„Ez az ember az eszme elárulója és sírásója”
– mondta bizalmas körben Kádár János a szovjet testvérpárt újonnan megválasztott főtitkáráról, Mihail Gorbacsovról. A szokatlanul nyers kijelentés – a fültanú, a pártközpont gazdaságpolitikai osztályának nagy reményű munkatársa, Németh Miklós (az utolsó pártállami miniszterelnök) állítása szerint – még 1985 tavaszán hangzott el egy informális beszélgetés során, amikor is az „Öreg” a politikai bizottság „reformer” tagjának, Havasi Ferencnek a túlzott lelkesedését hűtötte éppen le.
A budapesti látogatás előtt Moszkvában már találkoztak /// Húszévnyi korkülönbség
Arcanum Digitális Tudománytár
A magyar pártvezérnek akkortájt még csak futó benyomásai lehettek a nála két évtizeddel ifjabb Gorbacsovról, aki a szovjet vezetőgarnitúrába a KGB-főnök (s későbbi pártfőtitkár), Jurij Andropov patronáltjaként került be 1979-ben. Hat évvel később viszont már sikerült magához ragadnia a hatalmat. Más értékelések szerint a gyors egymásutánban elhunyt szovjet gerontokraták (Leonyid Brezsnyev, Andropov, majd Konsztantyin Csernyenko) után a főtitkári poszt szinte az ölébe pottyant.
Az 1986. júniusi találkozóról a HVG is beszámolt /// 'A szocialista demokrácia tökéletesítése'
HVG
Az bizonyos, hogy a magyar pártküldöttség 1985. március közepén már szinte menetrendszerűen érkezett Moszkvába a dísztemetésre, ahol a részvétnyilvánítók sorában Kádár is kezet fogott a Csernyenko utáni új főnökével.
Finom utalás a fiatalításra
