Ez nem az én hetem volt, többféle értelemben sem. Ráadásul így, a végén még valami patetikus melankólia is megszállt, vagy nem tudom mi az ördög, mindenesetre van bennem némi késztetés, hogy egyfelől többesszámban, másfelől operai tónusban szólaljak meg. Magyarul, hogy olyanokat mondjak, ez nem a mi hetünk volt, mindannyiunké, magyar polgároké, akik így meg úgy vagyunk ezzel meg amazzal. De a franc essen az emelkedettségbe, egészen egyszerűen ez egy kibaszott rossz hét volt kedves libernyák és szalonnáci barátaim!
Hosszasan lehetne és kellene is értekezni arról, ami az Indexszel történt. Ezt nyilván megteszik mások (is), ha már meg nem tették (ha lehet, ajánlom például Tamás Gáspár Miklós rövid dolgozatát az ügyben).
Azt, ami a legnagyobb online hírportál szétverésével a magyar sajtófogyasztók és -előállítók nyakába zúdul, különben is évekig fogjuk még nyögni így vagy úgy.
Egészen biztos vagyok benne, hogy nem egy efféle felmondás volt az, amit a hatalom – amely persze irányítani igyekezett az egész ügyet néhány megtévesztett jobbra érdemes, illetve jópár gerinctelen sunyi alakon keresztül – látni szeretett volna.