Kulcsszavak
Rémhírrendőrség (A veszélyhelyzetre hivatkozva elfogadott „rémhírtörvény” alapján már több embert is előállítottak a rendőrök)Önmérséklet (Orbán Belgrádból üzente, hogy a kormány május végén visszaadhatja a parlamentnek a különleges felhatalmazást)Bennszülött („Ez mégiscsak a bennszülöttek, a mi országunk, ezt a támadást is Soros György hálózata indította a többség ellen” – kommentálta Orbán a Kúria döntését, hogy a gyöngyöspatai roma diákoknak ki kell fizetni a kártérítést)Tranzitbűnözés (Kimondta az Európai Unió Bírósága: a magyar állam jogellenesen tart őrizetben menedékkérőket a röszkei tranzitzónában)Nyunyóka (Müller Cecília tiszti főorvos javasolta, hogy a szülők csenjék el kisgyerekük szeretett tárgyát, például nyunyókáját, hogy kimoshassák, védve a kicsiket a koronavírustól)
A szavakkal nagyon óvatosan kell bánni, mert ahogy egy kicsit is félvállról vesszük őket, rögtön kisiklanak a kezeink közül, és önállósítják magukat. Hiszen ez a dolguk, nem a jelentés igáslovai ők, csupán egy esély hordozói, annak az esélyét hozzák-viszik, hogy aki kimondja vagy leírja őket, ugyanarra gondolt, mint aki hallja vagy olvassa. Ez lenne a megértés. Csakhogy ez nem mindig jön össze, sőt, gyakrabban nem jön össze, mint ahányszor igen. Az a csoda, hogy egyáltalán tudunk beszélni egymással, és nem az, hogy néha félreértjük, amit a másik mond. A nyelv valójában egy megbízhatatlan anyag, az egyik legmegbízhatatlanabb, amit csak az emberi kultúra ki tudott termelni az elmúlt néhány ezer évben. Egy csoda, persze, de azért ne gondoljuk, hogy nem hagy cserben folyton. Paradox módon, ha tökéletes lenne, alig kéne használnunk, így viszont, hogy állandóan félrehord, muszáj folyton jártatnunk a szánkat. Végső soron ez az irodalom egyetlen indoka is, évszázadok, sőt, évezredek óta beszélünk ugyanarról, és még mindig nem sikerült semmit sem elég jól elmondanunk.
De most nem az irodalomról van szó, hanem a nyunyókáról. Én speciel azt sem tudom, hogy mit jelent, talán még életemben nem mondtam ki ezt a szót.
