Szuperkötvény, fizetések, forint: mi lesz veled, magyar gazdaság?

Farkas Zoltán

7 perc

2020.01.06. 06:00

A jegybank lassabb növekedést és erőteljesebb inflációt jövendöl 2020-ra, mint a kormány, de abban egyetértenek: a bérek továbbra is erőteljesen emelkednek. A legnagyobb kockázatot a forint árfolyama jelenti az új évben.

A postás az egyik kezében a nyugdíjat, a másikban a Magyar Állampapír Pluszt fogja kézbesíteni – ezzel jellemezte decemberi sajtótájékoztatóján Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, hogy a budapesti, többnyire tehetősebb és képzettebb befektetők után a vidék kismegtakarítóit is egyre jobban bevonják az államadósság finanszírozásába.

Lehet, hogy víziója a 2020-as gazdasági folyamatok egyik fontos jelképe lesz. Hiszen a most futó sajátos tulajdonreformban mindeddig főleg a baráti és rokoni cégbirodalmak állami segédlettel történő felépítése dominált, amelyhez olykor statisztált ugyan a jegybank, de nem ő vitte a prímet. Ám újabban egyre elszántabban érvényesíti saját szempontjait. Bizonyára nem véletlen, hogy épp az alelnök szavaiból rajzolódik ki az állampapírok értékesítésének államosítása, holott a MÁP Pluszt nem az MNB, hanem a Magyar Államkincstár forgalmazza.

A közvetlen vállalati finanszírozásból szintén egyre nagyobb szeletet hasít ki magának a jegybank, amely növekedési kötvényprogramjának keretösszegét 300 milliárdról 450 milliárd forintra emelte. Ennek kedvezményezettjei között számos klientúracég szerepel, többségükben olyanok, amelyek minősítése csak megközelíti, de nem éri el a befektetésre ajánlott kategóriát.

„Én még nem láttam olyat, hogy bármelyik bank egy másik bank termékét ajánlja”

– mondta Nagy Márton a decemberi sajtótájékoztatón, s ezzel arra célzott, hogy a kincstári termék, a MÁP Plusz értékesítéséből ki kellene hagyni a kereskedelmi bankokat. Korábban beérte annak felhánytorgatásával, hogy a bankoknak fizetett jutalékok és számlavezetési díjak miatt a lakosság és az állam is sokat bukik a MÁP Plusz értékesítésén, tavaly szeptemberben úgy becsülte, hogy 2023-ig összesen 175 milliárd forintot. Olcsóbb, ha az állam maga terjeszti a szuperkötvényt.

Bár ha igaz, hogy a gazdaságban nincsenek ingyenes megoldások, akkor például a nyomdai előállításnak, az állami terjesztési hálózat fejlesztésének vagy éppen a postások kétkezes zsonglőrködésének is lesznek költségei, de fátylat rá. Innen már csak egy ugrás – igaz, annak elég nagy lenne –, ha a jegybanki vezetés úgy vélné, hogy a hitelezés is olcsóbb az államnak és a lakosságnak akkor, ha kihagyják belőle a bankokat, hiszen így nem kell jutalékot, számlavezetési díjat fizetni. Egy tyúklépést mindenesetre már tett is ebbe az irányba: a kötvényprogrammal.

A gondolatsor logikus következményeként ironizált Surányi György a Portfolio.hu-n megjelent elemzésében, hogy az a legolcsóbb megoldás, ha visszaépítik a néhai tervgazdaság egyszintű bankrendszerét; a jegybank korábbi elnöke ezzel élénk tetszést aratott, legalábbis a régi iskolán felnőtt bankárok és olvasók körében.

A szuperkötvény fontos gazdaságpolitikai eszköz – kontrázott Nagy Márton. Vagyis jóval több annál, aminek látszik. Az elsődleges cél első pillantásra akár vonzó is lehet: minél alacsonyabbra szorítani az államadósság devizában fennálló hányadát. Ezt a magyar gazdaság professzionális elemzői általában méltányolják és a sérülékenység mérséklésének tekintik. Csakhogy a jegybank olyan látványos közönyt mutat a forint árfolyama iránt, hogy sokakban felrémlik: ha az államadósságnak csak csekély része áll fenn devizában, akkor a forint árfolyamát el lehet engedni.

Ezt sejteti az a jegybanki vélekedés is, hogy a forint értékvesztése ma már nem jelenik meg olyan markánsan a fogyasztói árakban, mint évekkel korábban. Ráadásul a devizahiteleket is forintosították, tehát a háztartásokat sem érné újabb veszteség. Igaz, az eddigieken sincs túl mindegyik, de ez már nem a mai árfolyamon múlik. Ám ebből a szempontból akár biztatásként is felfogható, hogy amikor tavaly a forint újabb és újabb negatív csúcsokat döntött meg, verbális és piaci intervencióval mégiscsak megállították a gyengülését. Vagyis mégsem volt olyan mellékes, hogy egy euró hány forintot ér, mint ahogy „a jegybanknak nincs árfolyamcélja” mondókából következnék. Ráadásul ez a szöveg köztudottan a kötelező irodalom része, hiszen ha egy jegybank árfolyamcélt adna meg, azt a spekulánsok iránymutatásnak tekintenék.

Az árfolyam megítéléséhez azonban az Európai Bizottság is fontos szemponttal szolgált. „A forint leértékelődése eddig korlátozta az erős bérnövekedés versenyképességre gyakorolt hatását” – írta Magyarországról szóló jelentésében. Márpedig az erőteljes bérnövekedés folytatódik, maga a kormányzat a bruttó átlagkereset 9,3 százalékos növelésével kecsegteti a munkavállalókat. A minimálbér és a garantált bérminimum egy 2018-as kormányrendelet értelmében 2020-ban éppúgy 8 százalékkal emelkedik, mint 2019-ben. Vagyis a bérversenyképesség szempontjából továbbra is jól jöhet a forint mérsékelt és kontrollált gyengülése. Úgy látszik, ezt hovatovább zsinórmértéknek lehet tekinteni, évi 2-3-4 százalékos értékvesztés benne van a csőben. Mindazonáltal Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója rezignáltan jegyezte meg decemberi sajtótájékoztatóján, hogy