„Önt haverilag megkérték, hogy sajtósként nyomást gyakoroljon ránk!” – ez volt az első reakciója a Nemzeti Közlekedési Hatóság Légiközlekedési Igazgatóságát (LI) irányító Vágó Józsefnek, amikor a HVG újságírója telefonon arról kérdezte, intézménye miért nem tesz eleget évek óta törvényi kötelezettségének a légikatasztrófák iratanyagának levéltárba helyezése ügyében.
Igaz, ami igaz: szerkesztőségünk a Magyar Országos Levéltár (MOL) főigazgatójától szerzett tudomást a huzavonáról. Gecsényi Lajos, mint fogalmazott, tehetetlenségében fordult a nyilvánossághoz. A beszélgetést azzal kezdte, hogy a levéltár – törvényi felhatalmazása és kötelezettsége alapján – évek óta próbál eljutni addig, hogy a szakmai zsargonban irattermelőként emlegetett intézményektől legalább az 1990 előtti „maradandó értékű” dokumentumokat begyűjtse. Erre a főigazgató érvelése szerint már csak azért is szükség van, mert a magyar közigazgatás többedik átszervezésével párhuzamosan az intézményi irattárak hányódása már-már követhetetlen. Az általa sérelmezett eset ebből a szempontból is pregnáns: a levéltár 2005 vége óta négy – személyében és beosztásában változó – aktuális főilletékessel állt levelezésben minden eredmény nélkül.
A MOL első felszólítására a Polgári Légiközlekedési Hatóság (PLH) igazgatójaként Fejéregyházi László röviden arról tájékoztatta a teljes iratanyag átadását szorgalmazó levéltárat, hogy a légikatasztrófákkal kapcsolatos iratok „témájuknál fogva időről időre előkerülnek” bírósági vagy biztosítási kérdések kapcsán, ezért kérik, hogy a dokumentumok maradhassanak a hatóság kezelésében.
