Professzor, fn: az a szolga, akinek szakállába törlik zsíros kezüket a mulatozó urak.

A professzor szó átvitt értelemben nagyon okos embert jelent, így van ez, mióta egyetemek léteznek. Az agyából, sőt az agyának él, ezért az övé fejlettebb a többieknél, Platón az ő fajtájára bízta volna az állam vezetését. Ha megkocogtatja a poharát, joggal várja el, hogy odafigyeljenek rá.

Az ilyen átvitt értelmekben évszázadok hagyománya ülepszik le. De kellően kitartó munkával lerombolható minden tradíció. Na ezen dolgozik a Professzorok Batthyány Köre, már huszonegy éve. Eleve szatellitszervezetként indult, soha nem is csinált mást, mint szaporán nyalta fel a padlót Orbán Viktor előtt. Igaz, 1995-ben még úgy tűnt, ilyen szép lakkcipőket nyalogatni nem is méltatlan egy elitértelmiségihez.

Hiszen akkor a polgári kormányzás volt a jelszó – mit ad isten, a PBK jelszava is. Az első Orbán-kormány alatt gyakorlatilag kussoltak, csak néha bólintottak egy nagyot, aztán 2002-től megszaporodtak az állásfoglalások, tiltakozások és felháborodások. Akkor is nagyjából leszarta őket mindenki, de a saját integritásuk még védhető volt: egy inkompetens, megszorító kormányzatot támadtak, és választások alkalmával sürgették a polgári értékrend helyreállítását. Az már akkor is viccesen hangzott, hogy a Simicska–Pintér–Torgyán csatársor szerintük polgári, de kisebbik rossznak még eladható volt.

Aztán rendbe is jött minden 2010 után. Legalábbis aki a PBK nyilatkozataiból tájékozódik, az azt hihette, hogy árnyalatnyi hibucikon kívül minden szuper, kivéve, hogy Magyarországot támadják a sorosgyíkok külföldről. A lakkcipőből büszke gumicsizma lett. Kultúra, egyetem, felsőoktatás, kutatás szétrúgva férfiasan, értékrendnek nyoma sincs, zabrálnak, mint az oroszok, és mellesleg még az oroszokat is a nyakunkra hozzák.

Ezek meg önfeledten nyalogatják a csizmát.

Most éppen kvótaügyben. „Sorsdöntő kérdés”, írják a professzorok, csupa nagybetűvel üzenik, hogy a helyes válasz NEM, még toppantanak is hozzá. Sőt, szembeszállnak nemhogy a népszavazást, hanem a vitán felül undorító kampányt kritizálókkal is. Leint a prof, és fölényesen, határozottan felszólít, hogy ettől tekintsek el. Ja és csupa kérdő- és felkiáltójel a közlemény, stilisztikailag olyan hisztérikus, hogy Bayer Zsolt a hibái közé sorolná, ha ilyet írt volna.

És bemegy a főprofesszor a tévébe, és kitakarás nélkül belemondja, hogy lehetnek ebben a kampányban túlzások, de szégyellje magát, aki ezen fennakad. Álljon itt a neve az utókornak, máshol nem nagyon lesz meg: Náray-Szabó Gábor. Szóval ilyen egy professzor manapság. Tudta?

Ex cathedra non est vita

Mondom, nyalásból voltak ezek profik eddig is, de ez mégis más minőség. Most nem egyszerűen vitatható intézkedések mellé álltak, hanem egy olyan prosztó, primitív gyűlöletkampány mellé, amelynek minden szava ellentétes az értelmiségi lét minimumával. Aki az agyából él, azt óhatatlanul zavarja a manipuláció ilyen intenzitása, amiről ordít, hogy a bunkóknak szól, akik elfelejtenék vagy elszégyellnék a véleményüket, ha nem erősítenék őket naponta többször. Ettől bekapcsol az ember fejében az adblocker. (Hogy az micsoda, azt most nem érek rá elmagyarázni a professzor uraknak, de kábé ötven leckével azután következik, ahogy most kinéz és működik a weblapjuk.)

Ezzel a vérszagú gejzírrel együtt fényképezkedni, ahhoz nem agy kell, hanem gyomor. Ahogy magáról a népszavazásról, sőt az egész migránsozásról tudja minden művelt vagy legalább híreket olvasó ember, hogy politikai manőver, amely azt hivatott eltakarni, hogy a gumicsizma körül már térdig ér a szar. Jön, bugyog az iskolák és a kórházak vécéiből, meg hullik a nyakunkba az új nagypolgárok helikoptereiről.

Ezt elismeri a nem professzor, hanem csak érettségizett Fidesz-szavazó is. A PBK tagjai bizonyos szint alá mentek, amivel bebizonyították, hogy nincsenek bizonyos szint fölött. Innentől ezek nem értelmiségiek, akik megengedhetik maguknak a tájékozódást és tanulást, és így bölcsebben mondhatnak árnyalt véleményt, hanem pont annyit érnek, mint kék alapon egy tőmondat. Igazodni, visszaböfögni sokan tudnak. Ahhoz nem kell professzornak lenni, aranyapáim!

Kezdetben volt a tekintély. Ezeknek a figuráknak a többsége máig abból él. Vitázni elfelejtettek régen, vagy talán sose kellett, mert eleve a helyezkedésen múlt minden.

Nem minden esetben tartalmatlan fogalom a tekintély; én se szoktam Hawkingnak utánaszámolni, egyszerűen elhiszem neki, hogy annyi, amennyi. Ért hozzá, az a munkája. Náray-Szabó Gábornak viszont utánaszámolok, és azt látom, hogy ennek az alaknak semmivel sincs több esze, mint bármelyik droidnak.

Egyébként engem nem zavar, hogy lenyalják a gumicsizmáról, ami térdig ér rajta. Még azt se kívánom, hogy a négy fal között csinálják, felőlem fel is vonulhatnak büszkén – ja de azt már feltalálták, csak valahogy az utóbbi években a Pride jobban húz, mint a Békemenet. De tisztelni őket ezért, az nem fog menni. A tekintélyt felélték, a jövőjük már nem az agyukon múlik, hanem a nyelvükön. Abban a műfajban viszont vannak ügyesebb, olcsóbb és ruganyosabb pályázók.