Bő egy évtizeddel ezelőtt a politikával addig legfeljebb közvetetten érintkező civilek egy csoportja úgy érezte, hogy nem lehet többet a partvonalról kiabálni, hanem vállalni kell a pályára lépés felelőségét: ezért hoztuk létre az LMP-t. Egymást és magunkat is győzködni kellett, hogy belevágjunk, mert egyikünk se készült politikai pályára, sokkal inkább felelősségként, mint lehetőségként tekintettünk minderre. Azóta sok idő eltelt, az LMP is megélt sok sikert és sok nehéz időszakot.
Legalább három dologra ugyanakkor bizonyosan büszkék lehetünk az elmúlt évtizedből. Egyrészt olyan emberek előtt tudtuk kinyitni a politika kapuját, akik előtt a párt létezése nélkül nem lett volna lehetőségünk. Nem váltottuk le a politikai elitet, de legalább vágtunk egy széles ajtót az addig teljesen zárt szobába.
Másrészt 2010 óta van zöldpárt a parlamentben: erre semelyik más posztszocialista országban nincs példa. Magyarország ma a legkevésbé sem klímabajnok, mint ahogy azt a kormány állítja – de az LMP-nek igenis komoly érdemei vannak abban, hogy legalább már ilyen hazugságokra kényszerül a Fidesz.