itt már nem elegek. Tudja, hogy jogilag nem adhat vissza kitüntetést, mégis, a családja, lelkiismerete miatt meg kell ezt tennie.

"Bayer Zsolt munkássága számomra a gyűlölet, a verbális erőszak szimbóluma, ami ellen minden eszközzel próbálok küzdeni, hiszen az emberiség romba döntésének legveszélyesebb fegyvere ez. Azért adom vissza a lovagkeresztemet, mert hiszem, ha elegen veregetjük meg a döntéshozók vállát, ha sokan, sokféleképpen hívjuk fel a figyelmüket arra, hogy mekkorát hibáztak, akkor visszafordítható ez a folyamat és a jövőben nem fordulhat elő ilyen. Vagy talán nem ilyen gyakran és látványosan."

Azt írja, Bayert nem ismeri személyesen, a "vészharang kongatásának" ezen formája nem is ellene szól.

"A kormány és a döntéshozók figyelmét szeretném felhívni arra a felelősségre, amellyel a gyűlölet legitimizálása jár. Mindenki számára nehezebb, rosszabb, fájdalmasabb jövőt eredményez egy olyan ország, amelyben az indulatok, egymás megbélyegzése, kirekesztése, emberi jogainak sárba tiprása teret nyer. Ez a felelősség ott van a vállukon, amikor egy kitüntetés odaítéléséről szavaznak, amikor egy demagóg gyűlöletkampány elindításáról, a családi belüli erőszakról, a kisebbségek védelméről. Minden egyes megnyomott igen-ben és nem-ben."

Hozzátette, hogy a kormány döntéseinek üzenetértéke van, ahogy most az övének is.

Felháborodva és lehangolva

A 2007-ben díjazott Szomor Éva a hvg.hu-nak azt írta, "miutan jelenleg Berlinben dolgozom, ezert csak kis késessel, de nagyon felháborodva visszakuldom a kitüntetésemet." Tóth Imre okleveles vegyész, az MTA doktora pedig az Ádernek címzett levelét küldte el a hvg.hunak is:

"Lehangoltan értesültem arról, hogy 2016. augusztus 20-a alkalmával Ön kitüntetésben részesítette Bayer Zsoltot. Ezzel számomra vállalhatatlanná tette 2015-ben kapott állami kitüntetésem (a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje) viselését, megtartását. Döntésével kirekesztett engem egy olyan közösségből, ahova munkahelyem, kollégáim megtisztelő javaslata alapján talán nem is érdemtelenül kerültem, amire eddig büszke lehettem. Úgy döntöttem, hogy visszajuttatom a kitüntetés tárgyi kellékeit az ön hivatalához, kérve nevem törlését a kitüntetettek listájáról."

(Címlapkép forrás: Magyar Kétfarkú Kutyapárt.)