A haiti földrengés Isten büntetése?

A haiti földrengés nemcsak az épületeket, de a politikai elit maradék tekintélyét is romba döntötte. Ismét kiderült, hogy kormányzásra alkalmatlanok, amerikai katonákra van szükség a rend helyreállítására. Az ország szomorú sorsát nem lehet a vudu vallással összekapcsolni, ahogy tette azt Pat Robertson, a neves amerikai lelkész.

Akármilyen bárgyú és rosszindulatú legyen is, amit Pat Robertson a haitiek vallásáról állított, a maga módján arra a tényre reagált, hogy Haitivel valami nagy baj van. Miért éppen Haiti a nyugati félteke legszegényebb állama? A Kuba és Puerto Rico között fekvő Hispaniola sziget – amelyet Kolumbusz fedezett fel, de nem tetszett neki, mert a magas, göröngyös partszakaszok miatt hajózásra alkalmatlanabb volt, mint a sziget másik fele, vagy Kuba öblei – két országra oszlik. Hogy lehet, hogy a sziget keleti felében a Dominikai Köztársaság prosperál, az egy főre jutó éves nemzeti össztermék több mint 9000 dollár, a sziget nyugati részén, Haitin azonban ennek még a huszada sincs?. Hogy lehet, hogy e kilencmilliós országban szinte semmiféle infrastruktúra nincs, például az egész országban összesen két tűzoltóállomás működik? A lakosság fele írástudatlan, a születéskor várható életkor 56 év, a népesség több mint a fele még nincs húszéves.

Nem volt ez mindig így. Haiti a 18. században, francia uralom alatt – Saint-Domingue néven – a térség legprosperálóbb országa volt. 1780-ban az Európába importált kávé 60 százaléka, a cukor 40 százaléka innen származott. Ezeket fekete rabszolgák termelték meg. Hispaniola szigetének őslakóit, a taninókat kiirtották, vagy betegségben pusztultak el, még a 16. században, ahogy a spanyolok megérkeztek. A helyükbe 1783 és 1791 között 790 ezer ragszolgát telepítettek be Nyugat-Afrikából. Az ő leszármazottai még mindig a vudu szellemeiben hisznek, a lakosság 95 százaléka fekete, a maradék öt százalékon a fehérek, a mulattok és a 400 ezer főt számláló kínai kisebbség osztozik. A rabszolgák hozták magukkal a vallásukat, másuk nem nagyon volt, nem hivatalosan gyakorolják is, ahogyan szinte mindenki beszéli a helyi francia alapú „nem hivatalos” keveréknyelvet, a haiti kreolt.

Az egykori rabszolgák szabadon, független államban élhetnek, immár szabadon gyakorolják őseik vallását, a vudut is. Mégsem javult meg az életük. Az, hogy korrupt, kegyetlen diktátorok uralkodtak az országukban, akik milliárd dollárszámra síbolták ki az országból a harácsolt pénzt, beleértve az ENSZ és a fejtett világ segélyeit, nyilvánvalóan inkább hozzájárult az ország mai, nyomorúságos helyzetéhez, mint az, hogy milyen vallást követ. Mindenesetre Haitit most, a rabszolgaság évszázadai, a korrupció és a diktatúra évtizedei után újra kell építeni. Ebben szüksége lesz a fejlett nyugat – és nemcsak az országban névleg védnöki szerepet betöltő ENSZ – segítségére. Ám a Nyugat aligha vihet sikerre bármilyen reformot Haitin, ha nyíltan szembefordul a mindenki által respektált vuduval.

Gerlóczy Ferenc