hvg.hu: A női önmegvalósítás kérdése az utóbbi időben különösen parázs vitákat kelt a közbeszédben: amikor kormányszóvivő volt, az anyaságot és a politikai karriert hogyan tudta összeegyeztetni?

Nagy Anna: Tudom, közhelyesnek tűnik, de a karrier és a gyerekvállalás valódi, nagyon komoly dilemma a nőknél, amit érdemes lenne komolyabban venni. A kormányszóvivőséget megelőző időszakban nagyon intenzíven voltam anyuka: újságíróként meg tudtam oldani, hogy a munkáimat és az életemet a gyerek köré szervezhessem. Bár egyedülálló szülőként ez különösen nagy szervezést igényelt, mert nem volt mellettem a „jaj, drágám”, aki elszalad az oviba a gyerekért. Amikor azután szóvivő lettem, a fiam rendszeresen jött velem az esti tévéműsorokba, mert este 8, fél 9 magasságában az ember nem hagy egyedül otthon egy tízéves gyereket.

Nagy Anna

Fülöp Máté

hvg.hu: Több mint egy évig töltötte be ezt a posztot, ami nem kevés. Tényleg a családja miatt mondott le?

N. A.: Ez valóban nagyon soknak számít, ezt az időt szorzóval kell mérni. A politika amúgy is a legintenzívebb műfajok egyike, a kormányszóvivőség pedig nem csupán egy teljes embert kíván, hanem az ember környezetét is leterheli, beszippantja. Mindez egy nőnek valóban nehezített pálya, feltéve, ha közben feleség és anya is szeretne maradni, főleg, ha még idős szülei is vannak. Fájdalmas döntés volt, amikor eljutottam odáig, hogy választanom kell a munkám, a karrierem és a családom között, mert a kettőt már nem tudtam összehangolni. Akkor azt éreztem, hogy a családomnak sokkal nagyobb szüksége van rám. Nem állítom, hogy nem lehet egyforma intenzitással anyának és dolgozó nőnek lenni, de nekem nem ment.

hvg.hu: Egyedülálló szülőként mindeközben nyilván még nehezebb pályán mozog az ember. Tíz éve alapította alapítványát, az Egyedülálló szülők klubját, és azt írja a könyvben, hogy többször azzal vádolták, „reklámot csinál ennek az egészségtelen családmodellnek”. Honnan és kitől érkeztek ezek a vádak?

N. A.: Az ominózus felszólítás, hogy „ne csináljunk reklámot ennek az egészségtelen családmodellnek” egy brüsszeli vezető politikustól hangzott el. Tény azonban, hogy a magyar társadalomban is jelen van ez a hozzáállás, szeretjük azt gondolni, hogy aki egyedül neveli a gyerekét, elrontott valamit. Eleve már a kifejezés is degradáló: csonka család. Ez magában hordozza, hogy valami selejtesről, töröttről, szemétdombra valóról van szó. De szerencsére ezt ma már egyre kevesebben használják. Abba is viszonylag gyakran belefutok, hogy negatív kontextusban beszélünk az egyszülős családokban felnövő gyerekekről. "Ahhoz képest, hogy egyedül nevelted fel, egész normális” – hangzik el nem egyszer. Még mindig nagyon sok az előítélet ezekkel a gyerekekkel szemben, pedig nagy részük helyére teszi ezeket a dolgokat, a szülőkkel együtt viszonylag gyorsan megtanulják, hogy az új életükben hogyan építsék fel magukat.

hvg.hu: Az is közkeletű vélekedés, hogy „azért van ennyi válás és egyszülős család, mert ezeknek a feministáknak már nincs szükségük férfiakra”.

N. A.: Ennek az ellenkezőjét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a legtöbb egyszülős család kétszülős családként kezdte. És azt még nem is említettük, milyen sokféleképpen válhat valaki gyermekét egyedül nevelő szülővé: tény, hogy a legtöbben elválnak, ugyanakkor nagyon sok az özvegy, főleg, ha a magyar férfiak halálozási statisztikáit nézzük. Ijesztő, hogy a negyvenes, ötvenes férfiak milyen borzasztóan veszélyeztetettek. Ez sem elhanyagolható tényező. Aztán ott vannak azok, akik eleve egyedül vállaltak, esetleg egyedül fogadtak örökbe gyereket. A könyvemben arról szerettem volna beszélni, hogy az életet hogyan lehet úgy tovább élni, jól megélni, ha az ember ebben a helyzetben van.

hvg.hu: Az egyedülálló szülőség mindenesetre nem túl Fidesz–KDNP-kompatibilis…

N. A.: Én már akkor is egyedül neveltem a gyerekemet, amikor kormányszóvivő lettem, nem csináltam titkot belőle. A feletteseim és a kollégáim így fogadtak el. A magyar politikai életben a Fidesz–KDNP irányából sem kaptam negatív visszajelzéseket. A gyereküket egyedül nevelő szülők is pontosan tisztában vannak azzal, hogy az ideális családmodell két szülőből áll: a gyereknek az a legjobb, ha apa és anya együtt neveli, akik szeretik őt és egymást is. Én is ezt tartom optimálisnak, de vannak helyzetek, amikor ez valamiért mégsem jön össze. Arról nem is beszélve, hogy az egyedülálló szülőség nem válogat: nem nézi, hogy ki hány éves, férfi vagy nő-e, milyen az ideológiai és a vallási háttere. Ha megnézzük a statisztikákat, kimegyünk az utcára, és körülnézünk az életünkben, mindenütt egyedül nevelő szülőket látunk.

hvg.hu: Mit mondanak a statisztikák?

N. A.: Legalább 350 ezren nevelik ma egyedül a kisebb-nagyobb gyereküket Magyarországon. És a trendek alapján ez a szám a jövőben várhatóan növekedni fog. Ma a gyermeket nevelő családok közel negyede egyszülős, illetve a családban élő gyerekek 27 százalékát egy szülő nevelte vagy neveli.

Fülöp Máté

Az egyszülősök még nincsenek többen, de a hagyományos családmodell már kisebbségben van a többi családi formációhoz képest. Egyre változatosabbak a családi felállások, egyre gyakoribbak a mozaikcsaládok. Tudjuk, hogy a brit tudósok mit jelentenek, de valóban egy brit tanulmányban olvastam, hogy a jövőben Európában a gyerekek egyharmada élete egy bizonyos részét egyszülős családban fogja tölteni.

hvg.hu: Jól gondolom, hogy az egyszülős családok ma Magyarországon még mindig inkább „anyukás” családok?

N. A.: Az egyszülős családok 86-87 százaléka valóban anyukás család, de még így is több tízezer gyerekét egyedül nevelő férfiről beszélünk az országban. A statisztikák 70 ezer férfit említenek, de ez torzít, a valódi szám 50-60 ezer lehet, mert ebben benne vannak például azok az egyedülállók, akik az idős édesapjukkal élnek együtt.

hvg.hu: Egyre jobban terjed a válás utáni váltott gyerekfelügyelet. A magyar törvények ezt lehetővé teszik, és az Európai Unió Tanácsa is egyre inkább ezt szorgalmazza. A könyvben öntől szokatlanul sarkos véleményt fogalmaz meg a váltott gyerekfelügyelettel kapcsolatban. Ennek mi az oka?

N. A.: Ebben nincs semmi tudományos, én személy szerint rossz megoldásnak tartom, mert hetente az egyik szülőtől a másik szülőhöz vándorolva, a gyereknek nem igazán lesz otthona. Biztos, hogy létezik jó példa erre is, de én még egyet sem láttam. Olyan gyereket viszont sokat láttam, aki belerokkant a folyamatos ingázásba. Szerintem az Európai Tanács tagjai elég furán éreznék magukat, ha hétről hétre az egyik lakásból a másikba kellene költözködniük. Én nem tudom elképzelni, hogy bőröndben éljem az életemet. Ez hontalan érzés, és életidegen helyzet a gyereknek, hiszen ellentmond az ember alapvető igényeinek, mégpedig annak, hogy legyen egy stabil, fix pont az életében, ami biztonságot, megnyugvást és hátteret ad számára. A gyerek egyik legalapvetőbb szükséglete a szeretet mellett, hogy stabilitás és a biztonság legyen az életében. Ha egy szülője van, akkor neki azzal az egy szülővel kell a stabilitás.

hvg.hu: A könyvében azt is írja, hogy az egyszülős családoknak pedig az lenne a legalapvetőbb érdeke, hogy az államtól a jelenleginél nagyságrendileg több támogatást kapjanak. Ha valaki ma Magyarországon egyedül marad egy gyerekkel, ez valóban kötelezően azt is jelenti, hogy szegény lesz?

N. A.: Az egyedülálló szülők fele ma Magyarországon szegény vagy mélyszegény. Az egyszülős családok első helyen állnak a veszélyeztetettségben, hogy szegénnyé váljanak, ami nem csoda. Például egy fizetésből kell eltartani a gyereket, fizetni a lakbért, a rezsit, az egyéb költségekről nem is beszélve. Persze lehet mondani, hogy segít a tartásdíj, csak ezzel az a baj, hogy ma Magyarországon az fizet tartásdíjat, aki akar. Egyébként azt is nyugodtan kimondhatjuk, hogy a tartásdíj soha nem a gyerekek költségeinek a fele. Rengeteget segítene az egyszülős családokon, ha a tartásdíj dolgát szigorúbban szabályoznák. Sajnos sokszor arra látunk példát, hogy ötezer forintokon megy a szülők között a vita, vagy a szülő azzal trükközik, hogy minimálbérre jelentse, vagy jelentesse be magát, mert annál kevesebb tartásdíjat kell fizetnie.

Fülöp Máté

hvg.hu: Mi lenne a jó megoldás? Hogyan lehetne jobban szabályozni, akár szankcionálni?

N. A.: Az állam ma megelőlegezi a tartásdíjat, ha a másik szülő fél éven át nem fizet. Fél év azonban rengeteg idő, amit valahogy túl kell élni. A briteknél például évekig az volt a szokás, hogy aki nem fizetett tartásdíjat, nem kapott útlevelet. Ezzel elérték, hogy annak is legyen problémaérzete, aki nem fizetett. De szintén a briteknél, ahol sokkal magasabb az egyszülős családok száma, száz éve működik olyan szervezet, ami segíti a munkavállalásban az egyszülős családokat, illetve mentálhigiénés segítséget is nyújt nekik. Egy egész háló van körülöttük. Más országokban azzal támogatják őket, hogy megszervezik a munka utáni gyerekfelügyeletet. Így a szülő vissza tud menni akár túlórázni is, esetleg továbbképzésen vehet részt. Németországban vannak olyan házak, ahol generációkat próbálnak közelebb hozni egymáshoz. Most mi is egy hasonló programot szeretnénk megvalósítani, amiben összehozzuk a különböző társadalmi csoportokat, mert az izoláció az egyszülősség egyik legnagyobb veszélye, ugyanúgy, ahogy az időskoré is.