Gergely Márton: A színháztörvény két förtelmes igazsága
A legutóbbi választásokon 49 százalékot szerzett Fidesz–KDNP elvette az 51 százalékkal megválasztott főpolgármestertől azt a jogot, amit a szavazók októberben a kezébe adtak. Legitimitás híján a kormánypárt Gothár Péterre hivatkozik. A képtelen hazugságok ellenére két dolgot nehéz tagadni.
A szerdán elfogadott színháztörvény nem szolgálja a művészi kibontakozást, viszont csökkenti az alkotói szabadságot. Ráadásul árt a múltban történt zaklatások feltárásának, az őszinte beszédnek, valamint minden olyan kérdés józan megvitatásának, amelynek pártpolitikától függetlennek kéne lennie. És mégis, ez a jogszabály:
- nem tesz mást, mint helyreállítja a magyar színművészet függő viszonyát, ami a NER elmúlt kilenc évét jellemezte,
- és akaratlanul hozzájárul ahhoz, hogy az állami intézmények felső vezetői megértsék a szexuális visszaélés súlyát.
Kezdjük az utóbbi állítással. A színházak részleges kormányzati kontroll alá vételénél azért káros a Gothár-ügyre hivatkozni, mert ezzel minden zaklatás áldozatává vált személynek azt üzeni a Fidesz, hogy a jövőben kussoljanak.
Erre jutott legalábbis Urfi Péter, aki a 444-en azt kérdezte, mit üzen az áldozatoknak a törvény összekapcsolása a szexuális visszaéléssel? A válasz pedig így hangzott: „ha jelented a zaklatást, azzal kockára teszed mindenki sorsát körülötted, és a vallomásod segítségével tönkretehetnek mindent, amiért dolgoztál”.
De valamiért kimaradt a másik kérdés, méghozzá az, ami az elkövetőnek (vagy potenciális elkövetőnek) szól. Mit üzen neki az elmúlt hetekben előttünk kibontakozó dráma? A válasz pedig logikusan ugyanaz: ha elköveted a zaklatást, azzal kockára teszed mindenki sorsát körülötted, és sértő magatartásod segítségével tönkretehetnek mindent, amiért te dolgoztál, és amit a körülötted lévő ártatlanok felépítettek.
Két éve tanuljuk, milyen nehéz a zaklatások feltárása, micsoda problémát okoz az áldozatok kényszerű hosszú hallgatása, mennyire kevés az eszköz a kezünkben, amikor évek távlatából kell legszűkebb körben megtörtént eseteket feltárni. A szexuális visszaélések feldolgozása ellen épp az volt az állandó érv, hogy nem hoz semmi megtisztulást, nincs semminek következménye, ergo meg sem védi a következő generációt. Hát most egy olyan törvény született, amelynek semmi köze ugyan a zaklatáshoz vagy az áldozatok védelméhez, mégis szolgálhatja talán azt, hogy a következő nagyhatalmú embernek a keze esetleg megálljon a levegőben, amikor beosztottja alsóneműje után nyúl, mert egy mozdulattal akár mindent tönkretehet.
A büntető törvénykönyv is elrettentő akar lenni, nem feljelentést csalogató. Nem azt lesi, mennyire legyen alacsony a büntetési tétel, hogy a meglopását jelenteni merje a megrabolt fél, hanem hogy hány börtönben töltött évtől riad vissza a tolvaj.
Nehéz persze itt bármit hideg fejjel átgondolni, és nem állítom, hogy éppen nekem fog sikerülni. A Fidesz és sajtója ugyanis a legnagyobb élvezettel ugrik rá arra, amit az ellenoldalnak megjelölt szervezetek és személyek bűneként lehet tálalni. Különösen igaz ez a családon belüli erőszak és a szexuális visszaélések eseteire.
Most is kijelentő módban, három felkiáltójel kíséretében írják le, mi az szerintük, amit Gothár Péter elkövetett, és amiben Máté Gábor színházigazgató segítette viselkedését. Ünneplik a kormánypárt frakcióvezetőjét, amiért tárgyalás nélkül hirdet ítéletet egy teljes alkotói kör felett a Facebookon.
Érdekes módon a feltételes módot és a három kérdőjelet is megtalálják viszont a klaviatúrán, amikor az Újszínház feltételezett zaklatási ügyéről kellene írni.
Mihályi Győző esetét nem vizsgálják, és azt sem kérdezik, profitálhatott-e Dörner György színházigazgatói újraválasztásánál abból, hogy a pályázati eljárásban egyedül Mihályi volt jelen a társulatból – fél évvel azután, hogy az állítólagos zaklatási ügyet ki kellett volna vizsgálni. A kormánysajtóban hirtelen „obskúrussá” válik a feljelentő levél, hiteltelenné a vád, és túlzottan ügybuzgóvá a baloldali vezetésű Budapest.
Miközben álszentségben nincs párjuk, keresik a lehetőségét, hogy lecsapjanak a kettős mércére.
Aha, hoppá, a vakkomondor ügyét állandóan felemlegető baloldali sajtó vajon MIÉRT HALLGAT, AMIKOR JUHÁSZ PÉTER FÉLIG AGYONVERTE A FELESÉGÉT????
A két évvel ezelőtti agresszív kérdésekre most tudunk pontos feletet adni, mert mostanra futott végig az Együtt egykori pártelnökének ügye is a bíróságokon. Nos, Balogh József fideszes képviselő jogerősen felfüggesztett börtönbüntetést kapott az élettársa bántalmazásáért, míg Juhász Péter jogerősen több millió forintot kapott azon fideszes orgánumoktól, amelyek asszonyverőként állították be. Ha még egyszer megkérdezi a kormánysajtóból valaki, hogy a független szerkesztőségek miért nem visszhangozzák vádjaikat, akkor itt keressék a megoldást.
Aki bármiben hajlandó hazudni, annak semmit sem fognak egy idő után elhinni. Az sem felel meg például a valóságnak, hogy a Fidesz bármilyen fokon a színházi zaklatások ellen akarna fellépni. A kormány mindössze igyekszik visszaállítani azt a helyzetet, amit október 13-án elvesztett.