hvg.hu: Miért kezdtek álmokkal foglalkozni?

Muhi András Pires: A világon mind a hétmilliárdan azzal töltjük életünk egyharmadát, hogy alszunk és álmodunk, ám ennek nincs számottevő, rendszerezett audiovizuális lenyomata. Álomgyűjtések, álomleírások, hangfelvételek léteznek, hangzó mozgóképes dokumentációk viszont nem nagyon. Körülbelül tíz éve fogalmazódott meg a terv, és egy éve indítottuk útjára a Dreampire-t a családommal, Muhi Klárával, Muhi Zsófival, Muhi Andrással, valamint Kapronczai Erikával, Koncz Lindával és Révész Bálinttal.

hvg.hu: Az ön fejéből pattant ki a globális álomprodukció szikrája?

Muhi András Pires

M. A. P.: Anno együtt laktunk Lindával, és mindig azzal kezdtünk a napot, hogy elmesélte, mit álmodott. Akkor fogant meg a gondolat, hogy létre kellene hozni a projektet, de először csak dokumentarizmusban és archiválásban gondolkoztunk. Aztán néhány éve Erikával felébresztettük az alvó oroszlánt, és oda lyukadtunk ki, hogy egy komplett közösségi oldalt kellene építeni az ötletre. Azóta erre készülünk. Közben Zsófi, Linda és Bálint tavaly a londoni Secret Cinema keretében naponta több tucat ember álmát rögzítette, továbbá színészek bevonásával álomimprovizációs esteket rendeztek. Kiderült, hogy az álmokat sokféleképpen lehet használni, alkalmazni, és az emberek nagyon nyitottak erre az univerzumra.

hvg.hu: Miért vártak tíz évig a projektindítással?

M. A. P.: Fiatalok voltunk, sem pénzünk, sem eszközeink nem voltak egy maratoni projekt kreatív menedzseléséhez. Mostanra alakult úgy a helyzet, hogy el tudtuk kezdeni a munkát, még mielőtt más tör be az ötlettel az álompiacra.

hvg.hu: Álompiacra? Már az álmoknak is van piaca?

M. A. P.: Vannak hasonló célkitűzésű weboldalak, mobilapplikációk, de egyik sem audiovizuális, és egyik sem kapcsolatépítő site, ilyen értelemben nincsenek igazi riválisaink. (Létezik például egy Shadow nevű weboldal, amelynek egy John Lennon-idézet a mottója: ,,A dream you dream alone is only a dream. A dream you dream together is reality” - a szerk.) Mindnyájan a mélység és a felszínesség ,,felhasználóbarát” összetételét keressük az online piacon, ami arra inspirálja az embereket, hogy tovább építsék a kollektív álomemlékezetet. Az álom hétköznapi, ugyanakkor misztikus jelenség, a kreativitás egyik legősibb formája, amely mindannyiunkat érint és megérint, ez a nagyszerű benne. Szerintem ezek egyúttal kiváló piaci tulajdonságok is. Nem akarjuk elemezni, értelmezni az álmokat, a Dreampire a történetek, fantáziaképek, magánmitológiák lajstromozására és álmodók millióinak összekapcsolására jött létre.

hvg.hu: Milyen módon építik a kollektív álomemlékezetet?

M. A. P.: Jelenleg klasszikus gyűjtőmunkát végzünk. Barátokkal, ismerősökkel, mikroközösségekkel forgatunk. Nyáron kommandóztunk a Szigeten, a VOLT-on, Ozorán, és a Bánkitó Fesztiválon, valamint a JAK írótáborban felvettük magyar írók álmait. Hamarosan vakokhoz megyünk forgatni, továbbá ismert embereket is felvevőgép elé ültetünk majd, és megkérjük őket, hogy meséljenek. Egy kamerát, egy mikrofont és egy állványt igényel az egész. Arcokat rögzítünk, nagyjából azonos kameraállásból, általában fehér háttér előtt. Az archívumunk jelenleg háromezer álomból áll, a magyarok mellett vannak angol, német, román, indonéz nyelvűek is. Ez már egy reprezentatív merítés, amelynek révén érdekes felfedezéseket tehettünk. Találtunk például álomtestvéreket: egy srác ugyanazt álmodta Balin, mint egy középkorú hölgy Londonban.

Az indonéz tárlat

Muhi András Pires

 hvg.hu: Hogy fedezték fel a testvérálmokat? A stábból valakinek megakadt rajtuk a szeme, füle, vagy van erre egy számítógépes programjuk?

M. A. P.: Nincs, de lesz, ha majd a projekt következő fázisába lépünk. Egyelőre az analóg módszerrel élünk. Szerencsére elég nagy a stábunk, folyamatosan szkripteljük, vágjuk és csoportosítjuk a felvételeinket. De a végcél nem ez, hanem egy Facebook-szerűen felépített közösségi portál, ahol mindenki megoszthatja a saját álmait, és követheti, kommentálhatja másokéit.

hvg.hu: Kell erre egy külön közösségi portál? Nem lehetne a Facebookon belül működtetni?

M. A. P.: A projekt kampányát a Facebookon képzeljük el, a Seherezádéról elnevezett akciónkkal: 1001 napon át feltöltünk majd egy-egy álmot, amik már a közösségi oldalra fogják csalogatni az embereket. Mivel az álmaink nagyrészt angol nyelvűek, tízezres nagyságrendű megosztásra számítunk. Hiszünk benne, hogy ez tömegeket ösztönöz majd, hogy webkamerájukkal saját maguk vegyék fel és töltsék fel az álmaikat egy önálló site-ra. A rendszer programozása és fenntartása már nagyobb tőkét igényel. Nem titok, hogy lehetséges partnereknél kilincselünk. Van néhány összevágott anyagunk, amiket futtatunk, próbálunk nagyon tehetségesnek és ambiciózusnak mutatkozni. Alapvetően mégsem üzleti szemmel tekintünk a Dreampire-re. Már az a többezernyi álom, ami eddig bekerült a gyűjteménybe, egyedülálló kincs. Soha nem maradtak volna fenn, ha nem rögzítjük őket. Évszázadok múlva még nagyobb érték lesz ez az anyag.

hvg.hu: Ráharapnak a Dreampire-ötletre a potenciális támogatók?

M. A. P.: Általában ha valaki meghallja, miről van szó, a homlokára csap, mondván: úristen, az elmúlt száz évben miért nem készültek álomfelvételek? Ez kiaknázatlan terület, ezért merjük azt álmodni, hogy néhány éven belül prosperáló start up cég lehetünk.

hvg.hu: Milyen üzleti haszon származhat abból, ha az emberek megosztják az álmaikat?

M. A. P.: Az üzlet kulcsa ugyanaz, mint a Facebooknál: a reklámok. Minél több a kattintás, annál jobban megéri. Onnantól kezdve, hogy felépül az online közösségi oldal, már nem mi választjuk meg, kikkel készítünk felvételeket, hanem saját elhatározásból töltik fel az álmaikat a felhasználók. Akkortól nekünk azt kell elérnünk, hogy egyre többen és minél több időt töltsenek a website-on. Egyebet egyelőre nem mondhatok, mert üzleti titkot sértenék vele.

hvg.hu: A Cinema Totalon mit láthatnak a nézők?

M. A. P.: Szemelvényeket a gyűjteményünkből: egy beszélő fejekből álló ,,álomfilmet” hatvan percben. A száz kiválasztott álom egyrészt topográfiailag, nyelvileg, másrészt típusok, ,,álomműfajok” szerint kapcsolódik egymáshoz ebben az összeállításban. A filmet a Collegium Hungaricum Berlin kivetítőjén láthatja a közönség február 8-a és 12-e között. Korábban Jakartában már bemutatkozott a Dreampire, ugyanis Erika nyert egy pályázatot, aminek köszönhetően az Indonéz Nemzeti Múzeumban installálta a projektet.

hvg.hu: Úgy hírlik, itthon az A38 hajón ismerheti meg a közönség a Dreampire-t.

M. A. P.: Igen, áprilisra tűztünk ki egy nagy rendezvényt. Néhány napra megkaptuk az A38 kiállítóteret, ahol a Dreampire mindhárom eddig kifejlődött ,,lábát” mozgásba hozzuk egy interaktív installáció keretében: színészek, zenészek, táncosok improvizálnak az egybegyűltek álmaira, összevágott álomszekvenciákat játszunk le, és álmokat meséltetünk. Valamint ott fogjuk prezentálni a közösségi oldal koncepcióját is. Peter Ogi közreműködésével hanginstallációt is tervezünk. Nagy buli lesz, szólni fogunk, időben!