Az én hetem: Parti Nagy Lajos elmondja, beoltatná-e magát az orosz vakcinával
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötésünk volt csupán: adunk öt kulcsszót, ezeknek valahol fel kell bukkanniuk ebben a szubjektív visszatekintésben. Ezen a héten Parti Nagy Lajosnak a következő szavakból kellett ihletet merítenie: beszerzés, vastaps, rémhír, közszereplő, önkény.
Beszerzés (A kormány elégedetlen az uniós vakcinabeszerzés ütemével, így a sokak által bizalmatlanul kezelt orosz és kínai oltóanyagból is vásárol, az előbbire már le is szerződött, miután idehaza a szer megkapta az ideiglenes használati engedélyt.)
Vastaps (Az egész világ Joe Biden amerikai elnök hivatalba lépését, illetve a megbukott Donald Trump távozását ünnepli.)
Rémhír (A kormány maga is nyári nyitásról beszélt a turizmusban, majd rémhírnek titulálta a szállodaszövetség tájékoztatóját, melyben ugyanerről volt szó. A szállodások végül visszavonták, amit írtak.)
Közszereplő (A megszüntetett Heti Válasz archívumáról folyó vitában Mészáros Lőrincet is emlegették, ő emiatt perelt, mondván, nem közszereplő. A Kúria döntése nyomán most kiderült, hogy igenis az.)
Önkény (Az Oroszországban majdnem meggyilkolt orosz ellenzéki, Alekszej Navalnij hazatért németországi gyógykezeléséről, azonnal letartóztatták, aztán ő ellentámadásba ment át, és publikálta leleplezését Putyin gigantikus, eddig titkolt luxuspalotájáról.)
Tegnap késő este még pöszmögtem a gépen, nagy csönd volt odalent az utcán, hatvan éve mehetett el egy téli szombaton annyi autó, mint mostanság. Igaz, járt a troli, valaki üvöltött a Margit-szigeten, s egyszer csak hihetetlennek tetszett, hogy csupán egyéves a világban a koronavírus, még csak egy.
Tologattam a szavaimat, a szép rémhírt, amiről tudvalévő, hogy nem tartalma, hanem kibocsátója minősíti, megfelelőtlen ember szájából a pünkösd nem úgy pünkösd, mint a kormányéból, s aki ezt nem érti, nem ért semmit a NER-ből.
A közszereplő tán kevésbé szép, érthető, ha Mészáros Lőrinc hevesen tiltakozik a státusz ellen, amit ezentúl cipelnie kell a maga keresztjeként a Kúria döntése alapján, legalábbis addig, amíg meg nem közbeszerzi magának a mondott Kúriát. Persze mi is az, hogy szép szó, mennyi mindentől függ, mennyire szubjektív, nincs ilyen és mégis – itt vallom be, hogy a szegény oltakozás szót én kevéssé kedvelem, e töltekezést vagy locsolkodást idéző nemzeti nyunyóka-negéd hallatán feláll a szőr a hátamon.