Fideszes körökben gáncsolták el Orbán kultúrharcosainak nyomulását

Pintér Béla hiába tanulta be dühös beszédét, mire színpadra lépett a Madách téren hétfőn összegyűlt tömeg előtt, már újra is írhatta.

Hát mégsem szúrnak szíven minket?

– kérdezte kételkedve. Ám nem csak ő volt meglepve. Ritka pillanatnak lehettünk ugyanis tanúi: amilyen hirtelen jött az egész pályás letámadása, olyan gyorsan vissza is vonult a kormány.

A kulturális területet átalakító törvénymódosítás elleni többezres demonstrációnak és az addig összegyűlt ötvenezer tiltakozó aláírásnak is köszönhetően már aznap délelőtt szelídebb formában került a módosítás a parlament elé. Kimaradt belőle a leginkább támadott két elem, a tízmilliárdos költségvetésű mecénásszervezet, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) megszüntetése és a független színházak működési támogatásának megvonása.

Gergely Márton: A színháztörvény két förtelmes igazsága

A szerdán elfogadott színháztörvény nem szolgálja a művészi kibontakozást, viszont csökkenti az alkotói szabadságot. Ráadásul árt a múltban történt zaklatások feltárásának, az őszinte beszédnek, valamint minden olyan kérdés józan megvitatásának, amelynek pártpolitikától függetlennek kéne lennie.

Ezzel ugyanis, a szocialista időkhöz hasonlóan, szinte teljesen központi irányítású lett volna a kultúra finanszírozása. A függetleneknek még az a néhány milliós – bár pályázati alapon, sokszor késve, botrányok között kiosztott, de többé-kevésbé fixnek mondható – támogatása is megszűnt volna, ami némi biztonságot jelent számukra. És amiből Pintér büszke szónoklata szerint olyan fájó darabok születnek, amelyeket a NER elitje is nézni szeret az unalmas kurzusdarabok helyett.