Egy nárcisztikus szörnyeteg törékeny egóval – Donald Trump unokahúga kiszórta a családi titkokat
Mary Trump kegyetlen és ijesztő memoárban fejti fel azokat a családi mintákat, amelyek megteremtették a nagybátyját, Donald Trumpot. Az Egyesült Államok épp újraválasztásért kampányoló elnökének az unokahúga hazafias küldetésnek tekinti, hogy megbuktassa „Donaldot”, és ehhez attól sem riad vissza, hogy a rejtegetni való titkokat kiteregesse. Elolvastuk a könyvet, amelynek a megjelenését a Fehér Ház mindenáron meg akarta akadályozni.
Donald Trump úgy harminc évvel ezelőtt felkérte az unokahúgát, hogy írja meg neki a következő könyvét. Az előző, az 1987-ben megjelent Az üzletkötés művészete (The Art of the Deal) hatalmas siker volt, szépen hizlalta a Trump-imázst, a folytatásban volt tehát fantázia, Mary Trump pedig igazán alkalmas ghostwriter lett volna. Dolgozott is rajta egy ideig – fizetés nélkül –, de aztán a folyamat elakadt.
Mary Trump most, harminc évvel később megírta a könyvét Donald Trumpról, de ez távolról sem olyan, amelyet a nagybátyja szívesen a nevére venne. Nem véletlen, hogy a Túl sok és soha nem elég: Hogyan hozta létre a családom a világ legveszélyesebb emberét (Too Much and Never Enough: How My Family Created The World’s Most Dangerous Man) megjelenését a Fehér Ház és az elnök öccse, Robert Trump is megpróbálta megakadályozni, márpedig semmi sem tesz olyan vonzóvá egy írást, mint az, ha el akarják titkolni. A könyv néhány napja minden jogi próbálkozásuk ellenére megjelent, mi pedig elolvastuk.
Az amerikai elnökválasztási év minden jel szerint termékeny hatással van a könyvkiadásra, nemrég John Bolton volt nemzetbiztonsági tanácsadó is jelentkezett néhány szaftos történettel, Mary Trumpnak viszont megvan az az előnye, hogy nemcsak dolgozott együtt Donald Trumppal, hanem ugyanabból a családból jön, és ugyanazokat a családi dinamikákat ismeri, mint amelyek Donald Trump személyiségét alakították.
Mary Trumpot nem lehet elfogulatlansággal vádolni. Egyrészt ő az, aki Hillary Clintonnak drukkolt a négy évvel ezelőtt választásokon, másrészt ő is elszenvedője a Trump család – könyvében részletesen kifejtett – diszfunkcionalitásának és a generációkon át továbbadott toxikus mintáknak. Cipeli magával azt a tudatot is, hogy az apja ágát szinte kitörölték a családból (beleértve az örökséget, amelyért jogi harcot is vívtak). De Mary Trump szintén a családot, azon belül is a nagyapját, Donald Trump apját, Fred Trumpot okolja azért, mert az apja, Fred Trump Jr. alkoholista lett, és 42 éves korában meghalt.
Ki Mary Trump? Donald Trump bátyjának, az elsőszülött Fred Trump Jr.-nak az 55 éves lánya. Egészen az elmúlt időszakig azonban sokat nem hallhattunk róla. Az apja halálakor Mary és a testvére, Fred Trump III még tinédzser volt. Mary Trump jelenleg New Yorkban él a lányával. A Columbia Egyetemen irodalom szakon végzett, az Adelphi Egyetemen pedig pszichológiából doktorált. A trauma, pszichopatológia és fejlődési pszichológia területén tartott előadásokat. A Twitter-fiókját megnyitva a Black Lives Matter szlogen és egy szivárványos zászló köszön vissza az oldaláról. Mary Trump volt az elsődleges forrása a New York Times nagyszabású oknyomozó riportjának Donald Trump adóügyeiről – erről a szerző a könyvében is ír. Donald Trump 2016-os győzelmét úgy írta le, mint élete „legrosszabb éjszakáját”. |
A súlyos családi örökség mellett Mary Trump felmérte a saját felelősségét is, miután úgy érezte, hogy a nagybátyja elnökké választásával mintha 62,979,636 szavazó az egész országot a diszfunkcionális családja makró verziójává változtatta volna. Bár nyilván a rokonok közül sokan vitatkoznának vele, Mary Trump hangsúlyozza, hogy nem a pénzért és nem is bosszúból írta a könyvet, hanem azért, mert szerinte az amerikai demokrácia végét jelentené, hogy Donald Trumpot – neki csak Donald – másodszor is megválasztanák.
És én vagyok az egyetlen Trump, aki ezt kész elmondani
– indokolja.
A könyv nem elsősorban Donald Trumpról szól, bár kétségkívül ő az a következmény, amely a Trump család diszfunkcionalitásának a legharsányabb eredménye, és amellyel négy éve elnöki minőségében is együtt kell élnie az Egyesült Államoknak, ezért az igazán szaftos információkat róla várja az olvasó – kap is néhányat. Mary Trump könyve elsősorban családtörténet: egy zsarnok, szeretni képtelen, manipulátor apa és egy tehetetlen, betegeskedő anya által megteremtett toxikus rokoni közösség pénzben gazdag, érzelmekben viszont szegény mindennapjaiba látunk bele.
A könyvet olvasva kicsit olyan érzésünk lehet, mintha egy családi terápia közepén találnánk magunkat, ahol egymás után buknak elő a gondosan rejtegetett hazugságok, traumák és fájdalmak. Mary Trumpnak papírja is van arról, hogy ezt az analizáló attitűdöt felvehesse, hiszen klinikai pszichológusi végzettsége van, és nem fél használni a szakszavakat.
Például határozottan állítja, hogy Donald Trump minden szempontból eleget tesz a nárcisztikusság diagnózisának, de az antiszociális és a dependens személyiségzavar jeleit is felfedezni véli benne Mary Trump, aki szerint az elnök nem diagnosztizált tanulási zavarral is küzd, és ez évtizedeken át akadályozta abban, hogy feldolgozzon információkat. A problémákat pedig csak súlyosbítja – írja az unokahúg –, hogy Trump állítólag napi tizenkét diétás kólát iszik és nagyon keveset alszik, borzalmas étrendet követ és nem mozog, ami mind felerősítheti a lehetséges mentális zavarokat. Mindezt persze úgy írja a szerző, hogy nincs szakmai hozzáférése az emberhez, akiről távdiagnózist állít fel.
Van viszont közvetlen információja arról a családi háttérről, amely Donald Trump életét alapjaiban befolyásolta. És azt állítja, ahhoz, hogy megértsük, hogyan jutott el Donald Trump – és vele az Egyesült Államok – oda, ahol most vannak, a nagyapját – az elnök apját –, Fred Trumpot kell közelebbről megismernünk. Ő volt az ugyanis, aki táplálta a fia alaptalan önbizalmát, amely aztán elrejtette a világ elől a gyerek, majd a felnőtt Donald gyengeségeit és bizonytalanságait.
A kis Donald két és fél éves volt, amikor az anyjának kórházba kellett vonulnia, és ezért egy időre kiesett a gyerekei életéből, az érzelmi űrt pedig az apja, Fred – akit a szerző egyenesen szociopatának nevez – nem tudta és nem is akarta pótolni. Ennek megfelelően a kis Donald kora gyerekkorától kezdve azt tanulta meg, hogy neki nem lehetnek érzelmi szükségletei, mert ha mégis vannak, akkor arra megaláztatás és büntetés a reakció az apjától.
Ezt a következtetést egyébként a család elsőszülöttjének a sorsából is levonhatta. Fred Trump Jr. – aki a születési sorrend és a neve alapján is apja nyomdokaiba volt hivatott lépni – olyan kemény érzelmi bántalmazásban részesült egész gyerekkorában, hogy az nagy valószínűséggel szerepet játszhatott az alkoholizmusában és a korai halálában.
A szerző szerint ezek a gyerekkori tapasztalások életre szóló sebeket ejtettek Donald Trumpon, akit azonban másképp semmisített meg az apja: belőle az érzelmeket ölte ki, és ezzel megakadályozta, hogy önmaga legyen, ahelyett, hogy az apja ambícióinak a kiterjesztése lenne. Ebben a folyamatban pedig azt tanulta meg, hogy
mindenáron és minden körülmények között keménynek mutassa magát, hogy a hazugság teljesen rendben van, a bocsánatkérés, vagy a hibáink elismerése viszont a gyengeség jele.
A gyerek Donald a saját tapasztalataiból kiindulva ösztönösen tudta, hogy soha senki sem fogja megvigasztalni vagy megnyugtatni, különösen, ha erre nagy szüksége van, így aztán nincs is értelme ezt a szükségletet kimutatni. Mary Trump szerint az a merev, mindig keménykedő személyiség, amelyet ennek a felismerésnek az alapján kialakított, annak a páncélnak az eredménye, amely gyerekkorában sokszor megvédte őt a fájdalomtól és a veszteségektől. De egyúttal el is vágta őt minden emberi kapcsolattól.
Erre a gyerekkori csomagra rakódott rá az is, hogy Donald Trump az első televíziófogyasztó generáció tagjaiként órákat ült a képernyő előtt (ez a szokása egyes források szerint a mai napig megmaradt), és ez a platform Mary Trump szerint sokat alakított azon a felületes imázson, amely a mai napig jellemző rá, és amelynek köszönhetően nemcsak gazdag playboyként tudta eladni magát, hanem zseniális, önerőből milliomossá lett üzletemberként is (ezt a forgatókönyvet azonban már többször kikezdték).
A terápiás mélyfúráson túl azonban olyan anekdotákat is megoszt a szerző a Trump család életéből, amely szintén sokat rombol azon a nagyon menő és exkluzív imázson, amelyet Donald Trump évtizedeken át építgetett. Kiderül például, hogy 1977-ben a nagybátyjától és annak első feleségétől, Ivanától egy 12 dolláros három darabos alsónemű szettet kapott karácsonyra, de a testvére Fritz sem járt jobban, ő egy bőrkötéses határidő naplót kapott – csak épp a két évvel korábbi kiadást.
Mary Trump azt írja, hogy a családjában valamilyen szinten mindenki megtapasztalta a kiváltságosság és az elhanyagoltság furcsa elegyét. Neki például rendelkezésére álltak az anyagi privilégiumok, mint a magániskola, a nyári táborok, de volt az egészben a bizonytalanságnak egy célzottan beépített érzése, hogy ez az anyagi bőség nem fog mindig tartani. Mindemellett azt is éreztették velük, hogy bárki bármit csinál is a családban, az nem számít. Hogy ők nem számítanak, csak Donald.
Árulkodó lehet az is, hogy miután Trump felkérte az unokahúgát a könyve megírására, hosszú hetekig nem volt hajlandó leülni vele egy interjúra, aztán mire végre adott neki egy pár oldalas jegyzetet, abban nem az üzleti trükkjeiről és nagyszerűségéről volt szó, hanem azokról a nőkről, akikkel randizni akart, de miután visszautasították, hirtelen ők lettek a legrondábbak és legkövérebbek. Kiderült például, hogy Madonna úgy rágózik, hogy az Trump szerint nem vonzó, a német műkorcsolyázónak, Katarina Wittnek pedig vastag a vádlija.
De felkavaró volt olvasni azt az epizódot is, amikor Trump Mar-a-Lagóban az éppen fürdőruhát viselő akkor 29 éves unokahúga dekoltázsára tesz megjegyzést – az akkori felesége, Marla Maples jelenlétében.
Mary Trump verdiktje szerint a nagybátyja ugyanolyan ma is, mint háromévesen volt: képtelen a fejlődésre, a tanulásra, a változásra, képtelen kontrollálni az érzelmeit, szabályozni a reakcióit vagy befogadni és feldolgozni információkat. Mindeközben olyan erős az igénye a visszaigazolásra, hogy észre sem veszi, a támogatóinak a legnagyobb köre épp olyan emberekből áll, akikhez nem ereszkedne le.
Donald nem egyszerűen gyenge, az egója olyan törékeny, hogy minden pillanatban támogatni kell, mert mélyen tudja, hogy semmi sem igaz abból, amit állít magáról
– írja az unokahúga, aki szerint a nagybátyja valós képességeit – a dicsekvését, a hazudozásait, és a bűvészmutatványait – a külvilág úgy értelmezte, mintha ezek a sikere sajátos brandjének lennének az erősségei.
A könyv vége felé Mary Trump az amerikai sajtó felelősségét is firtatja abban, hogy Donald Trumpnál látványosabban és következetesebben senki sem tudott felfelé bukni – egészen a Fehér Házig –, hiszen a média hosszú időn át csak a nyilvánosságot biztosította neki, anélkül, hogy közelről megvizsgálta volna az állításait. Vagy a hazugságait.
Mary Trump szerint mióta elnök, a nagybátyja életében valóban több lett a stressz, de nem a munkája miatt, hanem azért, mert egyre nagyobb erőfeszítésébe kerül, hogy elterelje a nyilvánosság figyelmét a tényről, hogy semmit sem tud, sem a politikáról, sem a közéletről, sem az egyszerű emberségről.
Azt pedig feltehetően aggódva dolgozzák majd fel az amerikai olvasók, hogy az unokahúga szerint Donald Trump sokféleképpen terhelt személyes élettörténete és a személyiségének a hibái különösen sebezhetővé teszik az okosabb és erősebb emberek manipulációival szemben.
Mary Trump könyve után nehéz lesz Donald Trump minden megnyilvánulásában nem a sebzett kisfiút látni. Erre egyébként a szerző is utal, amikor azt írja
Donald továbbra is abban a közömbösségtől és a kudarctól való félelem közötti sötét térben létezik, amely a bátyja elpusztításához is vezetett.
És amikor azt halljuk, hogy Donald Trump dicsekszik és szórja a túlzó jelzőket, akkor ugyanazt a működést látjuk, amellyel kisfiúként próbált navigálni a családi labirintusban, folyton aggodalmaskodva amiatt, hogy nem elég jó, és hogy ezért őt is ugyanúgy megsemmisíti majd az apja, mint a bátyját.
Vagyis, ha a dolgok mélyére megyünk, és Mary Trump erre tesz kísérletet a könyvében, kiderül, hogy a műsor nem is a mindenkori hallgatóságának szól, hanem egyetlen embernek: az évtizedek óta halott apjának.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
