Tóta W.: Rémisztő képződmények
Az agyilag konyhamalacok megeszik ezt a hisztit is. A többiek viszont, nos, a többiek többen vannak.
Niedermüller Péter nem egy slágerszerző. Az alapanyag, a közhely már megvan, csak nem sikerült formába önteni. Ahogy elmakogta, abból nehéz lenne kihámozni a mondanivalóját – ha nem lenne közhely.
Az a politika, amibe csak a heteroszexuális, fehér és „keresztény” polgárok férnek bele, természetesen rémisztő képződmény. Nemcsak azért, mert ez a politika agresszív mindenki mással szemben. Azért is, mert ha egy országot így irányítanak, akkor az az ország gyenge lesz és esendő. Márpedig ez a hazánk, és nem vagyunk érdekeltek abban, hogy Trianonnál is gyászosabb veszteségeket szenvedjen el. Ami egyébként szintén abból következett, hogy az úrnép elhitte magáról, hogy joga van basáskodni a többiek felett.
Ami még nagyobb baj – és Niedermüller Péter erről már nem beszélt –, hogy nem is a fehér-hetero-kereszténykedő szubkultúra az, ami belefér, hanem azon belül a párt rajongói. A többi nem számít. És a rajongók, mint tegnap sokadszor kiderült, nem képviselnek államalkotásra alkalmas minőséget. A kirekesztett többiek nélkül marad a bőgatya és a fütyülés. A barackká torzult arcok, az olcsó uszítással jóllakatható drukkerek.
Antall József azt mondta, lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke akar lenni.
Orbán Viktor beéri kétmillióval.
A maradék elég, ha szerteszét szavaz, és hétről hétre elszórakoztatja magát azzal, hogy éppen valaki más a feketeseggű. Az ügyvéd, az etnikailag meghatározott, a sorosista, a migránssimogató, a filozófus, a tanár, az újságíró. Akár egy fehér, heteroszexuális keresztényről is kiderülhet, hogy titkos muszlim buzi, ha ellenzéki pártot vezet. Ők a nemzetnek nem részei – így szólt a mese.
