Börcsök Enikő a Vígszínházról: Szomorú, ha egy igazgató a hatalmával próbál tekintélyt parancsolni
A benzinkúton a szappanoperák hőseinek előre köszönnek, én meg ott állok mögötte, és senki sem tudja, ki vagyok - mondja Börcsök Enikő. A színésznőt a Vígszínházban uralkodó feszült hangulatról, a zaklatási ügyekről, rendezői ambícióiról és traumákról is kérdeztük. HVG-portré.
HVG: Régi bútordarabnak szokta magát nevezni a Vígszínházban. Mi tartja ott több mint huszonöt éve?
Börcsök Enikő: A nagyszínpad varázsa, az onnan jövő energia, a kötődésem a kollégáimhoz. Vagyunk még páran az idősebb korosztályból, akik őrzik a régi Vígszínház szellemiségét. Mostanában öt-hat estéket játszom havonta. Ha nem kapok feladatokat, megtalálom a helyem máshol. Bár néha, amikor kisebb színpadon játszom, úgy érzem magam, mint krokodil a befőttesüvegben.
HVG: Mi igaz a diktatórikus igazgatói módszerekről kiszivárgott hírekből? A társulat a változásra szavazna a direktori székért folyó harcban?
B. E.: Rendkívül feszült a hangulat, nem tudjuk, mit hoz a jövő. Szomorú, ha egy igazgató nem a művészetével és az emberségével próbál tekintélyt parancsolni, hanem a hatalmával. A közös alkotás öröme ritkán adatik meg. Kevés az olyan okos, művelt rendező, mint akár Valló Péter, aki kíváncsi a színészekre, és kreatív társnak tekinti őket. Nem önkifejezni akar, hanem közvetíteni valamit a rendezései által.