Klaus Maria Brandauer: A gonosz a legváratlanabb pillanatokban jelenik meg
A múlttal való szembenézés és a jelen próbatételei között ingadozva talál vissza önmagához Szabó István új filmje, a Zárójelentés orvosaként az osztrák és német nyelvterület színházi fenoménja.
A Mephisto, a Redl ezredes és a Hanussen a hatalomnak való behódolás, a kényszeres alkalmazkodás drámái. Szabó István új filmje, a Zárójelentés a közös alkotói pályafutásuk összegzését jelentheti?
Fél emberöltő eltelt azóta, hogy utoljára együtt dolgoztunk. Másfelé sodort minket a hivatásunk, de közben nem tévesztettük egymást szem elől. Azonos a világlátásunk, sok kérdésben egyetértünk, és félszavakból is megértjük egymást. A Zárójelentés nem a múlt felélesztése, összegzése, inkább az újrakezdés története. Több szinten is azonosulni tudtam a kényszernyugdíjazott professzor alakjával, problémáival, függetlenül attól, hogy S doktor magyar közegben vívja meg a harcait. Ereje teljében lévő emberről van szó, aki imádja a hivatását, nem adja fel az elveit, a lehető legjobb szándékkal végzi a dolgát, hozza meg a döntéseit, amelyeknek következményei vannak. A klinika védettségéből kikerülve falusi körorvosként mindenféle szakmai, magánéleti konfliktusok keresztezik az útját. Ám ahhoz, hogy felvegye a harcot mindezekkel, előbb le kell számolnia múltja démonaival.
