Vannak hatékony eszközök a devizapiaci kockázatok kezelésére
Az árfolyamingadozás feladja a leckét – főleg, ha importhányadot tartalmazó beruházást kell finanszírozni.
Ugyan az elmúlt hetekben a valódi fegyverropogás hangja elnyomta a vámháborúról szóló híreket a világsajtóban, a háttérben továbbra is zajlik a Donald Trump által kirobbantott kereskedelmi konfliktus, sőt: vészesen közeledik az USA és az EU közötti vámfegyverszünet július 9-i vége. A feleknek már csak kevesebb mint két hete van nyélbe ütni egy tartós megállapodást, de egyelőre nem úgy tűnik, hogy ez sikerülni fog: a csütörtöki EU-s csúcstalálkozót követően Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke jelét se mutatta annak, hogy engedne Trump követeléseinek.
„Egyértelmű az üzenetünk a mai nap után, készen állunk megegyezni” – fogalmazott a Bizottság elnöke a csúcs után. „Ugyanakkor arra a lehetőségre is felkészülünk, ha nem születik elfogadható megállapodás. Meg fogjuk védeni az európai érdekeket, ha szükséges” – tette hozzá, majd azt is kifejtette, mire készül az EU, ha nem sikerül alkut kötni az Egyesült Államokkal a júliusi céldátumig: az évek óta kvázi működésképtelen Kereskedelmi Világszervezet (WTO) helyére egy új nemzetközi együttműködést hoznának létre a világkereskedelem szabályozására. Ennek a tagjai az EU 27 országa, valamint a dallamos nevű Transz-csendes-óceáni Partnerség (CPTPP) 12 tagállama lennének, az Egyesült Államok azonban kimaradna.
Egy új szervezet létrehozása azért jelentene megoldást a vámháború kérdésére, mert elméletileg a WTO feladata lenne biztosítani, hogy a tagállamok a meghatározott szabályok között, kölcsönösen előnyös módon kereskedjenek egymással. Ezt a szerepét azonban évek óta látványosan nem tudja betölteni, egészen pontosan azóta, hogy az Egyesült Államok 2019-ben elkezdte blokkolni a WTO fellebbezési testületét. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tagállamok hiába emelnek panaszt egy általuk szabálytalannak vélt kereskedelmi gyakorlat ellen, a bepanaszolt ország egy fellebbezéssel tartósan partvonalra küldheti az ügyet.
A WTO szabályai alapvetően a vámokra vonatkoznak, és legfontosabb alapvetésük, hogy a tagállamok bármekkora vámot kivethetnek bármely behozott termékre addig, ameddig azt minden országra egységesen teszik. Az univerzális vámszintektől lefelé eltérhetnek, ha vámuniót alkotnak (ilyen például az EU) vagy ún. szabadkereskedelmi megállapodásokat kötnek, felfelé azonban csak indokolt esetben. Utóbbit nevezik büntetővámoknak, és akkor van lehetőség ilyenek kivetésére, ha a büntetni tervezett ország valamilyen módon megsérti a WTO szabályait. Az EU például azzal indokolta a kínai elektromos autókra kivetett akár 35 százalékos vámokat, hogy a gyártók tiltott állami támogatásban részesülnek, és ezzel igazságtalan versenyelőnybe kerülnek az uniós gyártókkal szemben.
A Donald Trump által április elején a világ csaknem összes országára bejelentett vámokat nehéz lenne úgy értelmezni, hogy azok ne sértenék a WTO szabályait, az amerikai elnök azóta ráadásul számtalanszor módosított az egyes országokra kivetett százalékon pillanatnyi hangulata szerint. Az EU-ra például eleinte 20 százalékot jelentett be, ezt később néhány kivétellel 10-re csökkentette, majd belengette az 50-et is, de utóbbit végül felfüggesztette július 9-ig, miközben az Unió is hasonlóan tett a bejelentett ellenintézkedésekkel. Az EU közben tett több ellenajánlatot is Trumpéknak, például kölcsönösen nullaszázalékos vámokról, de erről sem sikerült megállapodni.
„Gondolhatunk úgy erre, mint a WTO újratervezésének kezdetére, hogy megmutassuk a világnak, hogy lehetséges a számos ország közötti, szabályokra alapozott szabadkereskedelem” – vázolta fel elképzeléseit Von der Leyen, aki szerint a CPTPP országai nyitottak lennének az EU-val való együttműködésre.
A csendes-óceáni szervezet 2016-ban kezdett el formálódni, akkor még az USA részvételével, de az idő közben hivatalba lépő Donald Trump gyorsan kiléptette országát. Végül 2018-ban jött létre az akkor még csak TPP (Trans-Pacific Partnership) névre hallgató együttműködés, amelyben az amerikaiak által hagyott űrt Japán igyekezett betölteni. A CPTPP-hez dél-kelet-ázsiai országok, Ausztrália, Új-Zéland, Kanada, Mexikó és Chile is csatlakoztak, majd az EU-ból kilépő Egyesült Királysággal bővült 12-re a tagállamok létszáma.
Az akkor még csak 11 tagú CPTPP állam- és kormányfői 2019-ben
Pool for Yomiuri / Yomiuri / The Yomiuri Shimbun via AFP
Von der Leyen arról beszélt, hogy az EU és a CPTPP együtt hatalmas erőt képvisel, de egyelőre a felvázolt együttműködés inkább tűnik az Egyesült Államoknak szánt fenyegetésnek, mint valós jövőképnek. A legnagyobb uniós gazdaságok ugyanis megosztottak azzal kapcsolatban, hogy mi lenne a helyes hozzáállás az amerikaiakkal folytatott tárgyalásokon. Friedrich Merz német kancellár például a Politico szerint úgy fogalmazott, hogy egy gyors és egyszerű megállapodás jobb, mint egy lassú és bonyolult. Igaz, a WTO leváltása mellett ő is felszólalt: „Ha a WTO olyan működésképtelen marad, mint amilyen az elmúlt években volt, akkor nekünk, akik fontosnak tartják a szabadkereskedelmet, elő kell állnunk valami mással.” Emmanuel Macron ennél konfrontatívabb volt, a francia elnök szerint ugyanis más gazdaságokkal szemben is rontja az EU alkupozícióját, ha az USA-val belemegy egy kedvezőtlen vámalkuba. Macron azt is elmondta, hogy a lehető legalacsonyabb vámokat tartja a legjobbnak. „Ha ez 10 százalék, legyen 10 százalék” – fogalmazott.
Donald Trumpéknak ugyanakkor nemcsak az EU-val kell megállapodnia július 9-ig, az elnök eddig függesztette fel számos ázsiai országra is a vámok alkalmazását, így Indiával, Vietnámmal, Dél-Koreával és Japánnal is tárgyalóasztalhoz kell ülnie az amerikai delegációknak. Egy egyezményen már túl van az USA: az Egyesült Királysággal már május elején sikerült megállapodniuk a kölcsönös vámokról, ami Londonból nézve minden bizonnyal rontja a Von der Leyen-féle elképzelés vonzerejét is az USA-mentes ellen-WTO-ról.
A vámháború talán legfontosabb frontján pedig éppen pénteken ért el áttörést a Trump-adminisztráció: az elnök bejelentette, hogy megszületett a megállapodás Kínával a fegyverszünetről, amelynek alapjait két hete, egy londoni tárgyalás során már lefektették – erről a Financial Times számolt be. Megállapodni akkor nem, most Genfben végre sikerült. Igaz, a felek most még csak arról döntöttek, hogy 90 napot adnak maguknak, hogy kidolgozzák a mindenki számára elfogadható feltételeket. A mostani megállapodásban kulcsszerep juthat a Kínában található ritkaföldfémeknek, amelyekből Amerika is szeretne a korábbiaknál nagyobb mértékben részesülni.
Mindeközben az EU és Kína közötti kereskedelmi feszültségek sem tűntek el teljesen, hiszen a kínai elektromos autókra kivetett európai büntetővámok továbbra is érvényben vannak. A világkereskedelem amerikai felforgatásának hatására azért sikerült közelednie egymáshoz a két gazdaságnak: a válaszcsapást elszenvedő francia konyakgyártóknak épp a napokban sikerült megállapodniuk Kínával a Reuters beszámolójával szerint. A megállapodás értelmében a kelet-ázsiai ország megszünteti a szeszes italokra kivetett vámokat, a gyártók pedig cserébe vállalják, hogy egy meghatározott minimum ár alatt nem árulják termékeiket. Mindez azonban csak akkor lép életbe, ha sikerül megállapodni az e-autók kapcsán is, ahol a kínaiak egy ehhez hasonló intézkedés bevezetésére szeretnék rávenni az EU-t.
