Földes András: Egy kínzó kérdés marad a felemelő Pride után

Ha erre nincs jó válasz, a százezres menet csak színes emléknek lesz jó.

Földes András: Egy kínzó kérdés marad a felemelő Pride után

Ez a fotó egyszerre felemelő, vidám, sőt, vicces, attól függ, honnan nézzük. De van egy kevésbé könnyed üzenete is, amiről nem sok szó esik, pedig lehet, hogy hamarosan ez lesz a legfontosabb kérdés. 

De ne legyünk rögtön ünneprontók. Kezdjük a bizsergető érzéssel, hogy mekkora pofont jelentett a Pride fővárosi ünnepség több százezres menete az országot az agresszív kommunikációjával, nepotizmusával, parvenü mentalitásával 15 éve leuraló NER-nek. Akkora, hogy a csattanása a Holdról is hallatszana, ha az űrben terjedne a hang. 

Nem kevésbé örömteli, hogy ez a hatalmas tömeg bebizonyította: nullára csökkent a jelentősége a kapzsiságát és kisebbrendűségi komplexusát rajtunk kiélő miniszterelnök fenyegetőzésének. Orbán Viktor öntelt bejelentése („ne bajlódjanak a Pride szervezésével”), majd baljós figyelmeztetései nem hogy riasztólag hatottak volna a kedves magyar állampolgárokra, hanem épp hogy kedvet csináltak a felvonuláshoz. 

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Jehan Paumero húszas évei elején, bordeaux-i bölcsészként jött Magyarországra 2003-ban, miután elfogadta egy pécsi gimnázium állásajánlatát. Előtte csak a Sziget miatt járt itt, de megígérte magának, hogy még visszatér – egy helyett végül több mint húsz évet maradt. Hogyan látja egy köztünk élő francia a magyarokat? Miért érzi itt szabadabbnak magát, mint otthon, és mi az, ami miatt közelebb érzi magához a magyar társadalmat? Mit gondolnak a franciák Magyarországról, és mit válaszol, ha nekiszegezik a kérdést, hogy milyen diktatúrában élni?

2025 30. lapszám