Dr. Belső Nóra: „Pszichés szempontból sokan egy szintre kerültünk”

Hozzám már általában egy-egy pszichiátriai zavar mélypontján vagy krízisállapotban jutnak el az emberek: szenvednek a szorongástól, a depressziótól, a pánikbetegségtől vagy a súlyos helyzetbe jutott párkapcsolatuktól. Az elmúlt „koronás” időszakban természetesen folytattam a rendelésemet, szükség szerint személyesen vagy a szociális média valamely felületén. Részben változott a beszélgetések tematikája, mert szinte mindenkivel a jelen helyzet értékelése kerül az első helyre. Érdekes tapasztalataim gyűltek össze, amelyeket most szívesen osztok meg az olvasóval, természetesen csak általánosságban, a kliensek személyiségi jogainak tiszteletben tartásával.

Az emberek többségének az okozza a legnagyobb nehézséget, hogy az élete kikerült a szokásos mederből, és nem tudja, meddig fog ez tartani (bizonytalanság). Ugyancsak általános probléma az egzisztenciális szorongás, azaz a kieső jövedelem hatásaitól való félelem (félelem). Szintén általános jelenség a jövőtől való félelem. „Vajon hogyan alakul az élet a járvány veszélyeinek elmúltával?” (negatív, bizonytalan jövőkép).

És végül, de nem utolsósorban a legtöbb embernek problémát okoz az idővel való megbirkózás, azaz a túl sok énidő – amire eddig persze mindenki vágyott –, vagy az idő hasznos eltöltésének megváltozott módjai. Így például a home office melletti tanulás a gyerekkel, a házimunka be- és megosztása, vagy a szociális kapcsolatok fenntartása.

Rendelje meg online!

Úgy látom, hogy azok, akik eddig is otthonülő életmódot folytattak, könnyebben viselik a karanténban töltött időt, az élénk társadalmi életet élők viszont nehézségekkel találják szembe magukat. Hiába a videochat lehetősége vagy a barátokkal való teambeszélgetés, egyre többen jönnek rá, hogy az élő, hús-vér találkozásokat nem pótolja semmi. Egy rezdülés, egy apró mozdulat, szemkontaktus – mind-mind hozzátartoznak az emberi nonverbális kommunikációhoz, és most mindannyian megtapasztaljuk, hogy ezek hiánya mennyire elszegényesítheti a beszélgetést.

Én is ezt tapasztalom a virtuális térben történő terápiák során, így csakis olyan esetekben alkalmazom ezt a lehetőséget, amelyekben a páciens és én is biztonságban érezzük magunkat, ismerjük egymást, kialakult a bizalom, és egy ideje már a stabil állapot fenntartásán kell dolgozni.

Szorongók és megkönnyebbülők

Látjuk tehát, hogy az emberek az alábbi feladatokkal találják szemben magukat: a bizonytalanság érzésének elfogadásával és transzformálásával, a félelem leküzdésével, az új jövőkép megalkotásával és a tehetetlenség érzésének cselekedetekbe való átvitelével. Mindez nem új a pszichés megküzdési mechanizmusok palettáján, hiszen eddigi életünkben is hasonló lelki feladataink voltak, csak a problémák voltak „megszokottak”, ismertek, kevésbé félelmetesek.

Minderre egy pár hónapja még súlyos hipochondriában szenvedő páciensem azt mondta: „Doktornő! Tudja milyen jó érzés most, hogy tudom, hogy mitől kell félni?” Milyen igaz! Sokan azt hiszik, hogy a mostani helyzet a legrettenetesebb, amit valaha megéltek, ám sokaknak az a tény, hogy van egy konkrétum, ami ellen a szabályok betartásával védekezni lehet, inkább megkönnyebbülés. Orvosi fórumokon sok kolléga számol be hasonló tapasztalatokról.

Többek között arról, hogy az eddig kimozdulni sem akaró, súlyosan szorongó betegek vagy a szociálisan elszigetelődött depressziósok „fellélegeznek”, úgy érzik, hogy talán most mások is megértik őket, és talán több együttérzést kapnak a jövőben. Továbbá azt is elmondják – én is ezt tapasztalom –, hogy talán ez idő alatt nekik is sikerül megbirkózni a betegségükkel, és a környezet felől most nem jön a szokásos „szedd össze magad” vagy „mi bajod van, hiszen minden rendben körülötted” megjegyzésáradat. Lehet mondani, hogy pszichés szempontból sokan egy szintre kerültünk. Közös élmény a bizonytalanság, a félelem, a bénultság vagy éppen a düh, a depresszió vagy a tagadás.

A világ menete

Előbb-utóbb azonban beáll az elfogadás időszaka. Rájövünk, hogy a fejünk tetejére is állhatunk, lehetnek millióink a bankban vagy extra életkörülményeink, mindez nem számít, amikor az egészségünk a tét. Mindez nem számít, amikor attól rettegünk, hogy a szüleink épségben megússzák-e, amikor nem tudjuk, hogy fél-egy év múlva miből élünk majd. Nem számít akkor, amikor megmérettetünk emberségből, kitartásból, szociális érzékenységből vagy tenni akarásból.

Dr. Belső Nóra

Reviczky Zsolt

Magam azt tapasztalom, hogy az elmúlt hetek sokaknak – ha szabad ezt mondanom – jót tett ez a fránya vírushelyzet. Sokan megírták már, és én is csatlakozom: a világ nem jó irányba haladt. Pénz, túlfejlett ego, önzőség: modern világunk sikerei, illetve előrevivői.
A szakmám arra tanított meg engem, hogy a legtöbb ember lelki szenvedéseit más emberek okozzák. Ha beteg, akkor azért, mert nem kap megértést, támogatást. Ha mentálisan egészséges és jóérzésű, akkor azért, mert mások eltiporják, lenézik vagy kihasználják. Vicces, hogy sokan a kapcsolati problémájuk miatt jönnek el tanácsadásra, miközben valójában nem nekik kellene nálam ülniük.

Kapcsolataink újragondolása

Most, amikor bárkit érinthet a járvány, átértékelődnek a dolgok. Mindannyian érezzük, hogy szinte nevetségesek bizonyos dolgaink, szokásaink, és látjuk azt is, hogy mi az, amire valójában oda kellene figyelnünk a mindennapokban. A legnagyobb érték az emberi kapcsolatokban rejlik, és azok, akiknek eddig is minőségi kapcsolataik voltak, most sokkal jobban viselik a nehézségeket. A gondoskodás, az odafigyelés, egy-egy érdeklődő beszélgetés többet számít, mint egy drága bonbon vagy egy csokor virág.

Biztos vagyok abban, hogy ez a helyzet sokak számára egy lehetőség, hogy újragondolják emberi és családi kapcsolataik eddigi alakulását, és változtassanak a megszokott dolgokon. Ma többet ér egy kedves üzenet vagy egy perc telefonhívás, mint egy puccos vacsi a kötelező születésnapon, megnyugtatóbb egy ablakból történő beszélgetés az unokák és nagyszülők között, mint egy váza egy egzotikus nyaralásból. Az érintkezés és az érzelemkifejezés új formáit kell megtanulnunk, és az győz, aki ebben jó lesz.

Fejezzük ki!

A világ mindezek után már nem úgy fog működni, mint a COVID-19 előtt. Sok emberi kapcsolat fog megváltozni, sok munkahelyi helyzet, illetve új szemléletekkel fogunk találkozni az egészségügy területén, és talán a pénzzel kapcsolatos gondolkodásunk is átalakul.

Apropó, emberi kapcsolatok... A legtöbb emberi, főleg szeretetkapcsolat megromlása mögött kommunikációs probléma áll. Gyakran nehezíti a helyzetünket, hogy hozzuk magunkkal a gyerekkori mintákat, az otthon tanult, rossz kommunikációs stratégiákat, amelyeket aztán nagyon nehezen tudunk csak feladni, hiszen ezen keretek között tanultunk meg létezni, ezek a kommunikációs formák adnak biztonságot.

Ma viszont újra kell rendezni a sorainkat. Mindehhez elengedhetetlen a tudatosság, az önismeret és a másik ismerete. A mostani helyzet új lehetőséget tartogat mindannyiunk számára, hogy képesek legyünk felismerni és megfelelő formában kifejezni az érzéseinket. Félünk? Mondjuk el! Dühösek vagyunk? Fejezzük ki, megértetve szeretteinkkel, hogy nem rájuk vagyunk dühösek. Osszuk meg velük mindazt, ami bennünk van, lehetőséget adva számukra, hogy ők is megosszák.

Ha ismerem magamat, és tudom, mi kelt bennem jó és rossz érzéseket, mi esik jól vagy éppen rosszul, akkor fontos, hogy ezt megosszam a párommal – legyen szó vírusról, karanténról vagy bármi másról. Ugyanilyen lényeges, hogy mindezt róla is megtanuljam. „Fogd a nyuszira” – hangzott a reklám. Hát most is valami hasonlót lehetne alkalmazni: fogd a koronára! Beszélgessünk, kezdjünk ötletelni, fogjunk össze, értsük meg egymást. Egy közös élmény segít abban, hogy később, amikor már csak „saját” problémáink lesznek, azokról is könnyen kommunikáljuk a szeretteinkkel.

Nyolc tanács azoknak, akik fejlődni szeretnének

1. Mérjük fel a valós helyzetet, amelyben vagyunk és ami ránk vár.

2. Gondoljuk át, hogy mik azok a dolgok, amelyeket megváltoztatva jobbá tehetjük a mindennapjainkat.

3. Ne ragaszkodjunk a megszokásainkhoz és a rutinhoz.

4. Értékeljük újra a kapcsolatainkat.

5. Merjük felvállalni az érzéseinket a szeretteink előtt.

6. Értékeljük, hogy van kit szeretnünk.

7. Próbáljunk örülni magának az életnek – az anyagiaktól függetlenül.

8. Tekintsük ezt a helyzetet egy újrakezdési lehetőségnek.

Dr. Belső Nóra pszichiáter

A szerző új könyvéről itt talál infókat.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezménnyel várjuk.