"A boncasztalon mindenki egyenlő. Ez olyan, mint ahogy a zsidó temetésnél sem különböztetik meg a szegényt a gazdagtól: gyalulatlan koporsó, vászonruha, hogy úgymond mindenki egyenlő legyen az Úr előtt. Mindenki így megy el" – nyilatkozta lapunknak nemrég a Péterfy Sándor Utcai Kórház boncmestere. Azt még nem tudhatta, hogy a boncasztal nagyjából az utolsó hely, ahol mindenki egyenlő.

Onnantól ugyanis, mint kiderült, anyagi és földrajzi értelemben is kettéválik a budapesti polgárok útja: az alsótól a felső középosztályig mindenki megy az általa vagy hozzátartozói által kiválasztott sírhelybe, az alsó középosztály alatti halott polgárokat pedig Csepelre viszik, az egyetlen fővárosi szociális parcella valamelyik zugába, do-it-yourself temetésre.

Ez még ahhoz képest is minőségi változás, hogy az úgynevezett szociális temetésről szóló rendelkezés kimondja: "A szociális temetéshez az állam sírhelyet, koporsót, urnát és sírjelet biztosít. (...) A köztemető fenntartója jogszabályban meghatározott esetben a köztemetőben szociális parcellát jelöl ki." Ebből a megfogalmazásból legalábbis nem az derül ki egyértelműen, hogy egy kétmilliós nagyvárosnak egyetlen szegénytemetője lesz, ahová majd nyári hőség és télvíz idején is kirostokolnak a nincstelen hozzátartozók, hogy alkalmazott geológiai ismeretekkel kellőképpen felvértezve nekilássanak a sír szakszerű ki- és behantolásához.

Nem, ez a megfogalmazás azt a látszatot kelti, hogy a szociális temetés összes lehetetlen feltételét kényszerűségből elfogadó polgár legalább azt kiválaszthatja, melyik temetőben ássa meg a sírt, a fenntartó pedig kijelöli, hogy azon belül hol lesz a szociális parcella. Így értelmezte ezt a temetkezési szakma is: "feltételezhető, hogy a temető üzemeltetője a fenti jogszabályi pontnak csakis úgy tud megfelelni, ha a temető 'végében' vagy a temetőhöz tartozó parlagon fekvő területen jelöli ki a szociális parcellát – mivel máshol nincs hely". A reálisabbja ezért óva inti a hozzátartozókat az őrülettől: "Ön és családtagjai felkészültek arra, hogy adott esetben szeretett halottjuk koporsóját akár több száz méteren keresztül vigyék a kezükben? Fogják ezt bírni, vagy esetleg útközben le-le teszik majd a földre a koporsót?"

És arra felkészültek, hogy ehelyett csak a csepeli parcellába vihetik a halottat, mert ott a legolcsóbb a városnak (150 millióba kerül a projekt)? Fogják ezt bírni?

És azt tudták, hogy a Budapesti Temetkezési Intézet (BTI) konkrétan meg is tervezte, hányan halnak majd meg a következő évben? Megmondom: a BTI "jövőre 2380 szociális temetéssel számol, ebből az eddigi tendenciák alapján 452 lehet koporsós és 1928 urnás." Na mostan emlékezetem szerint arra még a szocialista tervutasításos gazdaság csúcséveiben sem vetemedett a kádári egypárt, hogy megtervezze a jövőre esedékes temetések számát, precízen lebontva koporsósra meg urnásra.

Nyilván minden nehéz sorsú ember megértené, ha az általa választott temető végében akadna csak hely hozzátartozója eltemetésére. A halál bekövetkezte utáni teljes szociális szegregáció azonban az arcátlanság, az élőkkel és halottakkal szembeni tiszteletlenség csimborasszója, de nézhetjük úgy is, ahogy Kaltenbach Jenő fogalmazott: "a Fidesz már nemcsak életükben, hanem haláluk után is el akarja különíteni a gazdagokat a szegényektől". Nem is tudom, mit vártunk.