Akár milliós tétel is lehet a pároknak, ha nem jön „magától” a vágyott gyerek. Egyedülálló nőként pedig különösen nehéz belevágni a gyermekvállalásba mesterséges megtermékenyítéssel, sőt, mint korábbi cikkünkben bemutattuk, már nem is lehet. Évának még szerencséje volt, az ellehetetlenítés előtt sikerült teherbe esnie egy ismeretlen skandináv informatikus spermájától. A történet boldog véget ért, de sokszor megalázó, drága procedúráról mesélt lapunknak.

„Szingliadó: basszus, és nem viccből mondja valamelyik KDNP közeli nagyokos, aztán erre verik magukat a fiatal kereszténydemokraták a klubdélutánjaikon, akik azt hiszik, most majd jól megoldják a magyar népesedés problémáit” – mondja Éva kissé felpaprikázva. Ölében két ikerbaba, akik néhány hónappal ezelőtt születtek „apa nélkül”, vagyis spermadonációs eljárás segítségével. Ahogy Éva mesél, egyre inkább bebizonyosodik, hogy a szingliadó ma Magyarországon tényleg nem vicc, nagyon is létezik, csak épp nem szó szerint, sokkal inkább alattomosan, a rendszerbe kódolva bünteti azokat a nőket, akik egyedül maradtak, mégis szeretnének teherbe esni, és vágynak az anyaságra.

©

„Én magamban csak akadályversenynek, rosszabb pillanataimban vesszőfutásnak hívom azt a folyamatot, amin egyedülálló nőként az elmúlt másfél évben keresztülmentem, mire a lányok megszülettek.” Éva 35 éves korában kezdett el azon gondolkozni, hogy egyedülálló nőként hogyan lehetne saját gyereke. Sorstársaihoz hasonlóan ő is végiggondolta a lehetséges opciókat: csak azért összejönni valakivel, hogy ejtse teherbe, vagy a hétvégi buliban összeszedni valakit egy éjszakára, esetleg meggyőzni egy fiú barátot, hogy segítsen a folyamatban. Kiderült, hogy mindegyik forgatókönyvnek komoly erkölcsi, jogi és etikai aggályai vannak.

Rövidlátók és szenvedélybetegek kíméljenek!

„A filmekből és a sorozatokból tudtam, hogy létezik spermabank, de eszembe sem jutott, hogy ez lehet a megoldás. Sokáig az volt a mániám, hogy a gyermekem apját nekem ismernem kell. Például próbáltam rábeszélni az egyik meleg barátomat, hogy segítsen, és alapítsunk szivárvány családot, de arra jutottunk, hogy egyikünk sem tudhatja előre, hogyan fog reagálni, ha tényleg teherbe esek, és megszületik a gyerek. Végül azon túl, hogy ez ma Magyarországon illegális, rájöttem, az egész gyerekvállalás témának csak akkor van értelme, ha biztos lehetek abban, hogy rajtam kívül senki más nem tart igényt a gyerekre, és velem szemben sem lehet semmiféle követelése.”

Éva végül megbarátkozott a spermabank gondolatával. Ez sem volt egyszerű, mert először egy magán-meddőségiközpontot keresett fel, amelyiknek van lombikprogramra tb-támogatása. „Már a legelején majdnem elment a kedvem az egésztől, mert mire nagyjából két hónap múlva időpontot kaptam a konzultációra, az orvos egészen elképesztő stílusban, egyszerre lemondó és megvető hangsúllyal beszélt velem, és elmondta, hosszú a várólista: nekem nem mostanában lesz gyerekem, ha egyáltalán összejön, sőt az én koromban már inkább ne is próbálkozzak. Ráadásul nemcsak a 36 évem, hanem a családi állapotom miatt is érezhetően áradt felém a tömény utálat.”

Éva összeomlott. Végül új lendületet vett, és a megérzéseit követve felhívott egy másik magán-meddőségicentrumot, ahol ugyan nincsen tb-támogatás, ám már egy hét múlva fogadták, és emberibb volt a hangnem is. Itt elmondták neki, hogy nagyjából három ciklus után már meg is történhet a mesterséges megtermékenyítés, ami akkor a legbiztonságosabb, ha felveszi a kapcsolatot a legnagyobb magyar spermabankkal, és a kínálatából külföldről importált hímivarsejtet választ. A gyermek apjáról valóban csak néhány alapvető információt fog tudni (például szemszín, magasság, életkor, foglalkozás, testsúly), cserébe ott lesz a tudat, hogy a hímivarsejtek adományozója hihetetlenül egészséges fiatal férfi.

Mint kiderült – magyarázza Éva –, a Krió Intézet készlete nagyrészt a dán Nordic Cryobankból származik, ahol még több betegségre szűrik az ivarsejtadományozókat, mint a magyarokat. Itthon is magas a szűrési színvonal: Magyarországon ugyanúgy elvégzik a spermaanalízist, a virológiai, a bakteriológiai szűrést, a genetikai vizsgálatokat, majd a családfaelemzést az örökletes betegségek után, és elméleti, pszichológiai teszt is van, de a dán bankban még azt is kikötik, hogy a spermadonorok három generációval ezelőtti felmenői közt sem lehet szenvedélybeteg vagy rövidlátó.

Csak 6 százalék esély?

Éva végül egy huszonéves skandináv informatika szakos hallgató donorsperma csomagját választotta, amiből egyből két szalmát is rendelt (a hímivarsejtet tartalmazó ampulla, két végén műanyaggal lezárt cső – a szerk.), hogy legyen biztonsági tartalék akkor is, ha az első mesterséges megtermékenyítés nem sikerül. „Nagyon féltem a kudarctól, mert a szaporítóorvosom bármiféle vizsgálat nélkül, csípőből mindössze hat százalék esélyt jósolt a megtermékenyülésre. Bár azt is hozzátette, hogy az Intrauterin inszemináció (IUI = a spermiumok bejuttatása a méhbe befecskendezéssel, vagyis méhen belüli mesterséges megtermékenyítés – a szerk.) sikerének aránya ciklusonként fiatalabb korban is mindössze 15-20 százalék.

Mesterséges megtermékenyítés - képünk illusztráció
©

Éva hiába mondta, hogy korábban egyáltalán nem kísérletezett a teherbeeséssel, sőt amikor volt is partnere, mindent megtett azért, hogy elkerülje a terhességet, kiderült, hogy rajta is ugyanúgy el kell végezni ugyanazokat a meddőségi vizsgálatokat, mint azokon a nőkön, akik már évek óta sikertelenül próbálkoztak a párjukkal. „Lehetsz te a termékenység istennője, akkor is kivizsgálnak kívül-belül, például többször vért vesznek, és még méhkürt átfújásnak is alávetnek, mert a szabály az szabály. A szaporítóorvosom végig arra hivatkozott, hogy ez a protokoll." (A népjóléti miniszter 49/1997.(XII.17.) NM rendelete szerint szervezeten kívüli mesterséges megtermékenyítés csak orvosi javallat alapján végezhető. Az egyedülálló nők pedig akkor vehetnek részt az eljárásban, ha két szakvélemény is bizonyítja a meddőséget, és/ vagy a nő elmúlt 35 – a szerk.)

A protokoll szerint ezt követi a hormonterápia, hogy növeljék a sikeres megtermékenyítés esélyét. Éva elmondása szerint ez lényegében egy megterhelő öninjekciózó folyamat, ami nála elindította az érzelmi hullámvasutat: „irracionális hangulatingadozások heteken át, amitől munkaképtelen és a környezetem számára elviselhetetlen voltam. Közben még az eljárás részeként közjegyző előtt arról is nyilatkozatot kellett tennem, hogy egyedülálló nő vagyok, vagyis nem állok semmiféle bejegyzett élettársi vagy házastársi kapcsolatban.”

Aztán lekapcsolták a spermabankot

Még meg sem történt a spermabeültetés, Éva már legalább 300-330 ezer forint kiadásnál tartott: a két felhasználható ivarsejt mintáért összesen 100 ezer forintot fizetett, a hormonkezelés költsége még állami támogatás mellett is ugyanennyibe került, a többi pénzt pedig elment az előírt vizsgálatokra. (A meddőséggel küzdő, lombikbébiprogramban részt vevő párok terheiről már itt is írtunk korábban.)

„Az orvosom ráadásul rá akart beszélni arra, hogy a biztos siker érdekében várjunk még egy ciklust az inszemináció előtt, és injekciózzam magam tovább, de én már nagyon türelmetlen voltam, és inkább vállaltam a kockázatot. Hamarosan kiderült, hogy életem legjobb döntése volt.”

Ha Éva akkor hagyja meggyőzni magát, ma nagy valószínűség szerint nem lenne gyereke. „A sikeres májusi beültetést követően pár nappal olvastam a hírt, hogy az Országos Tisztiorvosi Hivatal lekapcsolta a legnagyobb magyar spermabankot, ami szinte kivétel nélkül ellátta az összes magyar meddőségi, lombikbébi kezelést végző központot.” Az ügy hátteréről, és arról, hogy pontosan mi történt, korábban itt írtunk Spermabankok szigorú állami felügyelet alatt című cikkünkben.

„Azóta is él a külföldihímivarsejt-tilalom, sőt a kormány szétzúzta a jól működő rendszert, és elintézte, hogy ne legyen donor, se a pároknak, se az egyedülállóknak. Mintha tényleg azt gondolnák, hogy donorspermával született gyerek nem kell, mintha az a gyerek valamiért hibás lenne.”

Ha Éva ma vágna bele ismét a dologba, a lehetőségei meglehetősen korlátozottak lennének: ha szeretne még gyereket, feliratkozhat a végtelen magyar listára, mert a Kaáli Intézet spermadonorprogramja például a napokban élesedett, de ott egyelőre nagyon kis számú, az igényeket alig kielégítő adományozott, beültetésre alkalmas ivarsejtkészlet áll rendelkezésre. Mindez azért nagyon elszomorító, mert az adatok szerint minden ötödik pár meddő, a mesterséges megtermékenyítés sokaknál lehetne megoldás.

A külföldi út sem tűnik különösebben járhatónak: hiába irányelv az Európai Unióban, hogy az adományozott minták elosztását fel kell szabadítani az EU tagországai közt, a spermaadományozás Európában csak elvben esik egységes szabályozás alá, valójában máig széttartó szabályozások és gyakorlatok tákolmánya. Jelenleg 22 európai országból csak 14 engedélyezi egyedülálló és leszbikus nők megtermékenyítését, és csupán 11 teszi lehetővé a névtelen donációt. Az adományozott ivarsejtek importja Magyarország mellett például Franciaországban is tilos: ott és az olaszoknál az egyedülálló nők mesterséges megtermékenyítése törvényileg tiltott.

Virágzó donorturizmus?

Nem véletlenül létezik a termékenység- vagy más néven donorturizmus. A donorspermával történő mesterséges megtermékenyítéssel nem csak az egyedülálló nők, hanem a leszbikus párok tagjai is élhetnek például Észtországban, Bulgáriában, Svédországban, Belgiumban, Dániában, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban. Németország és Magyarország törvényei mindezt csak az egyedülálló nők számára teszik lehetővé. Ha egy adományozott ivarsejttel teherbe esni kívánó nő meg is találja a megfelelő intézményt, a lehetőségeket szűkíti, hogy újabb kört kell futnia azzal, hogy az adott külföldi intézmény mennyire drága és biztonságosan szűrő spermabankkal áll kapcsolatban.

©

Ha egy magyar nő mégis a legközelebbi országba utazna egy bolgár magánklinikát választhatna: az egyik nívós, donorturizmusra  és külföldiekre szakosodott szófiai magánklinika 300 ezerért végzi el ugyanazt az Intrauterin inszeminációt, amiért Éva itthon tb-támogatás nélkül 70-80 ezer forintot fizetett. (Az inszeminációt az állami intézetekben egyébként hat alkalommal finanszírozza az OEP.) A bolgár klinika végösszegében a donorsperma ára és annak speciális tárolása és szállítása azonban még bent sincs: az összeg 150 ezer plusz áfa körül lehet, és az utazást, a szállást és a többi járulékos költséget még nem vettük figyelembe. A donorturizmus tehát legalább a háromszorosa, de inkább négyszerese, ötszöröse lenne ennek a típusú beültetésnek.

Évának összességében közel 1 millió forintjába került a gyerekvállalása az első konzultációtól az IUI-n át a szülést levezető szülész-nőgyógyásznak fizetett összegig. „Már mínuszban vagy, amikor megszületnek a gyerekek, és utána ismét a vicc kategória, hogy az egyedülálló anya semmivel sem kap több gyest, gyedet és anyasági támogatást, mint azok, akiknek van élettársa vagy férje. A családi pótlék csak 1500 forinttal több. (Erről az egyedülálló szülőkkel kapcsolatban itt írtunk korábban.) Persze nem panaszkodni akarok, mert végtelenül boldog vagyok, hogy itt vannak a lányok, és teljesült az álmom, de az üzenet egyértelmű: fizess, ha mertél egyedül maradni.”