A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Éppen a mostani választási ciklus végéig, 2026-ig kellene a jelenlegi mintegy négyszeresére, 40 százalékosra növelni a nők arányát a magyarországi nagyvállalatok felső vezetésében, ha sikerül végre elfogadni egy évtizedek óta érő uniós szabályozást. Márpedig példamutatásban nem jár elöl a kormány, amelyben a miniszterelnök és tizennégy minisztere között egyedül Varga Judit színesíti a férfias összképet. Ennél az alig 7 százalékos aránynál már a 30 százalék körüli európai átlagtól ugyancsak messze elmaradó magyar cégek is közelebb vannak a célhoz: az igazgatótanácsi tagok és magas beosztású menedzserek 11 százaléka nő. A 40 százalékos mutatót jelenleg egyedül Franciaország haladja meg, utána Olaszország, Hollandia, Svédország, Belgium és Németország sorakozik 36–38 százalékkal. Cipruson és Észtországban a 10 százalékot sem éri el a hányados.
36 évvel tolta távolabb a női egyenjogúságot a pandémia
A Világgazdasági Fórum kiszámolta.
Először 1984-ben jutott eszükbe az akkor még Európai Gazdasági Közösség nevet viselő államszövetséget alkotó országok vezetőinek, hogy arra ösztönözzék a magánszektort, a döntéshozatal minden szintjén növelje a nők jelenlétét. Egyúttal felszólították az Európai Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a nemi egyensúly érdekében. Ez olyan „remekül” sikerült, hogy 12 évvel később körülbelül változatlan formában ismételték meg az ajánlást – és igazán még akkor sem történt semmi. Tíz évvel ezelőtt a topmenedzsereknek csak a hatoda-hetede volt nő, s még rosszabb volt a helyzet a részvénytársaságok igazgatótanácsaiban.
