Az elmúlt fél évben sokkal gyakoribbak lettek a rasszista megnyilvánulások Magyarországon, és bár ő már megszokta, amióta megszületett a kislánya, és ő is céltáblává vált, elkezdett rettegni – mondja Illés Haibo művész, akit a kínai egykepolitika éveiben Magyarországon szült meg és egy csecsemőotthonban hagyott a vér szerinti anyja. Melykó Richárddal közös, nem mindennapi produkciójukat nemrég láthattuk-hallhattuk. Páros interjú.
hvg.hu: A legtöbb művészeti ágban csak áttételes a személyesség – egy regény szereplője hiába hasonlít az íróra, azért mégis csak egy regény karaktere –, de az olyan performanszokban, mint amiben például Haibo gyerekkoráról van szó, sokkal közvetlenebbnek, „igazibbnak” tűnik a személyesség. Mennyiben teszi ez élesebbé, kockázatosabbá a munkájukat?
Illés Haibo: Az Ismeretlen Anyatigriseknél fontos volt, hogy explicit és éles legyen. De nem az én hangomon hallható a történet, Vecsernyés Anna mondja el a narratív részeket – az én hangomon az egykepolitikáról szóló propagandaszövegek hangzanak el –: próbáltunk az élesség élén megmaradni. Persze sokan, akik nem ismerik a hangomat, azt mondták, megrázó volt ezt az egészet tőlem hallani. Célunk is volt megkérdőjelezni, hogy mi a valóság és mi a fikció.
Melykó Richárd: Általában is igaz a munkáinkra, hogy explicitek, de rájuk kerülnek olyan rétegek, amelyek nem az azonnali közvetlenséget erősítik. Tudatosan is ügyelünk rá, hogy maradjon valami köztünk és a befogadó között.
I. H.: Sokszor csak papírvékonyságú ez a fal. De valójában úgysem tud meg rólunk semmit a befogadó, akármennyire saját magunkról beszélünk, akármilyen közel is engedjük őket.
hvg.hu: Az Ismeretlen Anyatigrisekben az ön saját élményeit hallgatják meg a hallgatók; miért fogalmaz mégis úgy, hogy nem tud meg önökről semmit a befogadó?
I. H.: Ezek csak feltételezések, elképzelések a gyerekkoromról, és nem is állítjuk, hogy ez lenne a valóság és az igazság. A hallgató annyit tud meg, amennyit én is tudok a dologról, de ettől még nem érzem úgy, hogy többet megismernének a személyiségemből. Nem én mondom el, mit érzek mindazzal kapcsolatban, ami elhangzik, hanem a hallgató társítja hozzá a saját érzéseit. Nem is tartom annyira fontosnak saját magamat, hogy azt akarjam piedesztálra emelni. Az a fontos, hogy a hallgatóban belül mi történik.
hvg.hu: A legtöbb hallgató alighanem azt feltételezi, hogy igaz mindaz, ami a csecsemőotthonról és a gyerekkoráról elhangzik. Valóban az?
Már érthető, miért rendeltek 3000 darab új, kínainak tűnő nyomkövetős okosórát a hatóságok, miközben ennek csak alig több mint a harmada van használatban raboknál és bűnügyi felügyelet alatt állóknál. Az eszköz pontossága mellett az is kérdés, van-e jogalap távol tartani azokat, akiket veszélyesnek ítéltek a védett személyekre nézve.
15–9-re nyertek a mieink.
Berg Dániel a történtek után betegszabadságra ment, a feladatait magához vonta a II. kerület polgármestere, Őrsi Gergely.
