szerző:
Szabó Ágnes
Tetszett a cikk?

A rendszerváltáskor nem voltak kijelölve az irányok, az új pártok nagyon gyorsan akartak választásokat, az Ellenzéki Kerekasztal pedig nem foglalkozhatott társadalmi-szociális kérdésekkel – Németh Miklós egykori miniszterelnök szerint mindez meglátszik 25 évvel később. Szerinte olyan sehol máshol nem fordulhatott volna elő, hogy egy magát szocdemnek valló párt a nagytőke pártja lesz, a magát jobbközéppártnak hirdető Fidesz pedig a populista és kommunista eszméké. Németh Miklós a hétvégi berlini ünnepségek díszvendége volt, a kelet-európai változásokban játszott szerepével új könyv és a héten Magyarországon is debütáló dokumentumfilm is foglalkozik.

hvg.hu: Nem nagyon nyilatkozik, ha nincsenek kerek évfordulók.

Németh Miklós: Mindig szembejönnek a kerek évfordulók, ilyenkor kap kitüntetéseket az ember és ott jelen van a sajtó. Én világossá tettem, mikor távoztam, hogy itt a vége, mert az ember vagy visszaszáll a politikába, vagy ne pofázzon. Üzenni lehet, egy ideig üzengettem is, aztán feladtam, mert feleslegesnek éreztem. Tavaly megkerestek a fiaim, hogy apa, amit átéltél, meg amit tudsz, azt köteles vagy az unokáidnak filmre mondani. Kivettek tíz nap szabadságot és elindultunk Monokra a szülői házhoz, azon az útvonalon, amelyen a Skoda 120-assal is mentünk, a 3-as úton végig, mert Gödöllőig volt csak autópálya anno. Aztán ők összevágtak egy anyagot az unokáinknak.

©

hvg.hu: A határnyitásban játszott szerepe miatt díszvendég volt a hétvégén Berlinben a fal leomlásának 25. évfordulójára rendezett ünnepségeken. Önnek melyik számít igazi határnyitásnak: a vasfüggöny jelképes júniusi átvágása, a páneurópai piknik augusztus 19-én, vagy amikor szeptember 11-én éjféltől a keletnémeteknek megnyitották Ausztria felé a határt?

N. M.: Amikor szoclib kormányok voltak hatalmon, akkor mindig a június 27-ét ünnepelték meg, akkor vágta át Horn Gyula és Alois Mock (akkori osztrák külügyminiszter – szerk.) a 30 méteren újjáépített kerítést. A színes fotókon látszik, hogy ez egy hamis vasfüggöny, mert hajlítható alumínium drótot vágnak át, kamuból középen van egy darab szögesdrót. Amikor jobbközép kormányok voltak, akkor a páneurópai pikniket ünnepelték, mint a vasfüggöny megnyitását. Én 25 év után úgy döntöttem, hogy szeptember 10-én éjfélkor szeretném ezt megünnepelni, és szeptember 10-ről 11-re virradó éjszaka meglátogattuk Wolfgang Schüssellel (volt osztrák kancellár – szerk.) a beteg Helmut Kohlt, aki erre azt mondta: na, végre, egyszer végre a napján ünnepeljük.

Németh Miklós, a főhős

Október 30-án volt a bemutatója Németh Miklós – Mert ez az ország érdeke című életrajzi könyvének, melyet a határnyitás történetét kutató Oplatka András jegyez. Az 1989 című doku (rendező: Anders Østergaard, Rácz Erzsébet) bemutatója Berlinben volt a hétvégén. Ez utóbbi kifejezetten Magyarországnak a vasfüggöny lebontásában játszott kockázatos politikai szerepét tárgyalja, az archív felvételeket is újszerűen használva. Ennek is Németh a főszereplője. A filmből kiderül az is, hogy a Kelet-Nyugat határzár ismert utolsó halálos áldozatát épp Magyarországon keresztül menekülve lőtte le egy határőr az osztrák határnál. A film berlini bemutatóján Német Miklós bocsánatot kért Gundula Schafiteltől, az elhunyt férfi élettársától, aki szintén ott volt a nézőtéren. Az 1989-et a Verzió Filmfesztiválon mutatják be november 13-án.

hvg.hu: Számít, hogy melyik a fontos és melyik az igazi dátum?

N. M.: Ez egy folyamat volt, amiben azt állítani, hogy egyik esemény fontosabb a másiknál, zagyvaság. Március 3-án találkoztam Gorbacsovval, akit ’83 óta ismertem. Öt fontos ügyről tárgyaltunk, az orosz katonaság kivonásáról, az atomrakéták leszereléséről, a vasfüggöny lebontásáról és a többpártrendszerről. Megkérdeztem tőle, mit fog tenni, ha elbontjuk a vasfüggönyt. Ez a kérdés nem érdekelte, a legnagyobb vita a többpártrendszer körül kerekedett. Annyit azért hozzátett, hogy a mi dolgunk, hogyan őrizzük a határt. A kulcsmondata az volt, hogy amíg ő ebben a székben ül, ’56 nem ismétlődik meg. Ahogy hazajöttem, elrendeltem a vasfüggöny bontását Rajkánál. Azért ott, mert ezt látta Vranitzky (Franz Vranitzky osztrák kancellár – szerk.) és a közelben állomásozó orosz hadseregcsoport és annak hírszerzése is: 3 és fél kilométer hosszan lebontottuk a vasfüggönyt, és nem volt tiltakozás, se telefon Moszkvából. Májusban tartottunk Hegyeshalomban egy nagy nemzetközi sajtótájékoztatót (május 2-ra a magyar külügy 30-40 nyugati újságírót meghívott, hogy bejelentse, a határzárat Magyarország nem újítja fel, hanem elkezdi lebontani – szerk.), de még itt sem volt semmilyen reakció Moszkvából. Ahogy a kapcsolódó kormányhatározat május 17-i hatálybalépése miatt sem tiltakoztak. Azért kellett gyorsan cselekednem, mert nem lehetett tudni, meddig stabil Gorbacsov széke. A június 27-i drótátvágás már a New York Times címlapján szerepelt, akkoriban jött Pozsgay a páneurópai piknik ötletével. Ekkor már voltak szökések át a határon, de meg volt tiltva a határőröknek, hogy fegyvert használjanak, és nem engedtem meg, hogy bárkit is hazatoloncoljanak, mert tudtuk, mi vár rájuk. Éreztük, hogy a páneurópai piknik az utolsó teszt. Még arról is gondoskodtunk, hogy a másnapi újságban fotók jelenjenek meg, legyen az egész publikus. Amikor erre sem jött reakció Moszkvából, tudtam, hogy Gorbacsov tartani fogja a szavát. Az idő szorított, becsléseket kaptam a menekültek számáról: 60 ezer és 120 ezer közötti létszámmal számoltak. Tudtam, hogy ennyi embert nem fogunk tudni ellátni, ha jön a hideg. Tehát ez egy tesztsorozat volt: kitapogattam, hogy mehetünk-e tovább, és szeptember 10-én megnyitottuk a határt. Júliusban volt egy csúcstalálkozó Varsóban: az azt követő sajtótájékoztatón a Kárpátok géniusza, Ceausescu tartott egy rövid sajtótájékoztatót. Papírról olvasta fel az aratási eredményeket, mire Gorbacsov odaszólt nekem, hogy ugye erre a magyarok is büszkék lennének. Majd megkérdezte, hogy vannak az NDK-saim a tóparton. Tehát már akkor tudott valamit.

hvg.hu: Nyilván nagyon sok anekdotája van. Sokat morfondírozik rajtuk?

N. M.: A londoni 10 évem alatt úgy hívtak, hogy "the elephant man". (Németh Miklós 1991 és 2000 között az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank alelnöki pozícióját töltötte be Londonban – szerk.) Évek múlva is visszaemlékeztem, hogy melyik bizottság, melyik napján volt valami előterjesztés, de azt nem tudom megmondani, mi volt rajtam tegnap. Én ezt tárolom.

A vasárnapi megemlékezésen (balról a második)
©

hvg.hu: A rendszer megváltoztatása mennyire volt veszélyes játék? Keményvonalasak mindenütt voltak. Nem merült fel önben soha, hogy az életével játszik?

N. M.: Nagyon sok mocskolódás és fenyegető levél ért el hozzám, de a szüleimet is megtalálták. Volt, amikor csak azt írták, hogy lelőjük, mint egy kutyát. De kaptam a titkárságomra egy olyan levelet is, amelyben az újságból kivágott fejem, egy megrajzolt akasztófa, valamint az illető nagydolga volt benne. Egyszer féltem nagyon, amikor a Munkásőrséget mentem feloszlatni. Az volt az egyetlen eset, mikor a feleségem megkérdezte, hogy visszajövök-e élve. Kárpáti Ferencnek, az akkori honvédelmi miniszternek a Naphegyen (itt volt a Munkásőrség központi épülete – szerk.) dohányzás közben ezt elmeséltem. Azt mondta, van rá esély, hogy lelőnek, de garantálja, hogy akkor ebből az épületből senki nem jön ki élve. De ez ezzel jár: aki fél, az ne menjen politikusnak.

hvg.hu: Volt, amiről nem tudott, mielőtt kinevezték miniszterelnöknek?

N. M.: A nálunk állomásozó atomrakétákról fogalmam sem volt, az összes többi dologról tudtam. Azt is, hogy milyen gazdasági helyzetben van az ország.

hvg.hu: Miniszterelnökként a demokratizálódási folyamatot kellett elindítania, és eljuttatni az országot a többpártrendszerbe és a piacgazdaságba. Az rossz kérdés lenne, hogy elégedett-e. De 25 év után mégis hogyan látja, hová jutottunk?

N. M.: Nagyon sürgettek, hogy tűzzem már ki a választásokat. Én mondtam, hogy ne olyan gyorsan, mert semmi nincs kész. A piacgazdasághoz vezető ösvények ki voltak madzagozva, de még nem voltunk piacgazdaság, nem voltak még a pártok beágyazódva a társadalomba. De az új pártok mindenáron választásokat akartak. Az én két legnagyobb csalódásom az volt, hogy a kerekasztalt nem engedték, hogy társadalmi-szociális kérdésekkel foglalkozzon, és hogy nagy volt a sietség, nem voltak kijelölve az irányok. Amikor átadtam az országot, 20 milliárd dollár volt az ország adóssága, ebben benne volt az állam és a magánszektor adóssága is, 78 százalékban ott volt biztosítékul az állami és szövetkezeti vagyon. Most az állam adóssága 53 milliárd dollár, a lakosság és vállalatok adóssága 158 milliárd, és mindezek mögött 10,5 százalék az állami vagyon. Ma Magyarország erősebben privatizált ország, mint a kapitalizmus bölcsője, Anglia.

Berlinben Angela Merkellel
©

hvg.hu: És mi lett a baloldalból?

N. M.: Az MSZP nem végezte el a „bad godesbergi” szembenézést a múltjával és a népével (A német szociáldemokrata párt – SPD – 1959-ben hosszas vita után bad godesbergi kongresszusán szakított a marxizmussal, és fogadta el azokat az irányelveket, melyek lehetővé tették, hogy néppárttá váljanak – szerk.). Egy olyan pártnál, ami az egykori állampártból jött létre, ez nagyon fontos lett volna. Ami pedig a hazai pártrendszert illeti, olyat még nem látott a világ, hogy egy magát szocdemnek valló párt a nagytőke pártja lesz, a magát jobbközéppártnak hirdető Fidesz pedig populista és kommunista eszméké. Ez csak Magyarországon történhetett meg.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!