Bauer Tamás
Bauer Tamás
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Öt fontos példa mutatja, hogy az ellenzék demokratikus pártjai nem kínálnak politikai alternatívát az orbáni politikával, annak kulcsfontosságú elemeivel szemben.

Botka László elmondta előbb a határvadászok szegedi ünnepségén, majd az ATV-ben is: a kerítés mindaddig állni fog, amíg a magyar emberek félnek. Íme, konszenzus van az MSZP és a Fidesz között. Igaz, azt is elmondta ugyanebben az interjúban, hogy a menekülteket már Törökország megállítja az EU-val kötött megállapodás alapján, a félelemért pedig (az Unió mellett, amely állítólag késlekedett az intézkedéssel) az Orbán-kormány félelemkeltő propagandája a felelős. Vagyis a félelem indokolatlan. Mégis maradnia kell miatta a kerítésnek. Azt is hangsúlyozta, hogy mindig is ez volt az MSZP álláspontja, így az övé is. (Az MSZP-től valóban évek óta ezt halljuk.)

Bevallom, nem értem. Ha egyszer nincs mitől félni, mert alig jönnek – alig tudnak jönni – menekültek, akkor miért kell megtartani a kerítést? Vajon a Reutersnek nem azt mondta Botka, hogy ő nem épített volna kerítést? Vajon nem maga a kerítés – az új vasfüggöny – a legfontosabb eleme a Fidesz félelemkeltő propagandájának?

Vajon ha az emberek – mint a Jobbiktól tudjuk – félnek a cigányoktól, akkor a cigánytelepeket is helyes fallal elválasztani a települések központjától, ahogy az a kilencvenes években Csehország egy-egy településén történt? Ha a Fidesz engedné ilyen falak építését, azokat is meg kellene hagyni? Nem is akarom folytatni a párhuzamokat, noha lehetne.

Inkább arra emlékeztetek, hogy a TÁRKI hosszú ideje rendszeresen méri a magyarországi idegenellenességet, és azt állapította meg, hogy a menekültügy kapcsán folytatott fideszes propaganda nyomán az napjainkra minden korábbinál magasabb szintet ért el. Az, hogy az emberek félnek az „illegális bevándorlóktól”, a tudományos elemzésben használt kifejezéssel nem „független változó”, hanem annak eredménye, hogy egyfelől az Orbán-kormány masszív propagandát folytat a menekültekkel szemben, másfelől pedig az ellenzék demokratikus pártjai alig, a közülük legtöbb eszközzel rendelkező MSZP pedig egyáltalán nem vitatkozik ebben a Fidesszel. Íme, a nemzeti konszenzus. (Két éve Gyurcsány Ferenc látványos gesztussal adott a házában szállást menekülteknek, Molnár Csabával együtt átment a szerb határ túloldalára, az időközben elhunyt Kakuk György elnökségi tag át is vágta a kerítést, de az elmúlt egy-másfél évben, a választásokhoz közeledve a DK is kerüli, hogy a menekültügyről beszéljen.)

És ez nemcsak a menekültügyben van így. Így van például a nemzeti kérdésben, a „határokon átívelő nemzetegyesítés” kapcsán is. Tizenhárom évvel ezelőtt a magyarok nagy többsége távol maradt a kettős állampolgárságról szóló népszavazástól vagy nemmel szavazott. Az utolsó, általam ismert közvélemény-kutatás szerint a kettős állampolgárságot már kis többséggel elfogadják, a határon túliak választójogát azonban ma is elutasítja a többség. Az állampolgárságról szóló törvényt 97 százalékos többséggel fogadta el az Országgyűlés – íme, a nemzeti konszenzus. Az, hogy ma már a megkérdezettek többsége részben elfogadja azt, amit tizenhárom éve még nem támogatott, aligha független attól, hogy a Fidesz masszív propagandát folytat a kettős állampolgárság mellett és büszke arra, hogy választójogot is kaptak, az ellenzék demokratikus pártjai pedig nem mondanak ennek ellent, és legfeljebb abban vitatkoznak, hogy miként szavazhatnak a határon túliak. (Az MSZP emlékezetes módon elment Kolozsvárra bocsánatot kérni, amiért korábban még ellentmondott ebben a nacionalistáknak.)

A minap egészségügyi konferencián voltam. Megszólalt több ellenzéki párt képviselője. Valamennyien hangsúlyozták – illetve a DK képviselője sem vitatkozott ezzel – hogy állami egészségügyet, egységes állami társadalombiztosítást akarnak. Ma az ellenzéki pártok is azt mondják, amivel egy évtizeddel ezelőtt az MSZP–SZDSZ-kormány reformjával szemben a Fidesz kampányolt: az egészségügyben nem szabad privatizálni sem az ellátást, sem a biztosítást. Igaz, amit azóta csinált a Fidesz – a társadalombiztosítás megszüntetését, a centralizációt – elutasítják, és több pénzt követelnek, de a piacellenességben konszenzus van a mérhető támogatottságú politikai pártok között. A Fidesz a romló állami egészségügy mellett támogatja, hogy fejlődjön a magánegészségügy a tehetősebbek számára, és ugyanezt lehetővé tennék az ellenzéki pártok is. Konszenzus látszik lenni abban, hogy kettéváljon az egészségügy a tehetősek magánegészségügyére és a többiek állami egészségügyére.

Az Orbán-kormányok adópolitikájának emblematikus intézménye az ágazati különadó. A második Orbán-kormány 2010-ben döntött úgy, hogy rendszerszerűen a kiválasztott ágazatokban – energetika, kiskereskedelem, pénzintézetek – működő nemzetközi nagyvállalatokra kivetett különadókból finanszírozza azt a kiesést, amit az egykulcsos adó bevezetése és a családi kedvezmények növelése okoz a költségvetésben. A különadókkal és más intézkedésekkel érte el az Orbán-rendszer, hogy a magyar energetikából, kiskereskedelemből, bankrendszerből számos külföldi befektető kivonult, amire Orbán fölöttébb büszke. Nagy szerepe van ennek abban, hogy Magyarországról távol maradnak a külföldi magánbefektetők, s az EU kohéziós támogatásai nélkül alig lenne gazdasági növekedés. Mégis, a mérhető támogatottságú ellenzéki pártok egyike sem ígéri már a különadók megszüntetését, sőt a szocialisták rendszeresen büszkélkednek azzal, hogy azokat – egy kényszerhelyzetben – ők vezették be. (Korábban a DK programja még tartalmazta a különadók megszüntetését, ma már ez kikerült belőle.) Még egy konszenzus.

Ferge Zsuzsa szociológus hosszú évek óta perverz újraelosztásként jellemzi az Orbán-kormány által működtetett állami transzfereket, különösen a gyerekek utáni adókedvezmények rendszerét, miközben a családi pótlék nem emelkedik: a gazdagabbak kapnak több támogatást, a szegényebbek kevesebbet vagy semmit. A szocialista-szabaddemokrata koalíciós kormányok kétszer is (1994-ben és 2005-ben) megszüntették a családi adókedvezményt, és helyette a családi pótlékot emelték. Ma már nincs olyan mérhető támogatottságú ellenzéki párt, amely ne ígérné meg: fenntartja a családi adókedvezményt, vagyis fenntartja a perverz újraelosztást. Ebben is eljutottunk a konszenzushoz.

Öt fontos példa mutatja, hogy az ellenzék demokratikus pártjai nem kínálnak politikai alternatívát az orbáni politikával, annak kulcsfontosságú elemeivel szemben. Fogadkoznak: nem bontják le a kerítést, nem nyúlnak a kettős állampolgársághoz és a kettős állampolgárok választójogához, nem nyúlnak az állami egészségügyhöz, nem szüntetik meg a különadókat, fenntartják a családi adókedvezményt. Érdemes akkor egyáltalán leváltani a Fideszt?

Tudom, magasabb béreket, nyugdíjat, jobb egészségügyet és oktatást, kevesebb korrupciót ígérnek. De amikor kormányoztak, nem voltak magasabbak a bérek, a nyugdíjak, akkor is súlyos gondok voltak az egészségügyben, az oktatásban, akkor is voltak súlyos korrupciós ügyek. Most ők csak ígérik, a Fidesz viszont ténylegesen emeli a béreket, a nyugdíjakat. Miért váltanák le az emberek a Fideszt?

Érdemes leváltani a Fideszt, ha az ellenzék demokratikus pártjai kulcsfontosságú kérdésekben nem kínálnak vele szemben politikai alternatívát?