Konok Péter
Konok Péter

Tulajdonképpen nemigen van mit csodálkozni azon, hogy a ner gépezete ismét teljes gőzzel a hajléktalanok ellen fordult. A menekültekkel riogatás, a menekültek elleni uszítás nagy napjaiban hirtelen az addig páriának tekintett hajléktalanok is elfogadhatóbbá, már-már szegény, segítségre szoruló honfitársainkká váltak a hivatalos és magánjellegű propagandában (amúgy hadd mutassak rá: a hajléktalanok szegény, segítségre szoruló honfitársaink). A menekültek azonban elfogytak, nem jönnek (ha jönnek is, titokban, mert befogadásuk rosszul hatna a propagandára) – a hajléktalanok pedig újra visszakerültek arra a helyre, amelyik a társadalom egyik jelentős része szerint megilleti őket.

Illetve, hát éppen arról van szó, hogy semmilyen hely ne illesse meg őket: a hely nem jár, azt ki kell érdemelni.

Hogy lehetne másként értelmezni Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter azon kijelentését, hogy: „Senkinek nem joga, hogy a közterületet használja.” Orbitális marhaság? Kétségtelenül. Jogi nonszensz? Természetesen. Ennél azonban egyértelműen több is: a ner nyelvezetében a közterület elveszti közterület jellegét – az ország, a fizikai tér, a létezés, az úgynevezett „közjavak” (mint a levegő, a víz, a napfény stb.) senkinek sem járnak automatikusan. A jogok is inkább kegyekként értelmezhetők, és az állam lényege nem az államhoz tartozó állampolgárok életének garantálása, a közös szabályrendszer kialakítása, egyfajta modus vivendi megteremtése, hanem önmaga. Bár az üzenet tárgyai (és még véletlenül sem alanyai) a hajléktalanok, ám mindez nem róluk szól, hanem sokkal többről: az öncélú, kisajátított, magában és magáért való államról. A zárt körű részvénytársaságról. Hiszen hogy is folytatja Gulyás Gergely? Senkinek sincs joga a közterülethez, „pláne, ahogy a hajléktalanok használják”. Na pláne!

És itt jön a ner-nyelv csavarja (talán nem árt rámutatni, hogy a ner-nyelv jellemzően, de nem kizárólagosan a Fideszé, hanem azé a rendszeré, amit létrehoz, ideértve a politika más szereplőit, valamint az úgynevezett és sokszor hivatkozott „közvéleményt” is.) A ner-nyelv kirekesztő, elidegenítő szemlélete szerint a hajléktalan könnyen beazonosítható, sajátos jellemzői vannak, akivel szemben (akinek elutasításában) a ner ideális polgára meghatározhatja magát. A hajléktalan egyszerre riasztó („büdös”, „hangoskodik”, „ő tehet róla” stb.), ijesztő (a lecsúszás lehetőségének mindig reális veszélyére, a mai Magyarország lakosságának legáltalánosabb, állandó és teljesen reális szorongására figyelmeztet), kiszolgáltatott – vagyis támadható. Akárcsak a menekültek esetében, a hajléktalanok sem szerepelnek lényegében egyetlen politikai párt agendáján sem mint emberi lények – a magukat baloldalinak nevező pártok számára is kényelmetlenek, vagy éppen – gondoljunk csak a XIII. kerületi MSZP-nek a Fideszt is beelőző hajléktalanellenes retorikájára és gyakorlatára – kifejezett ellenségképként jelennek meg. Jószerével csak civil aktivisták, szervezetek vállalják fel a velük való szolidaritást. Ahogy a menekültek esetében is, ahol az ellenzéki pártok, amint látták a „közhangulatot” (a kreált, gerjesztett, konstruált közhangulatot), nem győzték hangsúlyozni a határkerítés fontosságát (az egyetlen Együtt kivételével, na, ők meg is nézhetik magukat).

Hiszen éppen ez, a társadalmi szolidaritás teljes (sőt totális) felszámolása az a talaj, amelyben a ner gyökerezik. A hajléktalanok jó eséllyel nem szavaznak, és amúgy sincs érdekérvényesítő képességük. Tulajdonképpen szinte erkölcsös dolog elítélni őket – persze szemforgató módon azt hazudva, hogy itt nem ellenük, hanem éppen értük jön a hatalom, hiszen megfelelő infrastruktúra áll készen a befogadásukra. (Dehogy áll, dehogy áll! Aki ezt elhiszi, nyilván azt is beveszi, hogy Magyarországon páratlan színvonalon működik a közegészségügy.) Amikor 2015-ben néhány biztonsági őr a Keletiben megvert valakit, azzal védekeztek, hogy „azt hittük, hajléktalan”. Mert az, ugye, mégiscsak más. Pedig a hajléktalan sem más. Sőt.

Hogy a hajléktalanság tiltása belekerül az ország alaptörvényébe (leánykori nevén: alkotmányába), hungarikum ugyan, de sokatmondó. Az alkotmányok általában egy-egy nép, népszövetség vagy akár az egész emberiség nagy, átfogó, szimbolikus jogait tartalmazzák, afféle keretet, alapot adva a törvénykezéshez. Magyarország alaptörvénye a jogfosztásnak, a jogtalanság kiterjesztésének ad hoc jegyzetfüzete lett, amibe a hatalom a tetszése szerint ír be bármit. Mondjuk, valamit az otthonok védelméről (mármint a hatalom otthonainak védelméről), és valamit arról, hogy a közterület nem közterület többé. „A lakás kiszorítja az embert” – írja Szathmári Sándor a Kazohiniában.

Ehhez a történethez asszisztálni, akár a Parlamentben (ami amúgy a legközebbi közterület, mégis sokan folytatnak benne üzletszerű életvitelszerűséget), akár másutt, nem csupán végtelenül embertelen, de önveszélyes is.

Mert hiába akarnak az ellenkezőjéről meggyőzni bennünket: a hajléktalanok is mi vagyunk.

KONOK PÉTER

történész

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!