- A napokban azt nyilatkozta, hogy a sajtóban önnel kapcsolatban mostanság megjelent III/III-as ügynökvádak annyira népszerűvé tették, hogy már csak pénzért ad interjút. Mielőtt nagyon belemelegednénk, elárulja, mennyi az aktuális árfolyama?
- Ez csak egy klasszikus Kárpáti-féle viccelődés volt. Ahhoz viszont tartom magam, hogy amíg a per le nem zárul, az ügyről nem nyilatkozom. Amúgy ha egy-egy előadásért fizetni akarnak, azt nem utasítom vissza! De maguktól nem kérek pénzt.
- Nagyvonalú. Nem bánta meg, hogy visszautasította a budapesti díszpolgárságot?
- Tévedésben vannak, semmiről nem mondtam le! A díszpolgárságot nem lehet elvenni tőlem, mert azt a közgyűlés megszavazta. Viszont kaptam a főpolgármestertől egy levelet, hogy ha lehet, ne vegyem át. Én meg úgy gondolom, hogy majd attól a vezetőtől, aki tiszteli a budapestieket, és akit feltehetőleg jobban fogok szeretni, átveszem. Van időm, megvárom.
- Úgy tudjuk, pár éve a Nemzet sportolója díj várományosa is volt, de lehúzták a listáról. Azt sem fogadta volna el "ezektől"?
- Nem lehet mindent visszautasítani. Egyrészt mert a havi nettó 500 ezer jól jönne a nyugdíj mellé, másrészt meg nem "Gyurcsány sportolójának" hívják a díjat, hanem a nemzetének, amit viszont nagyon szeretek. A miniszterelnök egyébként informálisan azt üzente: kérjem az enyéimtől, Orbán Viktoréktól. Hazudnék, ha azt mondanám, nem bánt az eljárás. Külföldön sokkal jobban megbecsülnek: Melbourne díszpolgára vagyok, a kéz- és lábnyomom ott van a floridai Vizes Sportok Halhatatlanjainak Csarnokában, Johnny Weissmülleré mellett.
- Gondoljuk, egykori ellenfelei közül nem mindenki őrzi önt hálás emlékezetében: a jugoszláv Jankovicnak 1961-ben akkorát lekevert, hogy beszakadt a dobhártyája, Tillnek, a keletnémet óriásnak pedig az orrát törte el. Így próbálta kompenzálni, hogy alacsony termete miatt a 2 méteres pólósok között kihívásokkal küszködött?
- Miért, a durvaságáról híres Till kiütéséért majd egy éven át kaptam a gratulációkat a nemzetközi vízilabdavilágtól. Szerintem egyébként annak az alacsony fickónak, aki nem vallott szégyent az óriások között, mindig kettőt kellett volna kiosztani az olimpiai éremből. Schmitt Pali barátom kérésére ezt a javaslatomat végül nem írtam meg a NOB elnökének.
- A legenda úgy tartja, ön volt a kor egyik legkreatívabb csempészelméje...
- Túloznak, én csak az egyik voltam. Az utazás előtti este szétszedtük a vasúti kocsit a WC fölött, ahova tucatszám raktuk be az írógépet, mert Jugoszláviában azt kértek. Visszafele viszont ezrével hoztuk a magzatelhajtó tablettákat, s az ismerős nőgyógyászok már a pályaudvaron vártak minket.
- Gyermeki őszinteségével még bajba sodorja magát a konzervatív barátai között. Amúgy nem rótták meg azért, hogy háromszor nősült? Vagy úgy vannak önnel, hogy - mint minden idők legfiatalabban olimpiai bajnokká érett vízilabdását - még ma is gyermekként kezelik?
- A megrázó az volt, amikor az uszodában - már túl a 40-en - két lány lecsókolomozott. Sokan egyébként ma is Gyurikának szólítanak. Ha nem szeretném ennyire a harmadik feleségemet, aki egy tündér, akkor még nősülgetnék is, mert nagyon szeretem az esküvőket.
- Meg az életet, amit mindig nagykanállal fogyasztott.
- Két óránál tovább nem volt pénzem bankban. 1952-ben az olimpiáért kapott 10 ezer forintos betétkönyvvel az ünnepség után már rohantam is az OTP-be. A pénz másnap már a lovin volt.
- Összeszámolta már, mennyi pénze úszott el különböző szerencsejátékokon?
- Isten őrizz! De az eljátszott milliókból biztosan felépíthettem volna egy Operaházat. Hat éve már tiszta vagyok, csak totózom. Egyszer majd megírom egy könyvben gondolataimat a szerencsejáték világáról. Rengeteg szakmai tanács lesz benne: hadd nyerjenek szerencsétlen játékosok is legalább annyit, amennyit én szerettem volna.
- Arra nem gondolt, hogy kedvenc klubja, a Fradi megmentéséhez is adhatna tanácsokat?
- Ehhez szakember kéne, de legalábbis egy Torgyán József. Azért ő is követett el hibát annak idején. Hiába szóltam neki: "Józsikám, ha már 1 milliárdot pumpáltok a Fradiba, legalább keressetek a minisztériumban vagy a pártban valakit, aki ért a pénzhez." Sajnos ennek a nagy munkabírású embernek erre már nem maradt figyelme.
- És ön hallgat mások tanácsaira, például a MOB-elnök Schmitt Pál véleményére? Netán ő volt, aki a Fidesz közelébe édesgette?
- Mindig is felnéztem Palira, ő hívott 2002-ben a Kossuth téri nagygyűlésre. De Puskás Öcsi barátom is odavolt Viktorért, mondta is nekem: "Gyurika, én már nem tudok kimenni, de ha hívott a kis ember, menjél, és mondd meg neki, hogy vigyázzon, ha jön a láb, akkor átugorni!"
- Nem tudjuk nem észrevenni, milyen vastag határidőnaplóval jár. Állítólag tucatnyi vállalkozása van. Még így 70 fölött sem képes lazítani?
- Vállalkozásom már egy darab sincs, amióta húsz éve abbahagytam az autóalkatrész-kereskedést. Viszont szeretek barátok között lenni, üzletelgetni, ahogy ma mondják: lobbizni. Imádok segíteni. Valahogy úgy, mint a Vöröskereszt.
A cikk a HVG 2008/45. számában jelent meg.