Az én hetem: Parti Nagy Lajos lát reményt a hattyúnyakú sötét év végén
6 perc
2020.12.20. 17:00
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötésünk volt csupán: adunk öt kulcsszót, ezeknek valahol fel kell bukkanniuk ebben a szubjektív visszatekintésben. Ezen a héten Parti Nagy Lajosnak a következő szavakból kellett ihletet merítenie: kiskarácsony, lefokozás, műtrágyakirály, légiós, Süsü.
Kiskarácsony: Hétfőn jelentik be a végső döntéseket a karácsonyi korlátozásokról, de Orbán Viktor pénteki rádióinterjúja árulkodó: „Elvihetjük a rokonainkhoz a fertőzést, ezért most arra kérek mindenkit, hogy érjük be a kiskarácsonnyal, szűkebb körben. Talán húsvétkor, vagy a következő karácsonykor megülhetjük a szokásos nagy családi ünnepet.”
Lefokozás: Nem zárta ki, de megvonta Deutsch Tamás frakciótagsághoz fűződő összes jogosultságát az Európai Néppárt, amiért a fideszes képviselő gestapózta és ávéházta Manfred Wörner frakcióvezetőt. A Deutsch-botrány miatt egyre több szó esik arról, hogy a Fidesz otthagyhatja Néppártot.
Műtrágyakirály: Első fokon bűnügyi felügyelet alá helyezték a 800 milliós vesztegetéssel gyanúsított „műtrágyakirályt”, Bige László százmilliárdost. A nagyvállalkozó egyelőre csak engedéllyel hagyhatja el a Nyíregyháza külső területén lévő több hektáros birtokát.
Légiós: Szoboszlai Dominik, a Salzburg magyar válogatott focistája a német Bundesligában szereplő RB Leipzigben folytatja. Német lapértesülések szerint 20 millió eurót fizettek érte, ha ez így van, ő minden idők legdrágábban elkelt magyar labdarúgója, aki eddig a 19 millióért elkelt Dzsudzsák Balázs volt.
Süsü: 81 évesen koronavírus-fertőzés szövődményeiben meghalt Bergendy István, a Bergendy együttes alapítója és vezetője. A Liszt-díjas muzsikus talán legnépszerűbb munkája a Süsü, a sárkány című bábfilm funkys, dzsesszalapú zenéje.
Tollászkodom, nehéz elkezdenem, mennék vissza a munkámhoz, ez nagyjából így van évtizedek óta, s ki tudja, nem ez volna-e a munkám, illetve dolgom. Kéne, hogy működjenek a reflexeim, fakivágástól betlehemi csillagig, harminc év alatt annyi karácsonyi tárcát írtam, hogy kitelne belőle egy kisebb könyv. Meg kéne írnom ezt az énhetemet is gyorsan, szabadságomat a megadott szavak nem korlátozzák, ha éppen nem tudok mit kezdeni velük, ráaggathatom őket a tárca ágaira, karácsonyfadísz gyanánt.
Csak hát ez az elmúló év túlságosan sötét volt és van. Ugyan tapinthatóbb, kontúrosabb lett a szeretet, a „vigyázz magadra” közhelye klinikai tartalommal telítődött -- de a rettegés, legalábbis a józan félelem fölött, ha úgy tetszik, tövében kellett berendezkedni napra nap, megteremteni némi teret és derűt, tágasságot élethez, lélegzéshez. Emlékszem a lassú domesztikálódásomra, ahogy az első hullám végére, hárítás ide vagy oda, behúzott és nem ereszt Covid-uraság, nem engedi, hogy lássam a végét, nem engedem.