HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia
Tetszett a cikk?

Ha két felnőtt és (legalább) egy iskoláskorú gyerek van a lakásban, akkor manapság sűrűn előfordul a címbeli helyzet a tömeges home office átállás miatt. Ezekben a hetekben, napokban adaptálódik az új helyzethez az emberiség egy igencsak meghatározó része.

Koronavírus – a második év
Több mint egy év telt el azóta, hogy a kínai hatóságok egy új, sebesen terjedő vírus felbukkanását jelentették a WHO-nak. Aligha akad azóta olyan ember a világon, aki ne hallotta volna a Covid–19 kifejezést, és mind többen gyászolnak rokont vagy barátot, akivel az új betegség végzett, miközben egzisztenciák dőltek romba hetek alatt, és a teljes életünket átírta a járvány. Mostanra elkészültek az oltások is, ami viszont nemcsak reményt, de ismét rengeteg kérdést is felvet, miközben a vírust nem hogy megállítani nem sikerült, de újabb mutációja is fenyeget. E harc a részleteit találja meg cikksorozatunkban.
Friss cikkek a témában

2020 márciusában – hazánkban is, és a világ számos más országában – már-már járványszerűen harapózott el az otthonról való munkavégzés, mint kényszermegoldás a vírussal vívott küzdelemben. Skype-ol a párod egy kollégájával, és az illetőnél lakásfelújítás van? Tudsz róla. Tanít az édesanyád, és az egyik diák családjának a kertjében ugat a kutya? Jól hallod.

Privátszféra újratöltve

A privátszféra összetett kérdés, 2020 előtt is az volt. Forgács József, az Ausztráliában élő szociálpszichológus könyvében így jellemzi: „A zavartalanság valóban nagyon bonyolult fogalom. A szót (angolul privacy) legalább négy különböző értelemben használják: a társaktól való tárgyi elkülönülés vagy magány szabadsága, a zavartalan intimitás szabadsága a személy és egyes választott társai (pl. családtagok vagy szerető) között, a névtelenség szabadsága mások között, és a tartózkodás, az önmagunkról szóló információ visszatartásának szabadsága.”

Az első kettő, az elkülönülés és az intimitás a fizikai tér ellenőrzésére vonatkozik – ez az, ami nagyot billent az elmúlt hetekben. A változásra különbözőképpen reagálunk, attól függően, hogy mekkora településen élünk (vagy nőttünk fel), és hogy a személyiségünk alapján milyen igények élnek bennünk az élettér használatával kapcsolatban. Forgács először magyarul 1994-ben megjelent könyvének címe amúgy: A társas érintkezés pszichológiája. Kiváló munka, tavalyi kiadás – amikor néhány kutatón kívül még senki sem tudta, mi az a koronavírus, és azt sem, hogy alig egy éven belül globálisan kötelező, lépten-nyomon sulykolt magatartás lesz majd a társas távolság.

Sokfélék vagyunk

Rendelje meg online!

Két éve egy Novgorod mellett álló skanzenben jártam. A kis falu házacskáiban rendre rácsodálkoztam a hét-nyolc személyes alvóhelyekre – miközben évszázadokon át, emberek tömegeinek a számára magától értetődő volt a szituáció. Van, akit a társas érintkezés megváltozása most kevésbé terhel: például azt, aki azért nem szeret bejárni dolgozni, mert jól elvan – és hatékonyan teljesít – a saját lakásában is.

Mások éppen ellenkezőleg: olyan pocsékul érzik magukat otthon, hogy szinte alig várták reggelente, hogy elindulhassanak. Még ennél is többfélék vagyunk: van, aki azért szeret bejárni (miközben otthon is jól érzi magát), mert a munkahelyén, a kollégái közt remek a hangulat. Van, aki azért megy be egy műhelybe, egy telephelyre, egy pékségbe, mert azt csinálhatja, amit szeret – és ezzel még korántsem pipáltunk ki minden típust.

Erős és gyenge kapcsolatok

Nagy a változás azokban a családokban, ahol például három felnőtt – apa, anya, és egy velük élő felnőtt gyermek – is otthonról dolgozik, mindhárman más cégnél. Keresik az elkülöníthető tereket, várják, hogy a csengető postásnak valaki (jól tudjuk, kicsoda is a valaki nevű családtag) nyissa ki az ajtót, és hogy (többnyire ugyanaz a) valaki ebédről is gondoskodjon.

Az informális hálózatokkal foglalkozó társadalomkutató számára nagy kérdés most, hogy mi lesz vajon a kapcsolatainkkal, társas kötéseinkkel. Az erős kapcsolatok – családtagok, lakótársak – közelebb kerülnek, a gyenge kapcsolatok – az aranyos asszisztens a bérszámfejtésről, vagy a testvérem párjának a jó fej anyja – távolabb.

Zárt ajtók mögött zajlik most az átalakulás, nemrég kezdődött, és ki tudja, mikor lesz vége – egyelőre korai lenne jóslatokba bocsátkozni. Tippelgetni, hogy az otthon töltött hónapok, sokak számára már maga a karantén mennyire kritikus környezet a mögöttes, elfojtott konfliktusokat illetően – ezt most még nem tudhatjuk.

Tömegek kerülnek jóval intenzívebb kapcsolatba családtagjaikkal, lakótársaikkal, mint amihez eddig hozzászoktak. Rajtunk is áll, hogy a közeli helyiségekben töltött időnek milyen lesz a minősége. Minél világosabbak a határok, annál nagyobb az esélyünk az egyensúly fenntartására. Néhány, februárban vagy március elején még érvényes szabályt most újra kell írni, mert újragondolást igényel, hogy mit integrálunk és mit szeparálunk a lakásban zajló társas folyamatokból a saját életünkbe.

Szimbolikus utak

Az biztos, hogy a napi rutinok, rituálék segítenek a be- vagy összezártságtól szenvedőknek, a kollégákat vagy az osztálytársakat hiányolóknak is. Iskolába járni nemcsak úgy lehet, hogy felszállunk a buszra, hanem úgy is, hogy a konyhaasztaltól átülünk az íróasztalhoz. Felöltözve, megreggelizve, fogmosás után.

Szimbolikus csupán ez az út, mégis egy apró szertartás, ami segít megszilárdítani és megtartani a kereteket. A hallgatóim például nemcsak évfolyam-csoportot hoztak létre a Skype-on, hanem szünet-csoportot is: két óra közt ebben töltik együtt az időt. A múltkor pedig, amikor befejeztem a (táv)óráimat az egyetemen, kávéztunk egyet az egyik barátnőmmel. Ő is kávézott – láttam a monitoron! –, én is, és kiadósat beszélgettünk. Nem csak a vírusról…

Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat, amely lelkünk sötét és napos oldalával foglalkozik.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.

 

 


 

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!