Ahogy végigtekintünk a Nemzeti Együttműködés Rendszere szorgos dolgozóin, esetleg az a benyomásunk támadhat, hogy ebben az egyébként tök jól működő társadalomban azért elég sok rémületes senkinek jutott hivatal. Pedig ha odafigyelünk rájuk, kénytelek vagyunk elismerni a tehetségüket.

Nem igaz, hogy a jobboldal képtelen a megújulásra. Igenis van vérfrissítés, fiatalítás, utánpótlás. A fő versenyszám a cinizmus. Itt áll például előttünk Kocsis Máté, és sajtótájékoztat arról, hogy szervezkedik ellenük a sajtó, és emiatt ők válaszokat várnak.

Nemcsak a rács-szilárdan fölrakott arcvonásban

Az összeesküvést tudomásuk szerint Szabó György és a Sanoma hirdette meg, és abban állna, hogy rámenne a sajtó a negatív hírekre, meg állást foglalna. Ezen külön fennakad Kocsis Máté, szerinte a sajtónak ez nem dolga – ezek szerint magunk közt vagyunk, ő maga még nem látott publicisztikát. És alapvetően borzad a befolyásoló, neadjisten manipulatív sajtótól, amely félrevezeti az embereket.

Mindez egyébként a Magyar Nemzetben jelent meg, sehol máshol, és itt már letagadhatatlanul kiütközik Kocsis Máté tehetsége: nem röhög, nem fogja a hasát, egy félmosoly sem látszik rajta, miközben egy Magyar Nemzet-cikk alapján elfogult szerkesztés előkészületével vádol valakit. Úgy, hogy a nem kézivezérelt sajtó összeadva sem érné el az udvari csatornák súlyát, amelyek egyrészt a debilitásig elfogultak, másrészt meg degeszre tömik őket közpénzzel meg trafikkal.

És még mindig nem neveti el magát, pedig profi humoristák is belevihognak olykor a saját viccükbe. Kocsis Máté szerint az összeesküvésnek anyagi célja is van, meg akarják fosztani a jobbos médiát a hirdetésektől. És akkor szegényeknek nem maradna, csak az igény szerint folyósított közpénz, például a cuki kis Közgép-bannerből az MNO-cikk felett.

Ja és minderről válaszokat vár! Főkukac válaszokat vár, mint egy apafigura baszki, mert különben irgumburgum.

Na, itt vannak a válaszok, küldje el neki valaki.

1. A sajtónak szuverén joga állást foglalni, botrányt hajhászni, korrupció után szaglászni, és ha talál ilyet, akkor látványosan tálalni.
2. Egyenesen ez a feladata neki, már amennyiben van neki olyanja.
3. Sőt még összeesküdni is joga van, pontosan úgy, ahogy négy-öt magyarnak joga van összehajolni. Ez a ius murmurandi, semmi több.
4. Már miért is ne próbálna szövetségest keresni mindenki és bárki, aki ennek a kormányzásnak kárvallottja belföldön és külföldön? Talán harc nélkül kellene feladnia a golyóit egy Gerébnek?
5. Sem a kocsmai beszélgetésekről, sem a fehér asztalnál folytatott érdekegyeztetésről nem tartozik senki beszámolóval, sem pedig válaszokkal. Pláne nem Kocsis Máténak.

Képzeletedben se vagy független

Kocsis Máté alapvető demokratikus jogokat vont kétségbe, mintha csak Rui Tavaresnek dolgozna. Kétségtelenül parancsot teljesített, ez a párt manővere, de az kiderül belőle, hogy a párt nem tekinti normális jelenségnek a szabad sajtó működését. El sem tudja képzelni, hogy ezzel együtt éljen. Amivel éppen azt támasztja alá, hogy egy ilyesfajta összeesküvésnek pont itt az ideje.

És nem kell ehhez feladni a hitelességet, nem kell olyan mélységig süllyedni, mint az udvari média. Elég megtalálni és bizonyítani a botrányt: ott van minden útkereszteződésben, iskolában és trafikban, minden közkútnál, minden közmunkás zsebében; ott van Felcsúton és Ózdon, Esztergomban és Debrecenben, nemcsak a puskacsőben: Magyarország rosszabbul teljesít. Most még ott van a lehetőség is, hogy ezt felfedje a sajtó, és így elvégezze közszolgálati feladatát. Négy év múlva már nem biztos, hogy lesz, aki szót emeljen.

Kiváló színésznek kell lenni ahhoz, hogy ezeket a vádakat fapofával végigmondja valaki – és rendkívül undorító embernek. Olyannak, aki nem meri otthon elmondani, mit is dolgozott aznap. A magyarok többsége erre nem lenne képes: ehhez Kocsis Máték kellenek, és Csigamarcik és Rogán Antalok. Ilyen alakokra viszont nincs szükség a Nemzeti Együttműködés Rendszerén kívül – és ők is érzik, mennyire megritkult ez a büszke szakkifejezés az utóbbi időben.

Kocsis Máténak van mitől félnie. Tőle és fajtájától félni viszont dicstelen gyávaság: beöltözött sárkánynak, de pár mozdulattal megszabadítható a méltóságától, csak akarni kell. Akárkit illet is ez a fehér asztal mellett.