Az EU és az IMF mentőövet ajánlott a bajba került ciprusi bankrendszernek: hitelt, cserébe a bankbetétek egyszeri, összegtől függő mértékű megadóztatásáért. Erre rögtön felhangzott a huhogókórus, hogy na lám, az EU és az IMF is unortodox lett, elveszik a pénzt, mit tetszettek itt ugrálni a nyugdíjállamosítás, a különadók, meg a többi miatt.

Jól hangzik, csak sajnos teljes hülyeség.

Először: az EU és IMF segítség soha, de soha nem érkezik feltételek nélkül. Azonban a legtöbb esetben a bajok oka a bajba jutott ország teljesítőképességéhez képest túlzó szociális rendszer, ezért az EU és az IMF a szociális rendszerek átalakításához szokta kötni a segítséget. Ilyenkor beszél a tisztelt nemzetközi baloldal (és magyar jobboldal) népnyúzásról és megszorításokról.

Másodszor: Ciprus esetében sokkal inkább arról van szó, hogy az irreálisan kedvező adók miatt az ország bankrendszere tele van különféle, jellemzően valamilyen mértékben illegális forrásból származó pénzzel: maffia-források, korrupt oligarchák, többé vagy kevésbé méltányolható okokból adót elkerülő vállalkozások és társaik betéteivel, ráadásul javarészt nem EU-s, hanem például orosz eredettel. Méltányolható, hogy ha ennek a bankrendszernek a kimentéséért az EU nem vállal extra veszteséget.

Harmadszor: igen, az európai államok adószintje sokszor borzasztó magas, a rendszer pedig bonyolult, és a valódi, piacon nyert hasznot védeni próbáló vállalkozások igyekezete a haszon megőrzésére érthető és méltányolandó, és hosszabb távon muszáj ebbe az irányba mozdítani az európai adórendszereket. De a ciprusi sarc ellen nem ezek a vállalkozások tiltakoznak a leginkább, hanem Vlagyimir Putyin. Nem véletlenül. A putyinista korrupt oligarchia védelme azonban nem tartozik a tisztességes piac, a tisztességes piacgazdaság és a tisztességes jogrend követelményei közé.

Negyedszer: Ciprusnak van választása, az EU nem önhatalmúlag elveszi a pénzt (és pláne nem költi el utána még nagyobb bajt okozó bődületes ostobaságokra, mint a nemzeti együttműködés gazdaságpolitikája), hanem felajánlja, hogy a nagyrészt sáros pénzek megsarcolásáért cserébe megmenekülhet az ország. De választhatják a putyini oligarchákat is, akkor viszont várhatják tőlük a segítséget.

Mintha ez a dilemma másutt is felmerült volna. Érezzük, mi az eredménye, ha valaki nem az EU-s utat választja.