Az én hetem: Karafiáth Orsolya ragaszkodik az undorhoz
5 perc
2020.12.06. 17:00
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötésünk volt csupán: adunk öt kulcsszót, ezeknek valahol fel kell bukkanniuk ebben a szubjektív visszatekintésben. Ezen a héten Karafiáth Orsolyának a következő szavakból kellett ihletet merítenie: ereszcsatorna, értékrend, Takarodjon!, hallgatás, balfácán.
Ereszcsatorna (Az elhíresült brüsszeli vízelvezető, amelyen Szájer József, a Fidesz EP-képviselője extasy-tablettával a hátizsákjában próbált megszökni egy melegorgiáról, amikor azon rajtaütöttek a rendőrök a járvány miatti korlátozások miatt. Szájer lemondott képviselőségéről, majd kilépett a Fideszből.)
Értékrend (Politikai közösségük értékrendjébe nem fér bele, amit Szájer tett, mondta Orbán Viktor, amikor pár nap elteltével reagált a történtekre. Addig a kormánypárti politikusokból a sajtó csak maximum annyit tudott kipréselni, hogy Szájer az egyetlen helyes döntést hozta meg lemondásával.)
Takarodjon! („Takarodjon melegebb éghajlatra!” – üzente Vámos Miklós író Demeter Szilárdnak, aki publicisztikájában azt írta, hogy Európa Soros György gázkamrája, a holokauszttúlélő Soros pedig "a liberális Führer". A széleskörű felháborodás nyomán Demeter végül visszavonta írását, ám azóta is a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója.)
Hallgatás (A Szájer-ügyre reagálva Bayer Zsolt tévéműsorában azt mondta, volt egy egykorvolt – nem fideszes - barátja és harcostársa, aki bevallotta neki, hogy meleg és pedofil. A Pesti Srácok kormánypárti lap körülírta az illetőt, azzal, hogy a Magyar Hangnál dolgozik. A lap jogi lépéseket helyezett kilátásba.)
Balfácán (Orbán Viktor szerint világos, hogy az EU-val zajló vitában a jogállamisági feltételeket kizárólag Magyarország és Lengyelország ellen szabták, így ne is várják, hogy elfogadja azt. Manfred Weber néppárti frakcióvezetőnek ezt írta: „A németek sok mindent kértek már tőlünk, magyaroktól a történelem során, de Ti vagytok az elsők, akik balfácánnak is néztek bennünket. Nem vagyunk azok.”)
“Rágódott rég egy kérdésen a földigiliszta: / Miért utálja őt az ember, hiszen olyan tiszta? / Nem volt képes felelni rá sok oktalan állat, / hogy terem az emberszívben undor és utálat.” (Romhányi József)
Az undor a szagokhoz hasonló: ha sokáig ott van velünk, ami kiváltja, már észre sem vesszük, egyszerűen az élet részévé válik. Vagy olyan, mint a lassú elhízás. Eleinte zavaró a kis zsírpárna itt meg ott, szégyelli, takargatja az ember, de aztán sóhajt, vesz egy-két-tíz számmal nagyobb ruhát, végül nagy hangon beszél a zabálásokról, a pálinkáról és a magyar ember szalonnájáról, lubickol hájas elbizalkodottságában. Persze, nem lehet mindig undorodni, az teljesen elidegenítene önmagunktól. Ezért hát legtöbben azt mondják: amitől eddig undorodtam, azt mától alapvetésnek veszem. Ilyen az élet! Ez van, ezt kell szeretni!