A szociális zóna és a beszédstílus
Ha valaki állásinterjún vesz részt, azonnal rosszul fogja érezni magát, ha behatolnak a szociális zónájába. Ez a különben is stresszes helyzetben azonnal nyilvánvalóvá válik, és sokat elárul a jelölt személyiségéről.
Az interjúalanyoknak fel kell mérniük, hogy az őket kérdezők milyen távolság megtartását preferálják, s ennek megfelelően kell elhelyezkedniük. A közeledéssel és távolodással a szociális zóna érzékenysége miatt lehetőség van a beszélgetés hangulatának befolyásolására. A közeledés legtöbbször a bizalom fokozódását jelezi. Éppen ezért arra is ügyelni kell, hogy a túl közeli pozíció felvétele ne hasson bizalmaskodásnak. Jó taktikai húzás lehet ugyanakkor a közelebb mozdulás olyan esetekben, amikor ez a mondanivaló bizonytalanságát hivatott eltakarni. Más esetekben a túlzott közelség fenyegetést is kifejezhet. Egyes fejvadászok például előszeretettel tesztelik úgy a jelöltek viselkedését, hogy nyilvánvalóan közelebb állnak vagy ülnek hozzájuk, mint amit tolerálnak.
Amikor a beszélgetés elérkezik oda, hogy ki kell fejtened az adott állással vagy projekttel kapcsolatos legfontosabb gondolataidat, akkor adj ennek nyomatékot kifejező gesztusok használatával, s folyamatosan tartsd a szemkontaktust! Oldalra nézegetést, lefelé szögezett tekintetet ugyanis az önbizalom hiányaként is lefordíthatják.
Ahogy mondod, az gyakran kifejezőbb annál, amit mondasz. Éppen ezért ne változasd meg a megszokott hanghordozásodat, a megszokott hangerőt, a beszéd ritmusát, a hangmagasságot, a légzést és a rezonanciát. Egyszóval maradj természetes, amennyire csak lehet. A magabízó jelöltek relaxáltak, nyugodtak, ami kifejeződik a meleg tónusú és jól modulált, az idegesség minden jele nélkül képzett hangjukban is, ami utal a hangulatukra. Ez akár még azt is lehetővé teszi a számukra, hogy az érdeklődés és az állás iránti lelkesedés magas szintjének, s a beszélgetés tétjének megfelelő izgalmat fejezzenek ki a hangjukkal. Ezzel ellentétben a bizonytalan interjúvoltak nem képesek kontrollálni a hangerejüket és a hangszínüket. A hangjuk gyenge, puha, habozó vagy reszkető, gyakran nyökögnek, öőznek, vagy más jelét adják az idegességüknek. Egy másik jele a bizonytalanságnak a túlságosan bonyolult, túl összetett és éppen ezért sokszor kusza mondatok használata.