„Az ukránok nem tartják diktátornak Volodimir Zelenszkijt. Még nem. De a tüntetéssorozat figyelmeztetés az ukrán elnök számára, hogy ő is úgy járhat, mint a 2014-ben elzavart államfő, Viktor Janukovics. Sokan úgy néznek a tiltakozásra, mint a káosz jelére, de ami most zajlik Ukrajnában, az a párbeszéd az elnök és az utca között. Tudjuk, hogy kockázatos a tiltakozás az orosz támadások miatt, de úgy véljük, a hallgatás még veszélyesebb lenne. És a tüntetésekkel azt is üzenjük, hogy Ukrajna nem Oroszország” – írta esszéjében a Forbes magazin kijevi tudósítója, Olena Kozij arról a terjedő tiltakozásról, amely a múlt héten, a korrupciót vizsgáló ukrajnai hivatalok függetlenségének korlátozásáról hozott törvény elfogadása után kezdődött Kijevben és más ukrajnai városokban.
A tüntetések azért kezdődtek, mert azzal, hogy a Nemzeti Korrupcióellenes Hivatalt (NABU) és a Korrupcióellenes Különleges Ügyészi Irodát (SAPO) a Főügyészség alá rendelték, a 2014-es ukrajnai forradalom és a 2019-ben hatalomra került Zelenszkij politikájának legfőbb jelképét érte támadás. Több mint tíz évvel ezelőtt ugyanis az egyetemisták nemcsak azért kezdtek demonstrálni, mert az oroszpárti elnök, Viktor Janukovics nem volt hajlandó aláírni az EU és Ukrajna közötti társulási és együttműködési megállapodást, hanem azért is, mert elegük lett a társadalom valamennyi szegletét átszövő korrupcióból.
